Fotó: Pinterest
Kedves görög szokás, hogy minden hónap első napján a görögök így köszöntik egymást: Καλό μήνα! (ejtsd: Kalo mina!), ami annyit tesz szó szerinti fordításban, hogy "Jó hónapot!". Ezzel kívánnak minden jót egymásnak az elkövetkezendő hónapra.
Mi is ezt kívánjuk mindenkinek! :)
Hisszük, hogy a görög zene az egyik leggyönyörűbb a világon. Változatossága ámulatba ejtő, számos irányzata közül bárki megtalálhatja a neki tetszőt, mi ehhez szeretnénk segítséget nyújtani időről-időre jelentkező zenei ajánlónkkal.
Ez alkalommal Giannis Ploutarhos énekli "Se thelo" (Akarlak) című számát, mely egy gyönyörű romantikus dal.
Dimanopulu Afrodité kedvelt és elismert színésznője Egernek, munkáját több alkalommal különböző díjakkal is elismerték. 1998-ban Domján Edit-díjat kapott, több alkalommal volt az Évad színésznője, 2016-ban pedig a legjobb epizódszereplőnek járó Aase-díjat kapta meg.
Több alkalommal kaptál közönségdíjat, milyen érzés, hogy ennyire szeretnek a nézők?
Nagyon örültem, fantasztikus érzés, köszönöm is mindenkinek ezt az elismerést! Nagyon megható számomra, hogy így szeret a közönség, de ahhoz, hogy egy színész vagy színésznő ilyen rangos kitüntetésben részesülhessen, az is szükséges, hogy feladatokkal lássák el, amiben meg tudja mutatni, hogy mit is tud ő valójában.
Emellett szakmai elismerésekkel is büszkélkedhetsz…
Igen, 1998-ban Domján Edit-díjat kaptam, ami a legjobb vidéki színésznőnek járó díj, annak is nagyon örültem. 2016-ban pedig a legjobb epizódszereplőnek járó Aase-díjat.
Beszéljünk egy kicsit a görög gyökereidről! Hol születtél?
Miskolcon születtem, édesapám görög, anyukám magyar származású. Ott is nőttem fel, csodálatos volt a miskolci görög kolónia részének lenni, rendszeres résztvevői voltunk mi is a görög rendezvényeknek, görög táncházaknak, görög iskolába is jártam. Ezeken a helyeken tanultam meg görögül, és itt sajátítottam el a görög táncok alapjait is, amit, úgy gondolom, nem lehet elfelejteni. Sajnos később, mikor érettségi után Budapesten tanultam tovább, ritkultak ezek az alkalmak, egyre kevesebbet tudtam hazajárni, hiszen a színház teljesen más időbeosztást követel meg az embertől, nem hétfőtől-péntekig tartó elfoglaltság.
A színészet gyerekkori álom volt, egész pici koromtól kezdve nagyon szerettem utánozni egy-egy érdekes karaktert, színészeket, énekeseket.
Miért pont a színészetet választottad?
A színészet gyerekkori álom volt, egész pici koromtól kezdve nagyon szerettem utánozni egy-egy érdekes karaktert, színészeket, énekeseket. Rengeteget jártam színházba. A gimnáziumban volt egy nagyon jó énektanárom, ő noszogatott, hogy induljak versenyeken, de ez akkor még csak amolyan kedvtelés volt, a tudatosság csak később, a Színművészeti Főiskolán alakult ki bennem. Az első felvételim sajnos nem sikerült, de a második rosta után Kerényi Imre üzent nekem, hogy feltétlenül menjek el a Nemzeti Színház Stúdiójába felvételizni. Ide kapcsolódik egy nagyon kedves, görögséghez fűződő emlékem, ami hihetetlenül jól esett számomra: a felvételire várva ültem a folyosón, amikor megjelent Papadimitriu Athina, aki akkor már a Nemzeti Színház fiatal színésznője volt, és Galbenisz Thomasz, aki a Nemzeti Színház Stúdiójában volt stúdiós. Hallották, hogy lesz majd egy felvételiző görög lány, és kíváncsiak voltak rám. Thomasszal később osztálytársak lettünk, Athina pedig mint egy nővér, vigyázta lépteink. Éreztem, rá mindig számíthatnék.
A következő évben aztán felvettek a Főiskolára, a Kerényi-Huszti osztályba, prózai színész szakra, így egy évig voltam a Nemzeti Színház Stúdiósa, de továbbra is maradtam ott gyakorlaton. Abban az időben az volt a szokás, hogy csak harmadévtől lehetett gyakorlatra menni, mi viszont másodévesek voltunk, amikor Kerényi Imre az István, a királyt rendezte, s külön engedéllyel elintézte, hogy mi is dolgozhassunk. Utána már egyenesebb út vezetett más darabokba, pl. a Csíksomlyói passióba, aminek az az érdekessége, hogy Mária Magdolna szerepét Athina játszotta, aki akkor egy másik darabban is próbált, így elfoglaltságai miatt felváltva játszottuk ezt a szerepet.
A Főiskola elvégzése után több színházhoz is hívtak, többek között Egerbe is. Én pedig játszani szerettem volna sokat és sokfélét. Nagyon szeretem Egert, nagyon élhető városnak tartom, nagyon barátságosak itt az emberek, nagyon hamar elfogadtak a nézők, annyi mindenben kipróbálhattam magam, olyan sok szeretetet és lelki simogatást kaptam, hogy soha nem is vágytam elmenni innen. Később pedig, amikor megszületett a lányom, majd a fiam, már az ő életüket sem szerettük volna felborítani a költözéssel.
Férjed, Várhelyi Dénes szintén színész. Hol ismerkedtetek meg?
A Színművészeti Főiskolán, ő végzős volt, én elsőéves.
Meséltél arról, hogy a színészek élete teljesen más, hiszen az előadások, próbák más beosztást igényelnek. Könnyebbséget jelent számodra, hogy ő is színész?
Én úgy gondolom, hogy igen, de van, aki arra esküszik, hogy csak civillel érdemes összekötnie egy színésznek az életét. Szerintem ez a „felállás” azért is jobb, mert ő jobban meg tudja érteni, milyen például egy főpróba időszak, milyen, mikor éjfélig vagy akár hajnal 3-ig tart egy-egy próba. Én ugye azért ezen túlmenően feleség és anya is vagyok, az ezekkel járó teendőket is el kell látnom. Most, hogy nagyobbak a gyerekeink, egyre könnyebb, de mikor kicsik voltak, sokkal nehezebb volt a helyzet. Igyekeztem mindent megtenni azért, hogy minél több időt tölthessek velük, hogy ne sérüljenek a színházi elfoglaltságaim miatt. Amikor például nem próbáltam, vagy csak este volt előadásom, akkor nem vittem őket oviba, és együtt töltöttük a napot, vagy ha nagyon szerettek volna oviba menni, akkor elhoztam őket ebéd után, és mienk volt az egész nap. Így sokkal élhetőbb volt számukra, hogy este nincs a mama. A nevelésük során mindig igyekeztem hangsúlyozni a görögségüket, szerencsére, ahogy egyre nagyobbak, egyre több érdeklődést mutatnak iránta. Sajnos, arra még nem volt alkalmunk, hogy együtt, a családdal elmenjünk Görögországba, de ez régóta dédelgetett álmunk mindannyiunknak.
Előfordult már, hogy a férjeddel közösen játszottatok egy darabban?
Érdekes, hogy évek óta dolgozunk egy színháznál, és ehhez képest elenyésző azoknak a daraboknak a száma, amikben együtt játszottunk volna, vagy ha igen, közös jelenetünk lett volna. Néhány éve, az Equus című darabban viszont férjet és feleséget alakítottunk. Úgy gondolom, hogy nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, mert kritikusak és őszinték vagyunk egymással, mindig elmondjuk egymásnak a véleményünket, mivel lehetne egyikünk-másikunk alakítása jobb, teljesebb. Hála Istennek, semmilyen színészi féltékenység nincs közöttünk.
Melyek voltak eddig a kedvenc szerepeid?
Rengeteg ilyen kedvenc szerepem van, Szegvári Menyhért, aki a Gárdonyi Géza Színház rendezője volt, kifejezetten figyelt arra, hogy nekem mit kellene játszanom, hogy színészileg is egyre jobb és jobb lehessek. A legfrissebb kedvencem Beke Sándor nevéhez fűződik, mégpedig a Madách Imre életéről szóló Vesztett Éden című darab, ahol Madách anyját. Majthényi Annát alakítom. Azért lett az egyik kedvencem ez a szerep, mert egy tőlem homlokegyenest más karaktert, egy kőkemény asszonyt játszom, aki rátelepszik a fiára. Hiába negatív szerep, nagyon sok örömöm van benne, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a nézőktől. Vagy kiemelhetném újfent a Csíksomlyói passiót, ami úgy tűnik, végigkíséri az életem, csak most Szűz Mária szerepét játszom.
Nyilván egy hosszú munkakapcsolatnál a rendező ismeri már a színészei minden gesztusát, mozdulatát, így az válik érdekessé számára, hogy mit tud még kicsikarni, előhozni az adott színészből.
Hogy van ez, a színészt találja meg a szerep, vagy a szerepet a színész?
Én fiókhúzogatásnak hívom, ha azt mondjuk, hogy szerintem ezt vagy azt a szerepet neki vagy neki kellene eljátszania, mert ez olyan adott dolog. Én azt szeretem - és Szegvári Menyhért rendező ilyen volt -, aki más oldalról közelíti meg a szerepeket, megnézi, hogy az adott színész mit nem játszott még, milyen oldalát nem ismerheti még a közönség, így újra és újra egyfajta kihívás elé állítva ezzel a színészeket. Nyilván egy hosszú munkakapcsolatnál a rendező ismeri már a színészei minden gesztusát, mozdulatát, így az válik érdekessé számára, hogy mit tud még kicsikarni, előhozni az adott színészből.
