A Kalimera Görög Kulturális Egyesület blogja

Kalimera Eger!

Mennyi a görög?

2019. október 21. - kalimeraeger

gorog_betuk.jpg

Kép: Pixabay

Időről időre különféle statisztikák borzolják a kedélyeket: a napokban is újabb, meglehetősen érdekes felmérés eredményei láttak napvilágot.

A Foreign Service Institute amerikai diákok körében azt vizsgálta, vajon mennyi idő szükségeltetik egy angol/amerikai anyanyelvűnek  - általános képességek mellett - egy-egy nyelv elsajátításához. A vizsgálat során - nehézségi fokozatnak megfelelően - 5 kategóriát különböztettek meg.

Az első csoportba került nyelvek középszintű elsajátításához 23-24 hét szükséges, mely időtartam alatt kb. 575-600 órát kell nyelvtanulással tölteni. Ide tartoznak például az afrikaans, a dán, a holland, a francia, az olasz, a norvég, a portugál, a román, a spanyol és a svéd nyelvek.

A második csoportba került nyelvekhez már kicsivel több idő, azaz 30 hét szükséges, ami kb. 700 nyelvvel töltött órát jelent. Ide tartozik például a német nyelv.

A harmadik csoportba tartozó nyelvek 36 hetet, vagyis megközelítőleg 900 órát igényelnek, ilyen például a maláj vagy az indonéz nyelv.

A negyedik csoport nyelvei 44 hét alatt összesen körülbelül 1100 órányi tanulással sajátíthatók el középfokon. Ide tartozik például az albán, a bolgár, a horvát, a cseh, az észt, a finn, a grúz, a héber, az izlandi, a lett,a lengyel, az orosz, a szerb, a litván, a szlovák, a szlovén, a török vagy a vietnámi. És igen, ide sorolták a magyar és a görög nyelvet is.

Az ötödik és egyben utolsó csoport nyelvei 88 hetet, vagyis mintegy 2200 órát igényelnek, ide tartozik például a koreai, a japán, a kínai, illetve az arab nyelv.

Az Intézet felhívja a nyelvtanulók figyelmét arra, hogy ez egy amerikai diákok körében végzett felmérés, ami semmiképpen sem eredményezheti azt, hogy bárki kedvét veszítse a magasabb kategóriákba sorolt nyelvek tanulása során, vagy bele se fogjon az adott nyelv elsajátításába. Nyelvérzéktől, szorgalomtól és anyanyelvtől (vagy egyéb beszélt nyelvtől) függően az idő a felsoroltaknál akár kevesebb/több is lehet. Az sem elhanyagolható szempont, hogy egyes nyelvek nagyon hasonlítanak egymásra, így egyik nyelv birtokában könnyebb boldogulni a másik nyelvvel.

Nyelvtanulásra fel!

Az október az új június

naplemente.jpg

Kép: Siros - Pixabay

Bizony október már az a hónap, amikor a falevelek színt váltanak, majd lassan elkezdenek hullani.

Nem így Görögországban, ahol az utóbbi napok a júniusiakra emlékeztetnek, a hőmérséklet magas, a nap pedig szünet nélkül süt.

Az ország partvidéke és majdnem az összes szigete továbbra is nyári időjárással bír, így azon szerencsés turisták, akik vállalták a kockázatot, hogy főszezonon kívül utazzanak, most élvezhetik a mediterrán klímát.

Ez a fajta időjárás azonban nem szokványos itt sem, ilyenkor általában már Hellászban is beköszönt a hűvösebb idő, borúsabbra fordul.

Korfun, Görögország leghűvösebb részén még most is 22 fokos a tengervíz, így nem csoda, hogy még mindig sok turista élvezi a smaragd sziget vendégszeretetét.

És vannak, akiknek csak most veszi kezdetét a nyaralás. Szállodák százai várják még vendégeiket Rodosz, Kréta, Zakinthosz, és megannyi görög sziget valamelyikén. A jó előre lefoglalt úttal rendelkezők mellé pedig csatlakoznak azok, akik a szokatlanul jó időjárást kihasználva visszamenekülnének még egy kicsit a nyárba. Ez a szezon igazán kényeztető a helyieknek és a vendégeknek egyaránt, valamint remek bizonyíték arra, hogy az utószezon is beválthatja a hozzá fűzött reményeket.

