Kép: Pixabay A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A zsebkésével minden ember bemetsz egy jelet az élet fájába. Vannak, akiknél rajzolás közben félrecsúszik a bicska, és megsérülnek. Azért, mert nagyon izgatottak abban a pillanatban. Mert remeg a kezük a temérdek álomtól. Mert káprázik a szemük a világ gyönyörűségétől. Az ördögbe is!…

Kép: Pixabay A sebei beforrtak. Új nap kelt fel a lelkében. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (...), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken, arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (...), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay Ne csukd be a lelked ajtaját! (...) Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay A virágok nem élhetnek, ha a lelküket nem adják oda a méheknek. Alkyoni Papadaki

Kép: Pixabay -Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte: -Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig…