Érdekes folyamat az, ahogy egy fehér vászon a művész keze nyomán lassan megtelik élettel. Ahogy a fehérség átadja a helyét valami újnak, valami pezsgőnek, valami izgalmasnak: a képnek. Nemcsak a közönség, de az alkotó számára is ünnep ez: Papageorgiu Andrea festőművésszel beszélgettünk.

Álmatlanság

Mi határozza meg azt, hogy milyen témák felé fordul a figyelmed?

Amikor a festészetben először megtaláltam önmagam, elsősorban tájképeket festettem, de sok témát boncolgattam már: a tájképeket felváltották a városképek, volt egy időszak, amikor táncosokat festettem, amikor pedig elkezdtem lovagolni, nagyon sok lovas kép készült. A fő témáimat mindig az határozta meg, ami újdonság volt az életemben, ami aktuálisan a legjobban foglalkoztatott, bár szerintem ez a legtöbb őszintén és ösztönösen dolgozó művésznél így van. Nyitott vagyok az új témákra, mindenhová úgy megyek, hogy van nálam egy fényképezőgép vagy vázlatfüzet, így mindig készen állok rá, hogy új dolgokat fedezzek fel.

Honnan ered a festészet szeretete?

Már kicsi gyerekként is nagyon szerettem rajzolni, de akkor még különösebb tehetséget nem lehetett nálam felfedezni, csak a szenvedélyt, azt, hogy ez engem érdekel. 11-12 éves koromban jártam először rajzszakkörben, ide apám vitt el a húgommal együtt, ott aztán az alkotás szerelem lett. A Kaffka (ma Szent Margit) Gimnázium rajztagozatára jártam, utána 4 éven át készültem az egyetemi felvételire.

A festészeten belül mikor találtál rá a saját utadra?

Szerintem elég korán, úgy harmadéves lehettem, amikor kaptam egy nagyon komoly elismerést, az Amadeus alkotói ösztöndíjat.  

Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség

Milyen technikával dolgozol? Oldaladon, a www.papageorgiuandrea.hu oldalon több festményedről is van kép, és ami elsőként feltűnik rajtuk, hogy rajongsz az élénk színekért…

Igen, a legfontosabbak talán a színek, amelyek a festészetem alapját képezik. Szinte kizárólag olajjal dolgozom, az egyetemen kezdtem el használni, és annyira beleszerettem, hogy azóta nem nagyon tudok erről „lekattanni”. Néha próbálkozom más technikákkal is, mert érdekelnek, de mindig rájövök, hogy azt, amit én szeretnék, olajjal tudom a legjobban kifejezni. Imádom még a tűzzománcot is, de ahhoz ritkábban jutok, évente egyszer, egy ötnapos táborban. Akvarellezni szoktam még sokat. A rajz egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy jó festmény szülessen. Én mindig a valóság alapján festek, átírva a színeket, úgy formálva azokat, hogy a létező legjobb kompozíció jöjjön ki belőle.

Mennyire motivál téged a görög vérvonalad?

Biztos, hogy a görögségem is dolgozik a festészetemben, de nem tudatos szinten. Sajnos nem voltam sokszor Görögországban, de amikor már úgy tudtam odautazni, hogy motivációt is gyűjthettem, több festményt is készítettem görög témában.

Miután elvégezted a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, főállású művésszé váltál?

Az egyetem után egy kollektív műteremben kaptam helyet egy ösztöndíj keretében, ami azért volt jó, mert nem kellett egyből kiszakadni a meleg egyetemi fészekből. Ez volt az Amadeus Alkotóház, onnan viszont 2010-ben már saját műterembe jöttem. Addigra érett meg bennem a gondolat, hogy jobban tudok egyedül dolgozni.

 Ki a te kedvenc festőd? Melyik korszakban élnél szívesen?

Nekem körülbelül 120 évet kellene visszarepülnöm az időben, a festészetemnek ott lenne helye. Számomra az igazi festészetet Van Gogh és Gauguin munkássága jelenti, a mai kortárs festészetből is a hagyományos festészetet követőket kedvelem.

Hogy szoktál festeni? A csendet szereted közben vagy inkább zenét hallgatsz?

Általában zenét hallgatok, olyan számokat szoktam választani, amelyek pörgősebbek, energetizálnak. Nem hallgatok komolyzenét, mert nem tudok koncentrálni rá. Ez inkább csak egy mellékes inger, ami lendületet ad. Az utóbbi évben lassabban dolgozom, nagyon el tudok veszni a részletekben, úgy festek, hogy nagyítóval lehet nézegetni a képeimet, az apróbb részleteken is el lehet merengetni.

Mennyi idő alatt készül el egy kép?