Az Achilleion ápolásra szorul

achilleion.jpg

Kép: Achilleion

Ez Sissinek sem tetszene, ha látná.

Görögország harmadik legnépszerűbb látványosságáról, a korfui Achilleion palotáról aggasztó képeket tett közzé a Corfutvnews.

A helyi sajtó szerint az épület fala itt-ott annyira megkopott, hogy a vakolat néhol hiányos, rontva ezzel az impozáns összképet, a hatalmas oszlopokon repedések észlelhetőek.

A legutóbbi felújítás 1994-ben történt, az itt megrendezett EU csúcstalálkozó előtt.

A palotát 1890-ben építették Erzsébet császárné kívánságára. A sziget fővárosától mindössze 10 km-re található, évente látogatók ezrei teszik itt tiszteletüket. A lebilincselő épületen és a pazar kerten kívül az Achilleion csodálatos panorámájáról is híres. Nevét Sissi kedvenc ókori hőséről, Achilleuszról kapta, stílusa és dekorációja pedig a császárné óhaja szerint tükrözte vonzódását Görögország, annak ókori történelme és nyelve iránt. Nem véletlen volt ez a kedvenc nyári üdülőhelye.

Nagyon köszönjük! Σας ευχαριστούμε πολύ!

Az Egri Görög Önkormányzat valamennyi képviselője nevében szeretnénk köszönetet mondani Nektek minden szavazatért.
Igyekszünk annyi görög örömöt adni Nektek az elkövetkező 5 évben, amennyit csak tudunk!
Σας ευχαριστούμε πολύ! ❤️

Görög zene mindenkinek - 31. rész

Korábban már írtunk róla ITT, hogy Nikos Oikonomopoulos slágere, a ΒΑΛ' ΤΟ ΤΕΡΜΑ áll az első helyen a görög slágerlistán, ez most, hetekkel később, a 42. héten sincs másként.

Így hallgassátok meg a második helyen álló számot, amelynek teljesen véletlenül szintén ő az előadója, címe: ΚΑΘΗΜΕΡΙΝΑ.

Nektek hogy tetszik?

Ismét megmozdult a föld...

zakinthos_3_1.jpg

Kép: Yannis Papanastasopoulos

Ahogy korábban hírt adtunk róla, a legnagyobb görög szigetet, Krétát három hete a Richter-skála szerinti 5-5,5-ös erősségű földrengés rázta meg.

Két napja ismét megmozdult a föld, ezúttal Zakinthos délkeleti részén érzékeltek 4,5-ös erősségű földrengést.

A rengés hajnali 1:43-kor kezdődött, 12 km-re délkeletre Zakinthos szigetétől, mely a Jón-tengeren található.

Sérülésekről és károkról egyelőre nem érkezett jelentés, de a rengés éppen elég erős volt ahhoz, hogy megijessze a sziget lakóit, és a szomszédos szigeteken élőket.

Sajnos e természeti jelenség nem ritka az utóbbi időben Görögországban, Krétán, valamint Athénban is előfordultak kisebb-nagyobb mozgások. Tavaly Kefalonia szigetén házak százait érte valamilyen kár, és több tucat ember sérült meg egy nagyobb erejű földmozgásban.

Magyarországi görög portrék - 22.rész

dr. Miliosz Nikolett

dr_miliosz_nikolett.jpg

Nem most kértem először, hogy beszélgessünk...

Valóban, de sokkal inkább szeretem mások történeteit megírni, vagy egy izgalmas témát körbejárni, mint magamról beszélni. Imádok írni, ez nagy szerelem az életemben. Nem ez az első beszélgetés, ami velem készül, mert az Egri Görög Önkormányzat vagy a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata kapcsán szerencsére több alkalommal volt már lehetőségem a terveinkről, céljainkról, a görög kultúráról, a görögségről beszélni akár a televízióban, akár a rádióban, akár a nyomtatott vagy elektronikus sajtóban. Magamról kevesebbet nyilatkozom, de egyszer, ahogy mondják, mindennek eljön az ideje.

Akkor kezdjük!

1984-ben Budapesten születtem, Egerben nőttem fel, édesapám révén görög, édesanyám révén magyar származású vagyok, egy Húgom van, akire nagyon büszke vagyok.  Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogász szakán diplomáztam, de azóta is - önerőből - folyamatosan tanulok valamit, egyrészt azért, mert egy jogásznak ez elengedhetetlen, másrészt azért, mert vannak olyan területek, amelyek különösen vonzanak, így a részesük szeretnék lenni.

