A mai napon, január 6-án ér véget a 12 napból álló ünnepségsorozat, a dodekaimero, melynek harmadik, és egyben utolsó jeles ünnepe a vízkereszt (Θεοφάνεια).

Mint a dodekaimero másik két ünnepéhez, a karácsonyhoz és az újévhez, úgy a vízkereszthez is számos szokás kapcsolódik. Mint Karácsony és Újév előestéjén, úgy január 5-én is kalandákat éneklő gyerekek látogatják a házakat. Ezen a napon a papok szentelt vízzel „szentelik meg” a magánlakásokat és az üzleteket is.

Vízkereszt napján (január 6.) a liturgia után az emberek a legközelebbi tenger/tó/ folyó/forrás partjához mennek, ahol a pap vízbe dobja a fakeresztet, melyet a fiatal férfiak egymással versenyt úszva próbálnak megfogni: a nyertes egész évben szerencsés lesz, a keresztet pedig diadallal körbehordozza a faluban.

Képek forrása: Pinterest

magyarul beszélő, amerikai-máltai-angol történelmi kalandfilm, 163 perc, 2004

Rendező:  Wolfgang Petersen

Forgatókönyvíró: David Benioff

Főszereplők: Brad Pitt, Eric Bana, Orlando Bloom, Diane Kruger

Tartalom: Az ókori Hellászban az irodalom talán legismertebb szerelmespárja - Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) és Helené, a spártai hercegnő (Diane Kruger) - ártatlan találkozásából akkora háború robban ki, ami egy egész civilizáció végromlását fogja előidézni. Parisz elszereti és elrabolja Helenét férjétől, Meneláosz királytól (Brendan Gleeson), és ez nem maradhat megtorlás nélkül. És aki Meneláoszt sérti meg, az megsérti bátyját is, Mükéne hatalmas királyát, Agamemnónt (Brian Cox), aki azonnal hadba hívja a görög seregeket, hogy Trója ellen vonuljanak, visszaszerezzék Helenét és fivére becsületét. Agamemnónnak kapóra is jön ez az eset, hiszen végtelen kapzsiságában régóta feni a fogát Ilionra: ha elfoglalja Tróját, övé a teljes Égei-tenger, és megerősíti hatalmát máris óriási birodalma felett. Ilion, a fallal körülvett város, amit Priamosz király (Peter O'Toole) irányít és fia, a nagy Hektór herceg (Eric Bana) véd, olyan fellegvár, amit még soha egyetlen sereg sem tudott bevenni. Hogy Trója győz vagy elbukik, az egyetlen ember döntésén múlik: sikerül-e megnyerni a háborúnak Akhilleuszt (Brad Pitt), az ókor leghatalmasabb és legtekintélyesebb hadvezérét? Akhilleusz öntörvényű, lázadó és a szóbeszéd szerint sebezhetetlen, nem hódol be senkinek és semminek, csak saját dicsőségéért harcol. Az örök hírnév iránti csillapíthatatlan étvágya veszi rá, hogy Trója alá vonuljon Agamemnón zászlaja alatt - de végül a szerelem lesz az, ami meghatározza sorsát. Két civilizáció fog összecsapni a becsületért és a hatalomért. Ezrek fognak elesni a dicsőségért vívott harcban. És egy egész nép fog eltűnni a föld színéről - a szerelemért. 

Érdekes folyamat az, ahogy egy fehér vászon a művész keze nyomán lassan megtelik élettel. Ahogy a fehérség átadja a helyét valami újnak, valami pezsgőnek, valami izgalmasnak: a képnek. Nemcsak a közönség, de az alkotó számára is ünnep ez: Papageorgiu Andrea festőművésszel beszélgettünk.

Álmatlanság

Mi határozza meg azt, hogy milyen témák felé fordul a figyelmed?

Amikor a festészetben először megtaláltam önmagam, elsősorban tájképeket festettem, de sok témát boncolgattam már: a tájképeket felváltották a városképek, volt egy időszak, amikor táncosokat festettem, amikor pedig elkezdtem lovagolni, nagyon sok lovas kép készült. A fő témáimat mindig az határozta meg, ami újdonság volt az életemben, ami aktuálisan a legjobban foglalkoztatott, bár szerintem ez a legtöbb őszintén és ösztönösen dolgozó művésznél így van. Nyitott vagyok az új témákra, mindenhová úgy megyek, hogy van nálam egy fényképezőgép vagy vázlatfüzet, így mindig készen állok rá, hogy új dolgokat fedezzek fel.

