Nemcsak a görög, de a világ popműfaja is elképzelhetetlen lenne nélküle. Nagy utat járt be, ikon lett belőle. Idén lenne 74 éves.

A kezdetek

A kis Artemios Vendouris Roussos görög szülők gyermekeként, Egyiptomban született, 1946. június 15-én. Az itteni multikulturális környezet nagyban hatott rá, de későbbi sikerét kiváló nyelvérzékének is köszönhette: görögül, arabul, angolul, franciául, olaszul, spanyolul és portugálul beszélt folyékonyan.

Úton a csúcs felé

A család a '60-as években, a szuezi válságot követően Athénba költözött, ezzel pedig új ajtók nyíltak meg Demis előtt. Egyre jobban érdekelte a zene, megalapította első zenekarát, amelyben ő maga bőgőn és gitáron játszott. 1966 nyarán aztán megköttetett a legendás barátság: Roussos találkozott Vangelisszel, megszületett a progresszív rock műfajt képviselő Aphrodite’s Child. Sajnos az akkori időben egy görög zenekarnak nem sok babér termett világszerte, így Roussos Loukas Siderasszal és Vangelisszel úgy döntött, meghódítják a Nyugatot. A cél az Egyesült Királyság volt, Dovernél azonban visszafordították őket, hiszen akkortájt rengeteg zenész akart szerencsét próbálni Angliában, érvényes munkavállalási papír nélkül azonban nem léphettek az országba. A sors aztán Párizst tartogatta számukra, ahol a kezdeti nehézségek után megszületett a Rain and Tears című dal, mellyel sikerült betörniük a zeneiparba. Innen már egyenes út vezetett a siker felé, bevették Európát, és nem volt megállás.

Új utakon

Roussos ebben az időben ismerkedett meg első feleségével, Monique-kal, akitől egy lánya született, Emily.

Hiába azonban a sok elismerés és a slágerlisták élének meghódítása, Demis és Vangelis különböző nézetei lassan a formáció felbomlásához vezettek. Míg Vangelis több időt szeretett volna a stúdióban tölteni, és kísérletezni akart a dalokon, valami igazi maradandó alkotás lebegett a szeme előtt, így a fellépéseket a háttérbe szerette volna szorítani, Roussos-nak azonban ez volt az elsődleges bevételi forrása, így nem értett egyet a fellépések megritkításával.

Ez vezetett a későbbi szakításhoz, ami egy új kezdetet is hordozott magában: a szólókarrier lehetőségét. Sorra születtek az albumok, karrierje csúcspontjának az 1973-ban kiadott Forever and ever című nagylemezt tartják. Viszonya Vangelisszel nem romlott meg, később is együttműködtek. Közben megismerkedett Dominique-kal, akivel házasságot kötött, miközben valódi világsztárrá vált és az európai könnyűzene egyik kultikus alakja lett. Jellegzetes hajviselete és kaftánjai a védjegyévé váltak. A szakmai elismerések mellett fia, Cyril születése tette még teljesebbé az életét.

Egy interjúban azt vallotta, hogy sikerét angol földön annak köszönhette, hogy abban az időben nyitottak a britek a mediterrán nyaralóhelyek felé, így inkább vevők lettek az ő zenéjére a '70-es években. A '60-as és '70-es éveket tartotta a zene varázslatos évtizedeinek, amikor még a technika szolgálta a tehetséget, és nem fordítva, mint manapság.

Nyugodtabb vizeken

A pörgős időszak a nyolcvanas évekre lelassult, Roussos ismét elvált, addigi túlsúlyából is jócskán leadott, a zenében pedig újfajta irányzatok felé fordult.

Roussos elmondhatta magáról, hogy 39. születésnapját egy eltérített repülőgépen töltötte. 1985 júniusában Athénből Rómába tartott, mikor a járatot a Hezbollah pár tagja és iszlám dzsihadisták vették uralmuk alá. A legtöbb utast csak 17 nap után, Demist harmadik felségével, Pamelával és pár másik görög állampolgárral 5 nap fogság után engedték szabadon.

A trauma hatására újra intenzíven belefogott a zenélésbe, hogy azzal tegye jobbá a világot. Végigturnézta a '90-es éveket, utolsó lemeze Demis címmel pedig 2009-ben jelent meg, mely felidézi a karrierjének kezdetét.

A harmadik feleségétől való különválás után negyedszerre is megnősült, felesége egy párizsi asszony, Marie lett.