Miért pont a jog?

Mindig kitűnő tanuló voltam, de a humán tárgyak iránt éreztem nagyobb kötődést, így az, hogy jogász legyek, a választás során az első helyre került.

Az egyetemi felvételid idején már képviselője voltál az Egri Görög Önkormányzatnak...

Ez így van. Mielőtt az Egri Görög Önkormányzat 1998-ban először megalakult volna, nem sok lehetőségünk volt Egerben megélni a görögségünket. Persze hallgattunk otthon görög zenét, hallottunk görög szót, ettünk görög ételeket, de az más volt. 14 éves voltam, amikor először lehetőségünk nyílt a családommal Görögországba látogatni, máig emlékszem, milyen volt, mikor először megláttam a tengert.

1998-ban mi változott?

Az Egri Görög Önkormányzat megszületése az egri és az Eger környéki görögök számára olyan volt, mintha bekapcsoltak volna minket a görög vérkeringésbe. Lehetőségünk nyílt görög ünnepek megünneplésére, görög táncházak tartására, arra, hogy megismerhessük a távolabb élő honfitársainkat, értesítést kapjunk a budapesti nagyobb görög rendezvényekről, igaz, a táborokról mindig csak utólag szereztünk tudomást. Volt görög iskolánk is, heti egy alkalommal, pénteken, iskola után. Kezdetben  dr. Pancsosz Jorgosz tanította az ottani görög származású gyerekeket, majd az ő halála után a budapesti görög iskola küldött tanárokat. Sajnos nem a legnagyobb sikerrel, hiszen mindig a Görögországból érkező tanárokra bízták ezt a feladatot, akik nem beszéltek magyarul, mi pedig kezdőként nem beszéltünk görögül, így az ábrákkal tarkított feladatlapoknál tovább nem igazán jutottunk. Emlékszem, mekkora izgatottsággal készültem a Húgommal egy-egy egri görög rendezvényre, hatalmas élmény volt. Annyira magától értetődőnek éreztem, hogy amint betöltöm a 18-at, én is szeretnék ennek a munkának a részese lenni, így augusztusi születésűként életem első választásán már görög önkormányzati képviselőként indultam 2002-ben.

Aztán jött az Egyetem.

Igen, amint elkezdtem az Egyetemet, jártam a budapesti görög iskolába, illetve csatlakoztam a Helidonaki Görög Gyermek- és Ifjúsági Táncegyütteshez, majd a mögé szerveződött Egyesülethez, mert annyira vonzott minden, ami görög. Rengeteget tanultam a görög kultúráról, a hagyományokról, a táncról, Görögországról. Ahol tudtam, önkénteskedtem. Csatlakoztam a Görög Ifjúsági Egyesülethez is, hogy kiváló görög programokon vehessek részt, majd aztán én is segítsem a megvalósításukat. Imádtam a Sportnapokat, ahol például arcfestőként voltam jelen.

Mikor lettél képviselő a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatában?

2007 júniusában kaptam a felkérést, hogy megüresedett egy hely, és rám gondoltak. Az első gondolatom az volt, hogy nekem ez nem hiányzik, én nem akarok a marakodások, veszekedések közvetlen szemlélője lenni, aztán mégis meggyőztek, és elkezdtem a munkát. Az eleje nehéz volt, mire megtanultam, hogy hogyan működik az Önkormányzat, és hogyan tudok kilépni abból a szerepkörből, hogy mint legfiatalabb, ne csak "aranyos" legyek, hanem hallgassák is meg azt, amit mondani akarok. Hogy általam legyen hangja a többi fiatalnak és a vidéknek is. Közben nagyon sok értékes kollégát, barátot ismertem meg.

Aztán jött a 2010-es, majd 2014-es nemzetiségi önkormányzati választás.

Igen, elindultam, bejutottam, és talán azért sikerült mind a két alkalommal, mert nem akartam görcsösen, számomra nem volt létkérdés, hogy ha nem jutok be, nem tudok mit kezdeni az életemmel. Nagyon érdekel a nemzetiségi jog, ugyanakkor más jogterület is vonz. 2014-ben aztán komolyabb feladattal bíztak meg: jogi elnökhelyettes lettem.