Honnan ered a festészet szeretete?

Már kicsi gyerekként is nagyon szerettem rajzolni, de akkor még különösebb tehetséget nem lehetett nálam felfedezni, csak a szenvedélyt, azt, hogy ez engem érdekel. 11-12 éves koromban jártam először rajzszakkörben, ide apám vitt el a húgommal együtt, ott aztán az alkotás szerelem lett. A Kaffka (ma Szent Margit) Gimnázium rajztagozatára jártam, utána 4 éven át készültem az egyetemi felvételire.

A festészeten belül mikor találtál rá a saját utadra?

Szerintem elég korán, úgy harmadéves lehettem, amikor kaptam egy nagyon komoly elismerést, az Amadeus alkotói ösztöndíjat.  

Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség

Milyen technikával dolgozol? Oldaladon, a www.papageorgiuandrea.hu oldalon több festményedről is van kép, és ami elsőként feltűnik rajtuk, hogy rajongsz az élénk színekért…

Igen, a legfontosabbak talán a színek, amelyek a festészetem alapját képezik. Szinte kizárólag olajjal dolgozom, az egyetemen kezdtem el használni, és annyira beleszerettem, hogy azóta nem nagyon tudok erről „lekattanni”. Néha próbálkozom más technikákkal is, mert érdekelnek, de mindig rájövök, hogy azt, amit én szeretnék, olajjal tudom a legjobban kifejezni. Imádom még a tűzzománcot is, de ahhoz ritkábban jutok, évente egyszer, egy ötnapos táborban. Akvarellezni szoktam még sokat. A rajz egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy jó festmény szülessen. Én mindig a valóság alapján festek, átírva a színeket, úgy formálva azokat, hogy a létező legjobb kompozíció jöjjön ki belőle.

Mennyire motivál téged a görög vérvonalad?

Biztos, hogy a görögségem is dolgozik a festészetemben, de nem tudatos szinten. Sajnos nem voltam sokszor Görögországban, de amikor már úgy tudtam odautazni, hogy motivációt is gyűjthettem, több festményt is készítettem görög témában.

Miután elvégezted a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, főállású művésszé váltál?

Az egyetem után egy kollektív műteremben kaptam helyet egy ösztöndíj keretében, ami azért volt jó, mert nem kellett egyből kiszakadni a meleg egyetemi fészekből. Ez volt az Amadeus Alkotóház, onnan viszont 2010-ben már saját műterembe jöttem. Addigra érett meg bennem a gondolat, hogy jobban tudok egyedül dolgozni.

 Ki a te kedvenc festőd? Melyik korszakban élnél szívesen?

Nekem körülbelül 120 évet kellene visszarepülnöm az időben, a festészetemnek ott lenne helye. Számomra az igazi festészetet Van Gogh és Gauguin munkássága jelenti, a mai kortárs festészetből is a hagyományos festészetet követőket kedvelem.

Hogy szoktál festeni? A csendet szereted közben vagy inkább zenét hallgatsz?

Általában zenét hallgatok, olyan számokat szoktam választani, amelyek pörgősebbek, energetizálnak. Nem hallgatok komolyzenét, mert nem tudok koncentrálni rá. Ez inkább csak egy mellékes inger, ami lendületet ad. Az utóbbi évben lassabban dolgozom, nagyon el tudok veszni a részletekben, úgy festek, hogy nagyítóval lehet nézegetni a képeimet, az apróbb részleteken is el lehet merengetni.

Mennyi idő alatt készül el egy kép?

Az elmúlt egy évben nagyon lassan, 2-4 hónap alatt készült el egy kép, olyan szintű részletességbe mentem bele, ami lelassította az alkotás folyamatát. Expresszíven, lendületesen is festettem éveken át, de amit akkor ezzel a módszerrel ki akartam fejezni, már kiadtam magamból. Már máshol tartok, most más a fontos.

Mennyit festesz egy nap? Hogy alakul az időbeosztásod?

Nagyjából kialakult már a megszokott munkarendem. Ha itthon dolgozom, akkor kora délután kezdek, és akár éjszakáig, hajnalig is dolgozom. Ha művésztelepen vagyok, a tábor munkaritmusához igazodom.