A világszerte 60 millió albumot értékesítő sztárnál gyomor-, hasnyálmirigy- és májrákot diagnosztizáltak, egy athéni kórházban kezelték, és itt hunyt el 2015. január 25-én.

2016-ban a hollandiai Nijkerk-ben megnyitották a Demis Roussos Múzeumot, melyet az énekes gyermekei Athénba szeretnének áthelyezni. A tárlatot meglátogatók nemcsak a zenei pályáját ismerhetik meg jobban, de betekintést nyerhetnek a művész magánéletébe is.

Miliosz Katalin

Képek:Pinterest

Kép: Pixabay

Mondjuk is, hogy mit érdemes tudni.

A Kréta szigetén található Iraklio mind a görög, mind a külföldi turisták kedvére szeretne tenni, hogy még jobban megismerhessék a gyönyörű települést.

A túrákat professzionális idegenvezetők tartják minden szerdán délelőtt 11 órától. Gyülekező minden esetben a Nikoforou Foka téren történik, az Info Point kioszkjánál.

Természetesen a séták flexibilisek lesznek, alkalmazkodnak majd a csoportok igényeihez.

Az útvonal érinti a városban található megannyi csodaszép kutat, a velencei műemlékeket és több múzeumot is.

Az idegenvezetők a város éttermeiről is hasznos információval szolgálnak majd, ahol a látogatók megismerkedhetnek a tradicionális krétai konyhával.

Január 18-án életre kelt Görögország egyik legnagyobb szokásos éves rendezvénye.

A január 18-i nyitóceremónián több ezer helyi lakos és turista vett részt, együtt élvezve a zenét, táncot és a csodaszép tűzijátékot.

Hellász harmadik legnagyobb városában, Patrában, melyről ITT írtunk bővebben, a Patrino Karnavali immár több, mint 180 éves hagyományra tekint vissza, a helyiek pedig rendkívül büszkék erre a tradícióra.

A rendezvény nem egy szóló esemény, hanem különböző programok egyvelege, melyek kb. 6 hétig tartanak a tél legkeményebb időszakában.

A színpompás karneválban megtaláljuk a tradicionális görög “Glentit”, labdákat, parádét, kincskeresést és egy különleges Gyerekkarnevált is.

A hangulat az utolsó héten hág a tetőfokára, ami a görög orthodox naptár szerint a böjti időszak elé esik. Ezen a hétvégén szombat este az összes résztvevő csapat együtt ünnepel, vasárnap pedig még extravagánsabb buli kerekedik ki, melyen akár több tízezren is megfordulnak.

A parádét a Karnevál Király elégetésével zárják a kikötőnél található Agios Nikolas utcán.

A Karnevál hivatalos oldalát ITT találod meg.

Kép: www.carnivalpatras.gr

Fotó: Daria Volkova - Unsplash

A rohamosan növekvő vendégéjszakáknak hála több felső kategóriás szálloda tervezi 2020-ra a megnyitóját a görög fővárosban.

A tavalyi év során 40 kisebb-nagyobb hotel gazdagította az attikai repertoárt, és egyre több a magasabb igényeket kielégítő szálláshely.

2020 legjobban várt szállodája lesz az áprilisban nyíló Athens Capital Hotel – Mgallery a Syntagma téren, mely a francia Accor lánc tagja lesz. A 22 milliós beruházás során egy olyan 5 csillagos szállás épül, mely 158 szobával, 19 lakosztállyal, egy 9. emeleti étteremmel és konferencia-, valamint rendezvénytermekkel várja a vendégeket.

A hányatott sorsú Omonia térnek is új lakója lesz a Brown Hotel tagjaként, a Brown Acropol személyében. A 4 csillagos hotelben 165 szoba és konferenciatermek állnak majd rendelkezésre, a tetején lévő bár és étterem pedig fantasztikus panorámát biztosít majd.

A Syntagma tér, Plaka és Ermou utca szomszédságában, a Mitropoleos utcában készül a látogatók érkezésére az Athens Ikon butikhotel, mely a neves Athenaikon éttermek tulajdonosainak újabb attrakciója.

Ugyanebben a kategóriában nyílik majd a Zoia Aiolou és a Zoia Nikiou a belvárosban. Előbbiben 30 szoba és egy, az Akropoliszra nyíló tetőterasz kerül kialakításra, utóbbiban 26 szoba szolgálja majd a vendégek kényelmét.