Mit jelentett ez számodra?

Megtisztelőnek éreztem, hiszen azt a mai napig elmondhatom, hogy tanult fiatal nőként a nemzetiségi politikában érvényesülni nagyon nehéz feladat. Elnökhelyettesnek lenni sosem azt jelentette számomra, hogy 5 éven keresztül alkalmanként hússzor elismételjem ezt a szót, és ne legyen mögötte az MGOÖ-ért vagy az Intézményeiért végzett munka, hanem azt, hogy feltérképezzem, hol van rám szükség, és ott megtanuljak helytállni, csapatban gondolkodni. Arra büszke vagyok, hogy a munkahelyi kapcsolataimat sikerült úgy kialakítanom, hogy mindenki tudja, hogy bármikor fordulhat hozzám, hogy megpróbáljunk megoldani egy felmerült problémát. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden esetben éltek is a lehetőséggel, sajnos nem minden probléma jutott el hozzám az elmúlt 5 évben, nem minden területre volt rálátásom, nem mindenki gondolkodott csapatban.

Az 5 év folyamán nagyon sok hivatalos ellenőrzést kaptunk, melynek nyomán a 2014 előtti évek hiányosságai mellett új kihívásokkal is szembe kellett nézni, új szabályoknak megfelelni, nőtt az adminisztrációs teher, új rendszert kellett kialakítani, így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő ezt a munkát csak akkor végezni, ha egy főállás mellett éppen ráérek, így maradtam, hogy a jogi kérdések megoldásában segíthessek a kollégáimnak. Időről időre aztán más jogászok segítségét is igénybe kellett venni: a mai napig van, aki a peres ügyeket viszi, illetve a közbeszerzési eljárásokkal - mivel az egy külön végzettséget és regisztrációt igénylő szakma - közbeszerzési jogász foglalkozott.

Nagyon szeretem a munkámban, hogy változatos, a jogi feladatok mellett pályázatírás, rendezvényszervezés, a görög kultúra és hagyományok képviselete, ápolása, előadások tartása, diplomáciai feladatok is a mindennapjaim részét képezték. Sosem szerettem tétlenkedni, megtanultam a titkári feladatok egy részét is, hogy ha szükséges, segíthessek.

Most, hogy az 5 éves ciklus végére értünk, melyek voltak a legszebb pillanatok?

Nagyon sok szép pillanat volt, imádtam írni az újságba, bemutatni például vidéki közösségeket, nagyon sajnáltam, mikor ennek az időszaknak valamiért vége lett, de ez a hiány hívta életre a Kalimera Eger! blogot, amely az Egri Görög Önkormányzat blogja, ahol remek munkatársakkal dolgozhatok együtt, és igazán igényes és sokoldalú tartalom összeállítására törekszünk. Nagyon szerettem a jótékonysági kezdeményezéseinket, amilyen például a "Fogadj örökbe egy széket vagy padot!", melynek során a Nikosz Beloiannisz Általános Iskola és Óvoda bútorzata újult meg, vagy a "Lépjünk együtt Andiért!" programot, melyben a nagyszerű Papageorgiu Andreáért fogtunk össze, vagy mikor Szofi néni mosógépes álmát váltottuk valóra, de említhetném azt is, mikor Helle Maximiliannal együtt toboroztunk a látássérült társaink számára felolvasókat görög művekből hangoskönyv készítéséhez. Nagyon fontosnak tartottam kiállni a görög fiatalságot érintő kérdésekért, a Helidonakiért, a Görög Ifjúsági Egyesületért. Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, mikor a jogi munkám hozzájárult egy-egy kérdés megnyugtató rendezéséhez. Nagyon szeretek anyakönyvi nyilatkozatokat írni, hiszen ez azt jelenti, hogy újabb remek görög emberkével gyarapodik a közösségünk. Számomra az igazi sikert az jelenti, ha alkotunk valami nagyszerűt.

Melyek voltak a hullámvölgyeid?