Hogy alakul nálad a festés folyamata? Szoktál-e vázlatot készíteni, vagy a kép egyszer csak megszületik?

Nálam minden festmény valamilyen látványalapból indul ki. Ha jön egy ötlet, nem állok neki dolgozni anélkül, hogy ne szereznék hozzá modelleket, ne készítenék beállítást. Olyan részletes rajzot nem tudok készíteni, mint a festményeim, így alapként fotókat használok. Nálam a kiindulópont mindig a valóság, ám azért, hogy ne az domináljon a képeken, vagy a fényképezőgép csöppnyi kijelzőjéről festek, vagy a rossz minőségben, fekete-fehérben kinyomtatott képről. 

Kedves zeg-zugok

Van az úgy, hogy megszületik a fejedben egy festmény, de a végén más lesz belőle?

Elég sokszor előfordul, ez egy érdekes folyamat. Úgy dolgozom, hogy felrajzolom a vázlatot vonalakkal, aztán egy ponton, ami nekem a legérdekesebb, elkezdem megfesteni a képet. Felrakok egy pár színt, annak megfelelően, hogy milyen színvilágba akarom a képet elhelyezni. Nem festem meg az egész felületet, hanem mint egy pókháló, elindulnak a színek a képen. Ahogy a kezdeti színek elkezdenek működni egymás mellett, elindul a kép is, s mint egy mozaik, kialakul az egész. Sokszor van, hogy a kép teljesen más irányba halad, mint amit én szeretnék, de ha látom, hogy ez jó, hagyom. Hagyom dolgozni a véletleneket.

Külföldön is vannak/voltak kiállításaid…

A pekingi kiállítás lehetősége a Forrás Galériától jött, ők 35 magyar művészt vittek ki Pekingbe, az ottani Szépművészeti Múzeumba. Klosterneuburgba az Amadeuson keresztül jutottam ki, de volt már kiállításom Bécsben és Potenzában is.

Egy kiállításhoz te választod ki a képeidet vagy a kiállító?     

Legtöbbször én választom ki, nagyon ritkán van, amikor a galéria megvétózza az elképzelésemet. A kiállítás anyagának kiválasztása során megpróbálok komplex anyaggal készülni, izgalmas, egymást segítő képeket összeválogatni. Ez a legtöbbször jól tud működni.

Mennyiben más a művészek világa?

Alapvetően nem az, de vannak eltérések. Nincs főnököm, alkalmazkodnom csak akkor kell, ha galériákkal dolgozom együtt. Viszont teljes a létbizonytalanság, teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy művész mikor tud képet eladni. Magyarországon az embereket kevésbé érdekli a képzőművészet, az iskolában nem tanulják meg értékelni azt, nem tanulják meg a nyelvezetét, ugyanakkor anyagilag sem engedhetik meg maguknak, hogy festményt vásároljanak.

Számos díjad is van…

A legelső az Amadeus alkotói ösztöndíj, amit még az egyetemen kaptam, ez a legnagyobb elismerés, amit el lehetett nyerni. Hódmezővásárhelyen kaptam több díjat, ebből kettő emelkedik ki: az egyik az Emberi Erőforrások Minisztériumának a díja, a másik pedig a Galyasi Miklós díj.

Ilyen tehetséggel nem gondoltál arra, hogy külföldön próbálj szerencsét?

Alapvetően nem, mert Budapesten nőttem fel, a családom, minden barátom, minden helyszín ideköt. Emellett számos olyan ország van, ahol az „idegen” művészeket a galériák a közelükbe se engedik, egyszerűen nem tudnak labdába rúgni. Külföldön sokkal drágábban lehet eladni egy képet, ha egyáltalán egy művész eljut odáig.

Belső tavasz

A te lakásodban mi lóg a falon?

Az én lakásom, amely egyben a műtermem is, telis-tele van a saját képeimmel, nagyon szeretem őket, nehezen válok meg tőlük, mikor valaki megvásárolja őket. Mindig úgy van, hogy a legutolsó műveim a legfontosabbak, később azonban, mikor már sokat láttam őket, eleget gondolkoztam rajtuk, könnyebb őket elengedni. Amióta ennyit dolgozom egy-egy festményen, a kötődésem is erősebb hozzájuk, de alapvetően örülök neki, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

-mn-

"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.