Március 15-én kezdi meg működését az 5 csillagos Green Suites Boutique Hotel, a város központjától kicsit távolabb, Ano Patisianál. 45 szoba, tetőtéri kávézó és bár, konferenciatermek és a városra nyíló panorámás úszómedence. Kinek ne lenne kedve csobbanni egyet?

Miliosz Katalin

Kép: https://akispetretzikis.com

Igazi cuccos görög desszert következik, így aki diétázik, inkább olvassa el a tegnapi cikkünket, melyet ITT talál meg.

Nem viccelünk, ahogy Akis Petretzikis sem. Róla ITT olvashattok bővebben.

Kép: Puck Patrick

...hogy a Parthenon nem mindig ezt a nevet viselte?

Az Amerikai Régészek Magazinja és a holland National Geographic érdekes cikket hozott nemrégiben napvilágra.

Egy holland kutató szerint Görögország ikonikus épületét, a Parthenont az ókori Hellászban egyáltalán nem így hívták. Janric van Rookhuijzen azt állítja, hogy több száz évvel ezelőtt mindenki Hekatompedonnak nevezte.

Hekatompedonnak hívtak ugyanis régebben errefelé minden templomot, amely 100 lábnál hosszabb volt (hekaton=száz).

Van Rookhuijzen azt is hozzátette, hogy valóban volt egy Parthenon az Akropoliszon, de az kisebb volt, és nem állta ki az idő próbáját. A holland régész egyébiránt úgy gondolja, hogy a Parthenon elnevezés a Kariatidáktól (parthenes=szüzek) eredeztethető, akik a szomszédos Erektheion templom épületét díszítik.

A szélesebb körben elterjedt elmélet szerint azonban pont a ma is Parthenonként említett épület kapta így a nevét, hiszen Athéna temploma, akire, mint szűzre utaltak.

Kép: Pinterest

A sztár mellett felesége és két fiuk is hivatalos hellénné vált.

A görög belügyminiszter, Takis Theodorikakos elmondta, hogy a Hanks család a 2018. júliusi athéni tűzeset során biztosított segítségnyújtásukkal érdemelték ki ezt a státuszt.

„A család nagyon sokat segített a tragédia során, felhívták az emberek figyelmét a történtekre és tettre sarkalták őket. Hála nekik a világ minden pontjára eljutott a hír, hogy elkél a segítség, így tetemes összeg jött össze, a bajba jutottak megsegítésére. Mindezek mellett a médiában rendszeresen megjelenik a Hanks család, amint Antiparos-on üdülnek, ahol saját házuk is van. Ez pedig igen jót tesz a turizmusnak.”

2020. január elején Tom Hanks elnyerte a Cecil de Mille-díjat a Golden Globe-on, ahol a köszönőbeszédében büszkén említette meg nemrégiben szerzett görög állampolgárságát.

Egy interjúban, ahol erről kérdezték, a sztár viccesen azt nyilatkozta, hogy neki elsődlegesen volt néhány kérdése ezzel kapcsolatban. A legfontosabb:

„Be kell vonulnom katonának? Addig rendben van, amíg nem… Amúgy sem lennék jó, rosszak a térdeim, és öregember vagyok” – tréfálkozott.

A színész rendkívül boldog, hogy állampolgára lehet annak az országnak, melyet már évtizedek óta töretlenül szeret.

„Gyakorlatilag 32 éve görög vagyok” – utalva erre a feleségével, Rita Wilsonnal töltött évekre, aki édesanyja lévén görög származású.

„Görögország egy mennyország” – mondta a Golden Globe-on. „Utaztam világszerte, jártam a Föld legszebb pontjain, de Görögországhoz semmi sem fogható. A föld, az ég, a víz jó a léleknek, ez egy gyógyító erővel bíró hely” – tette hozzá.

Kép: Unsplash

Aki másnak mutatja magát, mint amilyen, az valójában semmilyen.

Tatiosz

Ha megismerjük Paul Vrellis életét, munkásságát és ellátogatunk a Bizani faluban található lenyűgöző viaszmúzeumába, nem értjük, miért nem tudnak minderről többen.

A megelevendett történelem

A múzeum maga egy 18. századi, tradicionális ipirorszi házban foglal helyet, melyet egy labirintusszerű barlang köré emeltek. Utóbbi több beugrója a modern görög történelem idejéhez köthető életképeket hívatott bemutatni. Leginkább az 1821-es szabadságharc idejébe nyerhetünk bepillantást, hiszen a létesítmény 1995-ös megnyitásakor leginkább ezen korszak reprezentálása volt a középpontban. Az évek során azonban az ország több sarkalatos időszaka is teret nyert itt, többek között az 1974-es ciprusi invázió, az 1940-41-es görög-olasz háború és az ókori Görögország.