Azt gondolom, nincs olyan, hogy mindig minden jó, ez valahol természetes is. Amit a legnehezebben viseltem az elmúlt 5 év alatt, ha valaki - bár egy csapat vagyunk - önös érdekeinek megfelelően kezdett el gondolkodni. Elszomorít a hazugság, mások megtévesztése és az, mikor nincs elismerve és értékelve mások munkája. Azt gondolom, nem szégyen az, ha valaki hisz abban a csapatban, amellyel együtt indult, hisz egy-egy téma kidolgozásáért felelős személynek, főleg, ha a folyamatban fizetett szakértő bevonásával történt az előkészítés. Ha visszatekintek az elmúlt 5 évre, nekem is voltak rossz döntéseim, de soha egy pillanatig nem voltam rosszhiszemű. Vannak dolgok, amit már máshogy csinálnék, de az idő nem fordítható vissza, csak előre nézhetünk, és arra figyelhetünk, hogy a jövőre nézve tanuljunk a hibáinkból. Rengeteget dolgoztam az elmúlt 5 évben, és nem jövök zavarba, ha elnökhelyettesi beszámolót kell tartanom, munkámról a közvetlen kollégáim is be tudnak számolni. Akkor sem tűntem el, mikor 10 hónapon át nem kaptunk tiszteletdíjat, ekkor is rendületlenül dolgoztam tovább: több száz - működést segítő - jogi dokumentum született ezen időszakban.

A görög fiatalságot visszatartó egyik legnagyobb erő a görög közösségen belüli légkör. Mit szólsz ehhez?

Félelmetesnek találom, hogy adott egy maroknyi közösség, amelyet összeköt a vér, a nyelv, a hagyomány, és az nem összetart, hanem széthúz. Folyamatosan azt hallom, hogy "mennyire fontosak a görög fiatalok", vagy "át kell adni a stafétabotot", de mikor ezt ténylegesen meg kellene valósítani, erre féltékenység/irigység/önös érdekek miatt mégsem kerül sor. Nagyon szomorú azt látnom, hogy egyre több görög fiatalt veszítünk el emiatt, egyre magasabb az egyes rendezvényeken részt vevők átlagéletkora. Meg kellene érteni, hogy ha nincs utánpótlás, nincs jövő. Tisztelet a kivételnek, mert azért vannak olyanok is, akik nem így gondolkodnak, de sajnos nem ez a jellemző. Nemcsak a személyes élmények, de a más fiatalokat ért támadások is visszatartó erőnek bizonyulnak. Ezért kellene egy alapvető szemléletváltás, hogy jó legyen ehhez a közösséghez tartozni.

Te is kapsz hideget-meleget...

Az építő kritikákra mindig vevő vagyok, hiszen ezek segítségével sokat lehet fejlődni. Sosem szégyen tapasztaltabbtól vagy a témában jártas szakembertől tanulni, ezeket az alkalmakat mindig keresem. Ám teljes mértékben elítélem azt a gyűlölködést, negatív hangulatkeltést, ami az utóbbi időben egyes fórumokon folyik (különösen érthetetlen ez, ha a korábban engem saját jelöltjükként indítani akaró jelölő szervezet képviselőjétől ered). Számomra megdöbbentő, mikor valaki úgy ítélkezik, hogy fogalma sincs a teljes tényállásról, az MGOÖ irodáiban zajló megbeszélésekről, vitákról, nézeteltérésekről, egymás közti levelezésről, a hivatalos szervek megkereséseiről, azok állásfoglalásairól, az adott személy témával kapcsolatos véleményéről, vagy arról, hogy pontosan mi történik. Bármilyen hihetetlen, nem kerül fel minden a facebookra, mégis, egyes emberek szerint, ami ott nem szerepel, az nem is létezik. A nézeteltérések és kérdések tisztázására nem a facebook a megfelelő fórum, ezért én ott nem megyek bele végtelenített, személyeskedő vitákba. Az viszont tény, hogy az engem negatívan minősítő emberek egyszer sem kerestek fel az elmúlt években, semmilyen formában, hogy az esetleges kérdéseiket feltegyék, nem ismernek sem engem, sem a munkám, mégis teljes bizonyossággal terjesztik az információikat. A dolog eléggé abszurd irányokat is vesz, amikor valaki például a közgyűlési hozzászólásaim megszerkesztésével, összevagdosásával, értelmének megváltoztatásával próbál meg lejáratni, vagy már előre negatív véleményt alkot rólam olyan feltételezés alapján, hogy a jövőben szerinte hogyan fogok dönteni. A mérce is furcsa: vannak, akiket feltételezések alapján, másokat a bizonyítható tények ellenére sem ítélnek meg.