Hamarosan ismét beköszönt egy újabb év, új kezdet, tiszta lap, a fogadalmak, változások ideje. Vannak azonban bizonyos szokások, melyeket akkor sem hagyunk a hátunk mögött, mikor új ígéreteket teszünk magunknak. A tradíciók végigkísérnek minket életünk során és összekovácsolják kisebb-nagyobb közösségünket, elérve, hogy együtt ünnepeljünk, emlékezzünk és higgyünk. Nézzük, melyekkel is találkozunk rögtön az esztendő elején!

Akit Görögországban ér az újév, bizonyára nem tud betelni a még az utcákat ékesítő karácsonyi dekorációkkal, a feldíszített fenyőfákkal, valamint a karavakiákkal, a karácsony alkalmával pompába öltöztetett kis hajókkal. Csengők és kalandákat éneklő gyermekkórusok hangja tölti meg ilyenkor a tereket, az otthonok asztalait pedig elárasztják a finomabbnál finomabb hagyományos ételek, melyek hosszú idők óta generációk sokaságának aranyozzák be az ünnep pillanatait.

Kis szerencsével sikerül elkerülnünk a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 napban a Földön felbukkanó kis koboldokat, a kalikantzaroszokat, akik imádják a bajkeverést. A legenda szerint az esztendő többi részét a Föld középpontjában töltik, ahol az Életet szimbolizáló fa törzsét aprítják. Ha azonban előbújnak, a kéményen osonnak be, hogy bútortologatással, az ételek elfogyasztásával és a víz beszennyezésével ijesszenek ránk. Kefalonia szigetén a háziasszonyok füstölővel keresztet írnak le a bejárati ajtó előtt, hogy ezzel tartsák távol a kis csínytevőket, máshol szentelt vizet hintenek minden szobába, hogy megfélemlítsék a manókat. Január 6-án azonban, mikor az összes vizet megszentelik, a kalikantzaroszok visszatérnek a lakhelyükre, ahol épen találják a Föld fáját, így újrakezdik annak fűrészelését. Ezt a napot Epifaniának vagy Fotának is hívják, ilyenkor hatalmas fesztivállal zárják le a dodekaimerot, ezt a 12 napból álló ünnepsorozatot. Sok otthonba, üzletbe pap látogat el ilyenkor, hogy szentelt vízzel hintse be a helyiségeket. Megtelnek a templomok is, örömteli dalokkal és harangszóval ünnepelnek az emberek. Néhánynak a tornyából galambokat engednek útjukra. A víz megáldásaként keresztet dobnak a tengerbe, folyóba, tóba, a vállalkozókedvűek pedig versenyt úsznak érte, hogy visszahozzák. A győztes külön áldásban részesül a családjával együtt.

Az év első napja több tradíciót is magában hordoz. A gyerekek Szent Vasilis (fotó: Pinterest) napján kapják meg az ajándékukat, illetve ilyenkor kell megalapozni az egész évre vonatkozó jó szerencse bevonzását. Vannak, akik óriási hagymát akasztanak a bejárati ajtó fölé, vannak, aki gránátalmát dobnak a küszöbre annak átlépése előtt, mely szokások mind-mind a jólétet és a bőséget szimbolizálják. De ezen a napon kerül terítékre a vaszilopita is, amely természetesen tartalmazza a flurit, azaz a szerencsepénzt. A családfő mindenekelőtt késével keresztet vet rá, majd az első szeletet Istennek, a másodikat a kis Jézusnak, a harmadikat Szűz Máriának vágja belőle. Utána következik a ház számára felajánlott darab, majd minden családtag részére külön, az idősebbektől haladva. A szerencsés, aki az érmére bukkan, megnyugodhat, hisz szerencse övezi majd egész év során.

A vaszilopita mellett ezen időszak népszerű desszertjei a melomakarona (recept), a kourabiedes (recept), illetve nem hiányozhat az asztalokról ilyenkor a Hristopsomo sem, a könnyed, édes, vajas Krisztuskenyér, melyet fahéjjal, naranccsal és szegfűszeggel ízesítenek.

Városszerte találkozhatunk házról-házra bandukoló kisgyermekekből álló csoportokkal, akik becsengetve kalandákat, azaz karácsonyi dalokból álló műsorszámokat előadva szórakoztatják az ott lakókat - persze némi édességért cserébe. Karácsony, újév és vízkereszt estéjén is útra kelnek, csilingelő hangjuk pedig különleges hangulatot kölcsönöz a vidéknek.