Vrellis olyan aprólékosan dolgozta ki a viaszbábukat, hogy az embernek az az érzése támad, hogy rögtön életre kelnek. Ruháik, cipőik teljesen autentikusak, a fegyverek valódiak, és nagyon sok minden természetes alapanyagokból készült, a többi pedig viaszból, agyagból és műanyagból. Vrellis-nek hála azonban az utóbbiak felhasználása is teljesen természetes hatást kelt.

Paul különös részletességgel dolgozta ki a környezetet is, az edényeket, a tollakat, a fegyvereket, a könyveket és minden egyebet ő maga gyűjtötte össze.

A múzeumi túra  a Titkos Iskolában kezdődik, ahol a pap és a diákok olyan életszerűek, hogy bármikor üdvözlésre nyílhat a szájuk. A séta ezután a Filiki Eteria, az Armatoloi kai Kleftes termeken át vezet, a szemünk elé tárul Ali pasa kivégzése és a pindoszi bátor asszonyok. Ezután juthatunk el a görög-olasz háború színterére, a krétai csatához, miközben megannyi más eseménybe is belebotlunk.

A megihletett alkotó

Vrellis az athéni Képzőművészeti Iskola szobrász szakán végzett, és már elmúlt 60 éves, amikor nyugdíjasként megvásárolta a 17 hektáros területet Bizaniban, a görög államtól kapott nyugdíjazási bónuszából.

Az elkövetkezendő 13 évben fáradhatatlanul dolgozott, hogy mind kívülről, mind belülről létrehozza a 18. századi épületet. Nem csak szobrászként, de mérnökként, festőként, lakberendezőként és népművészeti szakemberként is helytállt, mindent ő maga készített.

Ahhoz, hogy a színtereket ilyen élethűen létre tudja hozni, Paul 3 évtizeden át tanult és kutatta a történelmet. Különösen rajongott az 1821-es időszakért, a függetlenségi háború időszaka különösen jelentőségteljesen rajzolódik ki a szemünk előtt. Hőseinek tartotta az ekkor élt asszonyokat és férfiakat, ahogy a múzeum megnyitásakor memoárjában írja: ”Megalázták, kivégezték őket, mi pedig szabadon élhetünk ma a szolgaság béklyója nélkül. Ezek az emberek megmutatták, mi az igazi bátorság. A dárdákat modern fegyverekre cserélték és a világba kiáltották: ’Görögország soha nem hal meg’. Az ismert és névtelen hősök, szeretet, remény és hűség iránti tiszteletből építettem ezt a viaszmúzeumot Bizaniban.”

Jobbra kockás ingben Paul Vrellis

A művész maga

Vrellis-nek nem volt könnyű élete. 1923. március 25-én született Ioanninában. 4 éves volt, mikor elveszítette édesanyját, és 13, mikor az édesapja elhunyt. Édesanyja nővére nevelte fel, ő szerettette meg vele a történelmet és a művészeteket. Már kiskorában megnyilvánult a kézügyessége, a világháború azonban egy időre közbeszólt. Tinédzserként a nácik romos épületek takarítására küldték több társával együtt, olyanokéba, ahol nem robbant fel a bedobott bomba.

A felszabadulás után elvégezte a pedagógia szakot, majd a művészeti iskolát, és megkezdte az alkotást. Olaszországban továbbképezte magát, dolgozott az athéni Akropolis Múzeumban, a munkája a szenvedélye is volt egyben.

1962-ben feleségül vette élete szerelmét, Maria Giannissis-t. A hatvanas években azonban nem volt egyszerű az élet Ioanninában, szobrászként nem volt a megélhetéshez elég megrendelés, így tanítani kezdett, hogy pénzt keressen felesége és két gyermekük számára.

Nyugdíjba vonulásakor aztán lehetősége nyílt rá, hogy valóra váltsa az álmát, és belefogott a múzeum megvalósításába.

Megnyitása óta látogatók milliói tették itt tiszteletüket, sokan tanulási célból.

Ami biztos, hogy mindannyian hálásak lehetünk a 2010. július 23-án elhunyt Vrellis-nek, aki áldozatos munkájával páratlan életművet hozott létre.

Múzeumának oldala ITT található.

Miliosz Katalin

Képek: Greekriporter