Túl ezeken a negatív tapasztalásokon szerencsés vagyok azonban, hogy sok olyan embert ismerhettem meg, akiktől tanulhattam, akikkel jó együtt dolgozni, jövőt tervezni, nekik hálás vagyok.

Csodálom a kitartásod. Mi a cél a jövőre nézve?

Pontosan ennek a megváltoztatása. Hiszem azokat a célokat, amit az Egyesület is a magáénak vall. Szeretném, ha a múlt összes hibájából tanulva és azokat kijavítva jobb és fenntartható jövőt építhetnénk. Szeretném, ha egyre több görög származású fiatal venne részt a munkában, olyanok, akik a szaktudásukkal, szakértelmükkel építenék ezt a görög közösséget, persze a tapasztaltabb, bölcsebb, idősebb generációra is szükség van, együtt sokkal könnyebb. Senkitől nem várható el, hogy egyből a mély vízben álljon helyt, én nagyon szívesen segítek bárkinek a betanulási időszakban. Szeretném, ha a jövőben az önös érdekek háttérbe szorulnának, és mindenki jogszerűen, egymással együttműködve, csapatban gondolkodna, mert a görög közösség egy csapat, azt nem lehet vitákkal, marakodással, egyéniesített érdekekkel, egymás megtévesztésével fenntartani.

Köszönöm!

-DO-

Ennél nincs narancsosabb édesség: a portokalopita

Nagyon narancsos, nagyon édes, nagyon finom. A portokalopita (narancsos pita) receptje következik, Akis Petretzikis konyhájából, akiről IDE KATTINTVA tudhatsz meg sok érdekességet.

portokalopita.jpg

Kép: https://akispetretzikis.com

Hozzávalók:

A sziruphoz:

  • 700 g kristálycukor
  • 500 g víz
  • 3 narancs leve

A narancspitéhez:

  • 2 narancs
  • 450 g réteslap
  • 250 g kristálycukor
  • 250 g napraforgóolaj
  • 250 g 3,5% -os tej
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 2 evőkanál vaníliaaroma
  • 3 tojás
  • 1 narancs reszelt héja

Tálaláshoz:

  • vaníliafagyi
  • narancsbefőtt

Elkészítési mód:

A szirup:

  • Egy fazékba öntsük bele a cukrot, a vizet és a narancslevet, és kezdjük melegíteni közepes lángon.
  • Amikor forrni kezd, vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni.

A narancsos pite:

  • Melegítsük elő a sütőt 100ο C-ra.
  • Csomagoljuk ki a réteslapot, és a rétegeket hosszában, legyezőformában gyűrjük meg, majd fektessük egymás mellé, kezdve a tepsi hosszabbik szélétől a másik hosszabbik széléig.
  • Süssük egy órán keresztül, addig, amíg teljesen ki nem szárad, majd vegyük ki a sütőből.
  • Míg a tészta szárad a sütőben, addig alaposan mossunk meg két narancsot, és forrásban lévő vízben főzzük egy órán keresztül. Az egy óra elteltével tegyük félre, vágjuk ketté, nyomkodjuk ki belőle a levet, csak a gyümölcshúsra van szükségünk (a héjjal együtt).
  • Növeljük a sütő hőmérsékletét 160ο C-ra.
  • Egy turmixgépben turmixoljuk össze alaposan a főtt narancshúst a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást, a tejet, az olajat, a vaníliaaromát (lehet vaníliarúd kikapart magja is), a reszelt narancshéjat, a sütőport és a szódabikarbónát. Turmixoljuk össze jó alaposan, majd öntsük a turmix tartalmát egy tálba.
  • Törjük össze a kiszáradt réteslapokat jó alaposan, és négy részletben keverjük jól el az előbb kapott tésztával.
  • Egy 32x25 cm-es tepsit béleljünk ki sütőpapírral, olajozzuk, lisztezzük, majd helyezzük bele a tésztát.
  • Süssük 40-50 percig, majd vegyük ki a sütőből és locsoljuk meg a kihűlt sziruppal.
  • Adjunk a sütinek 30 percet, hogy a forró tészta jól beszívja a hideg szirupot! Tálaljuk vaníliafagyival, narancsbefőttel és mentalevéllel.

Jó étvégyat! Kali orexi!

Forrás: INNEN

süti beállítások módosítása