Minden évben sok-sok világító égővel kidekorált hajó (fotó: Pinterest) jelenik meg országszerte ebben az időszakban. Ezek a változó méretű vitorlások a régi hagyományokat avatottak előhívni nemcsak az utcákon, de a bankokban, hotelekben, illetve különböző boltokban egyaránt, és szerencsére még a Görögországban a 20. század derekán megjelenő karácsonyfák sem szorították ki őket. A papírból és fából készült építményeket apró égőkkel és díszekkel csinosítják, és úgy helyezik el, hogy az adott épület belseje felé nézzen. A hajó célba érése a gazdagságot testesíti meg. Thessaloniki állítja fel a legnagyobb ilyen építményt már 1999 óta.

Január 6-8. között Kastoriában járva nagy eséllyel belebotlunk a ragucáriába (ragoutsaria), melynek során a helyiek ijesztő maszkokban parádéznak az utcán annak érdekében, hogy elkergessék a rossz szellemeket. Házról-házra haladva mindenhová becsöngetnek, és jutalmat kérnek a lakóktól,óvó és védő cselekedetükért. Rendkívül jó hangulatban telik ez a három nap; előkerülnek a finom falatok, a népzene pedig hangulatos dallamokkal telíti be az utcákat.

A hónap elejével nem ér azonban véget az ünneplés; rengeteg szabadtéri fesztivál várja az erre látogatókat, februárban pedig a farsangi mulatságok szórakoztatják a közönséget. De nem kell hozzá különösebb ünnep, hogy tudjuk: Görögországban bármikor felhőtlen hangulat fogad minket!

Nagyon boldog, sikeres, egészségben és sok élményben, utazásban gazdag boldog új évet kívánok!

 -mk-

Fotó: Pinterest

... hogy egy nemrégiben végzett kutatás szerint a legnépszerűbb görög női név még mindig a Maria? Ezt követi az Eleni, a Katherina, a Vasiliki és a Sofia. 10-ből 3 görög nő viseli ezen nevek egyikét. A férfiak frontján a Jorgos, a Ioannis, a Konstantinos, a Dimitris és a Nikolaos nevek vezetnek. A lakosság férfi tagjainak 40%-a osztozik jelenleg is ezeken a keresztneveken.

-mk-

Nicolas Gage: Eleni

Ez a regény Eleni Gacojannisz tragédiáját örökíti meg fia, Nicholas Gage, a New York Times tudósítója tollából, aki hosszú éveken át rakja össze testvérei és saját menekülésének igaz történetét a görög polgárháború idejéből. Az albán határ közelében fekvő Lia nevű faluban a szerző édesanyját 1948-ban a partizánok szörnyű kínvallatások után kivégezték, mert fiát és négy lányát a vasfüggöny mögötti táborok helyett az apjukhoz, Amerikába akarta menekíteni.

Milliók imádják, zenéjét folyamatosan játsszák a rádiók és a zenecsatornák. Magánéletétől hangos volt a sajtó, ám ez mit sem vett el görögös sármjából. Rövid élet jutott neki, mégis halhatatlanná vált: George Michael mindössze 53 éves volt, mikor elment.

George Michael Georgiosz Kiriakosz Panajotu néven, 1963. június 25-én született Londonban. Édesapja görög származású restaurátor volt, aki az 1950-es években döntött úgy, hogy szerencsét próbál a szigetországban, nevét Jack Panosra változtatva. Itt találkozott a szép táncosnővel, Lesley Angold Harrisonnal, George édesanyjával. George születését követően nem sokkal a család elhagyta Londont, és Kingsburybe költözött. Nem ez volt a család egyetlen költözése, hiszen az öttagú família (George-nak két nővére van) néhány évvel később Radlettben lelt új otthonra, amely azért jelentős, mert George itt találkozott a hasonló ambíciókat dédelgető Andrew Ridgeley-vel. Tinédzserek voltak, álmodozók, híresek és népszerűek akartak lenni, s ezért mindent meg is tettek. George kezdetben a londoni metróban zenélt, majd nem sokkal később társaival megalapította az Executive nevű formációt, amely azonban nem hozott átütő sikert számukra.

És ami nagyot szólt...