Az elmúlt egy évben nagyon lassan, 2-4 hónap alatt készült el egy kép, olyan szintű részletességbe mentem bele, ami lelassította az alkotás folyamatát. Expresszíven, lendületesen is festettem éveken át, de amit akkor ezzel a módszerrel ki akartam fejezni, már kiadtam magamból. Már máshol tartok, most más a fontos.

Mennyit festesz egy nap? Hogy alakul az időbeosztásod?

Nagyjából kialakult már a megszokott munkarendem. Ha itthon dolgozom, akkor kora délután kezdek, és akár éjszakáig, hajnalig is dolgozom. Ha művésztelepen vagyok, a tábor munkaritmusához igazodom.

Hogy alakul nálad a festés folyamata? Szoktál-e vázlatot készíteni, vagy a kép egyszer csak megszületik?

Nálam minden festmény valamilyen látványalapból indul ki. Ha jön egy ötlet, nem állok neki dolgozni anélkül, hogy ne szereznék hozzá modelleket, ne készítenék beállítást. Olyan részletes rajzot nem tudok készíteni, mint a festményeim, így alapként fotókat használok. Nálam a kiindulópont mindig a valóság, ám azért, hogy ne az domináljon a képeken, vagy a fényképezőgép csöppnyi kijelzőjéről festek, vagy a rossz minőségben, fekete-fehérben kinyomtatott képről. 

Kedves zeg-zugok

Van az úgy, hogy megszületik a fejedben egy festmény, de a végén más lesz belőle?

Elég sokszor előfordul, ez egy érdekes folyamat. Úgy dolgozom, hogy felrajzolom a vázlatot vonalakkal, aztán egy ponton, ami nekem a legérdekesebb, elkezdem megfesteni a képet. Felrakok egy pár színt, annak megfelelően, hogy milyen színvilágba akarom a képet elhelyezni. Nem festem meg az egész felületet, hanem mint egy pókháló, elindulnak a színek a képen. Ahogy a kezdeti színek elkezdenek működni egymás mellett, elindul a kép is, s mint egy mozaik, kialakul az egész. Sokszor van, hogy a kép teljesen más irányba halad, mint amit én szeretnék, de ha látom, hogy ez jó, hagyom. Hagyom dolgozni a véletleneket.

Külföldön is vannak/voltak kiállításaid…

A pekingi kiállítás lehetősége a Forrás Galériától jött, ők 35 magyar művészt vittek ki Pekingbe, az ottani Szépművészeti Múzeumba. Klosterneuburgba az Amadeuson keresztül jutottam ki, de volt már kiállításom Bécsben és Potenzában is.

Egy kiállításhoz te választod ki a képeidet vagy a kiállító?     

Legtöbbször én választom ki, nagyon ritkán van, amikor a galéria megvétózza az elképzelésemet. A kiállítás anyagának kiválasztása során megpróbálok komplex anyaggal készülni, izgalmas, egymást segítő képeket összeválogatni. Ez a legtöbbször jól tud működni.

Mennyiben más a művészek világa?

Alapvetően nem az, de vannak eltérések. Nincs főnököm, alkalmazkodnom csak akkor kell, ha galériákkal dolgozom együtt. Viszont teljes a létbizonytalanság, teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy művész mikor tud képet eladni. Magyarországon az embereket kevésbé érdekli a képzőművészet, az iskolában nem tanulják meg értékelni azt, nem tanulják meg a nyelvezetét, ugyanakkor anyagilag sem engedhetik meg maguknak, hogy festményt vásároljanak.

Számos díjad is van…

A legelső az Amadeus alkotói ösztöndíj, amit még az egyetemen kaptam, ez a legnagyobb elismerés, amit el lehetett nyerni. Hódmezővásárhelyen kaptam több díjat, ebből kettő emelkedik ki: az egyik az Emberi Erőforrások Minisztériumának a díja, a másik pedig a Galyasi Miklós díj.

Ilyen tehetséggel nem gondoltál arra, hogy külföldön próbálj szerencsét?

Alapvetően nem, mert Budapesten nőttem fel, a családom, minden barátom, minden helyszín ideköt. Emellett számos olyan ország van, ahol az „idegen” művészeket a galériák a közelükbe se engedik, egyszerűen nem tudnak labdába rúgni. Külföldön sokkal drágábban lehet eladni egy képet, ha egyáltalán egy művész eljut odáig.

Belső tavasz

A te lakásodban mi lóg a falon?

Az én lakásom, amely egyben a műtermem is, telis-tele van a saját képeimmel, nagyon szeretem őket, nehezen válok meg tőlük, mikor valaki megvásárolja őket. Mindig úgy van, hogy a legutolsó műveim a legfontosabbak, később azonban, mikor már sokat láttam őket, eleget gondolkoztam rajtuk, könnyebb őket elengedni. Amióta ennyit dolgozom egy-egy festményen, a kötődésem is erősebb hozzájuk, de alapvetően örülök neki, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

-mn-

"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.