A kezdeti sikertelenség azonban nem lombozta le George-ot és Andrew Ridgeley-t, így 1981-ben létrehozták a Wham! nevű együttest. A formáció első albuma, a Fantastic 1983-ban első lett az Egyesült Királyság slágerlistáján, olyan slágereket adva a világnak, mint például a Young Guns vagy a Club Tropicana. Habár első albumuk átütő siker volt, második nagylemezük, a Make it big volt az, ami nemzetközi szupersztárt varázsolt a fiúkból. Az album olyan slágereket tartalmazott, mint a Freedom, a Wake Me Up, Before You Go-Go vagy a Careless Whisper, amely George első kísérlete volt szólóelőadóként. A Wham! 1985-ben az igen szigorú zenei szabályokat felállító Kínába látogatott, mint az első nyugati produkció, erről film is készült, Foreign Skies: Wham! in China (Idegen egek: A Wham Kínában) címmel. Miután George fénye társát fokozatosan a háttérbe szorította, megindultak a pletykák a Wham! feloszlásáról. A szakításra nem is kellett sokat várni, mert 1986-ban az együttes végleg búcsút mondott egymásnak, a The Edge of Heaven című  búcsúkislemez és a The Final című válogatásalbum, valamint a Wembley Stadionban megrendezett szuperkoncert után, mely természetesen telt házzal dübörgött.

Lágyabb vizeken

A Wham! után George azon álmát szerette volna megvalósítani, hogy kifinomultabb közönséget szolgáljon ki a zenéjével, ezért nagy kedvencével, Aretha Franklinnel készített egy duettet 1987 elején. Noha együttműködésük egyszeri project volt, az I Knew You Were Waiting (For Me) első lett az amerikai Billboard Hot 100 listán, valamint az Egyesült Királyság kislemezlistáján is. A dal azonban más nyomott is hagyott: Michael 1988-ban Grammy-díjat kapott a „Legjobb R&B Előadás - vokál-duett vagy csapat” kategóriában. 1987 ősze hozta el George első olyan szólóalbumát, a Faith-t (Hit), melynek egy kivételével valamennyi dalát személyesen ő írta és szerezte. Az album hatalmas sláger lett, ám nem nélkülözte a botrányt sem, hiszen egy dala igencsak szabadszájúra sikeredett. A siker innentől kezdve megállíthatatlan lett, az USA Billboard listáját 12 héten át vezette a címadó dal, ám a Top10-es mezőnyből sem távozott egy teljes éven keresztül. Az albumból világszerte 25 millió példány talált gazdára, de már 10 millió eladott példány megajándékozta George-ot az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége gyémántfokozatú minősítésével. 1988-ban George turnézni indult az albummal, valamint néhány Wham! slágerrel, sőt, a sikert fokozta, hogy Los Angelesben Aretha is csatlakozott hozzá, hogy közös slágerükkel megörvendeztessék a közönséget. Az 1989-es MTV Video Music Awards-on Los Angelesben Michael MTV Életmű-díjat kapott.

Ismét új imidzs

Habár Michael fürdött a sikerben, elég nehezen élte meg azt, fárasztónak és frusztrálónak találta, és külön kérte, hogy ne kísérje óriási reklámkampány tevékenységét. Ennek érdekében művészetén is csiszolni akart: az ehhez kapcsolódó "Listen Without Prejudice Vol.1." album 1990 szeptemberében jelent meg. Michael szerette volna, ha nem a vagány, bőrzsekis, cowboycsizmás, napszemüveges előadóként gondolnának rá, hanem komoly dalszerzőként, ezért nem akart sem szerepelni, sem pedig videoklipeket, amelyek azonban a nagy siker miatt mégis készültek, ám George képileg nem jelenik meg bennük. A Freedom 90 című klipben odáig mentek el, hogy ezeket  a kellékeket szimbolikusan el is égették. 1991-ben nagyobb turnéra indult, azzal a céllal, hogy a kedvenc dalait énekelhesse el saját feldolgozásban. 1992-ben fellépett a Freddie Mercury emlékére rendezett koncerten, ahol olyan feledhetetlen alakítást nyújtott, hogy még az is felmerült, hogy ő lesz a Queen állandó énekese. Hosszú kihagyás után 1994 végén jelent meg újra az első MTV European Music Awards Show-ban. Itt adta elő legújabb szerzeményét: a "Jesus to a Child"-ot előző évben meghalt élettársa, Anselmo Feleppa emlékére, akit a Rock in Rio fesztiválon is mert meg. Mivel másságát ekkor még nem vállalta, burkolt búcsú volt ez szerelmétől. 1998-ban kétlemezes válogatást adott ki "Ladies and Gentlemen" címmel. A válogatás első lemezén szerelmes számok, a másodikon ritmusosabbak voltak hallhatóak. Innen származik az Outside című nóta is, amely humoros válasz másságának napvilágra kerülésére.

Határokat feszegetve

Noha művészete addig mellőzte a politikai utalásokat, a Shoot the Dog című kislemezzel George felemelte a szavát George W. Bush és Tony Blair Irak-ellenes kampánya ellen. Az Amazing című kislemeze pedig azért volt átütő, mert ezen vállalta fel elsőként homoszexualitását. Több kislemezt követően nagy bejelentést tett: a jövőben nem készít több albumot, de minden száma ingyenesen letölthető lesz, azzal, hogy rajongói jótékony célokra adakozhatnak, ha meg is vásárolják őket.

25

Karrierjének 25. évfordulóján azonban mégis megjelent a "Twenty Five" című háromlemezes válogatásalbuma, három (plusz egy) új dallal,mely szintén szép sikereket zsebelt be. 2006-ban tizenöt év elteltével először indult turnéra, mindenhol nagy siker és ováció vette körül.  Ő volt az első fellépő a felújított Wembley Stadionban, ám a túllépett műsoridő miatt 130 ezer fontra büntették. 2011-ben új hangot ütött meg, amikor szimfonikus zenekari turnéra indult Európába, ám novemberben, a bécsi fellépése előtt rosszul lett, így le kellett mondani a többi alkalmat. 2016 őszén jelentette be, hogy Freedom címmel dokumentumfilmet készít életéről, melyet 2017 tavaszán szeretett volna megjelentetni, illetve terveket vázolt fel visszatéréséről is, melynek során elsősorban új dalokkal lepte volna meg közönségét. Jótékonysága is legendás volt: egész életében szívesen adakozott egy-egy nemes ügy mellé téve le a névjegyét.

Másként

Andrew Ridgeley nemcsak zenésztársa, bizalmasa is volt George-nak, ő szerzett elsőként tudomást arról, hogy George-ot mindkét nemhez kötik érzelmek, azonban miután beleszeretett egy férfiba, nem volt kérdés számára, hogy nőügyei végére mindörökre pont került. Családja előtt titkolta másságát, mert féltette édesanyját szembesíteni az igazsággal. Első igazi kapcsolata Anselmo Feleppával volt, aki 1993-ban, AIDS-ben hunyt el, amelyet azonban szerencsére nem adott át George-nak. 1996-ban Kenny Goss légiutas-kísérővel találtak egymásra. Nagy szerelem volt az övék, bejegyzett élettársi kapcsolatot is szerettek volna létesíteni, ám 2009-ben szakítottak. 2016-ban találtak ismét egymásra, nem sokkal George halála előtt. Mássága igencsak különös körülmények között látott napvilágot: egy álruhás rendőr leplezte le, ezt később George az Outside című klipben parodizálta ki, amelyért az álruhás rendőr beperelte jó hírnevének megsértése miatt, ám a bíróság George-nak adott igazat.

Betépve

Az énekes-dalszerző kábítószerbotrányai is időről időre megújuló témát jelentettek a bulvárlapoknak, ugyanis George a marihuána rabja volt, többször kapták rajta kábítószer-birtokláson is, több alkalommal vezetett kábítószer hatása alatt, legsúlyosabb büntetése négy hét börtön volt.

Az utolsó karácsony

A sors iróniája, hogy George Michael és a Wham! egyik legsikeresebb slágere, a Last Christmas (Utolsó karácsony) még egyszer fontos szerepet játszott az énekes életében, ugyanis 2016 karácsonyán, 53 évesen, szívelégtelenségben hunyt el, sokmillió szomorú rajongót és hatalmas életművet hagyva hátra.

-mn-

Képek forrása: Pinterest

Szívből kívánunk mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt!

Σας ευχόμαστε από καρδιάς Καλά Χριστούγεννα με υγειά και ευτυχία σε εσάς και τις οικογένειές σας!