Van szerepálmod?
Nem nagyon volt szerepálmom sosem, megtaláltak a szerepek, szerencsés voltam. Nyilván egy fiatal színésznőnek szélesebb lehetőségei vannak, ahogy öregszik, egyre jobban beszűkülnek ezek a lehetőségek. Szerencsére nemcsak prózai színésznő vagyok, játszottam operettet, musicalt, azért is jöttem vidéki színházhoz, mert abban az időben, amikor én végeztem, vidéken tudvalevő volt, hogy itt mindent el kell tudni játszani, mert ezek a vidéki színházak egyfajta népszínház jelleggel funkcionáltak, itt egy helyen kellett bepótolni mindent, amit Budapesten a nézők több színházban találhattak meg.
Számolod, hogy hány szerep, főszerep áll mögötted?
Nagyon sok, 80-nál biztos, hogy több, és szerencsés vagyok, mert ennek zöme főszerep. Kedvencet sem igazán tudnék kiemelni, mert mindegyik szerepem valamiért a szívem csücske.
Játszottál már görög darabokban, vagy jellemző volt, hogy egy darab azért talált meg, mert görög származású vagy?
Racine Phaedráját vendégként játszottam Debrecenben és ezzel a kör bezárult. Ez viszont, ha úgy tetszik, szerepálom, hogy egy görög darabban játszhassak, de még nem késő, várom a lehetőségeket!
dr. Miliosz Nikolett
Negyven éve, 1977. szeptember 16-án halt meg a rajongói által csak „primadonna assolutaként” emlegetett Maria Callas, minden idők egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb szopránja, aki alig két évtizedes pályafutás alatt vált mítosszá.
Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropoulos 1923. december 2-án született New Yorkban görög bevándorlók gyermekeként, gyógyszerész apja az amerikaiak számára nehezen kiejthető nevet később Callas-ra rövidítette. A csodálatos hangú, rendkívüli hallású kislányt anyja már ötévesen éneklésre fogta, jóllehet Maria ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott. Szülei válása után, tizennégy évesen anyjával Görögországba költöztek, ahol képzetlen hangja miatt nem vették fel a konzervatóriumba, így a spanyol koloratúrszoprán, Elvira de Hidalgo növendéke lett. Az athéni operaházban Suppé Boccaccio című vígoperájának egy kis szerepében mutatkozott be, majd 1942-ben a Tosca címszerepébe beugorva hatalmas sikert aratott.
1945 őszén meghallgatást kért a híres New York-i Metropolitan Operában, ahol a Fidelio és a Pillangókisasszony főszerepét ajánlották fel neki, a szeszélyes és ekkor még túlsúlyos Callas azonban inkább az Aidát és a Toscát szerette volna, s széttépte a szerződést. A Chicagóból kapott ajánlatot elfogadta, de a társulat a premier előtt megszűnt, amerikai debütálására 1954-ig kellett várnia. Megkeresték viszont Olaszországból, s 1947-ben a Veronai Arénában Ponchielli Giocondájának címszerepében debütált. Nem sokkal később feleségül ment a nála 30 évvel idősebb Giovanni Meneghini téglagyároshoz, aki impresszáriója is lett.
Zenei téren Tullio Serafin karmester vette szárnyai alá, színészi képességei kibontakoztatásában a rendező Luchino Visconti volt segítségére. 1950-ben debütált a milánói Scalában, Mexikóban egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát és Toscát, 1951-ben a hangjától lenyűgözött Arturo Toscanini neki adta Lady Macbeth címszerepét, a Metben 1956-ban Bellini Normájaként mutatkozott be. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizálásuk az operabarátokat is két táborra osztotta. Callas az ötvenes években ért karrierje csúcsára, fényképe 1956 októberében az amerikai Time magazin borítóján is szerepelt.
Háromoktávnyi hangterjedelme az alsó F-től a felső E-ig, a drámai szoprántól a koloratúrszopránig ívelt. Gyönyörű hangjához kivételes előadói képességek társultak, ő próbálta először színészi játékkal megreformálni az olasz operát, oroszlánrésze volt a bel canto újbóli divatba hozásában. Pályafutása során 529 előadáson 36 szerepet alakított, húsz teljes operafelvételt készített. A leggyakrabban és legszívesebben drámai, érzelmekben gazdag szerepekben tündökölt, aki meghal vagy gyilkol szerelméért.
Vígoperában kezdő éveit leszámítva csak Rossini műveiben (A sevillai borbély, A török Itáliában) énekelt. Visconti mellett Zeffirelli is rendezte, mindketten színpadra állították vele a Traviatát és a Toscát. 1969-ben Pasolinivel forgatta a Médea című filmet, ekkor azonban már alig tudott énekelni. Egészsége az ötvenes évek végére megrendült, nem utolsó sorban a túlzásba vitt fogyókúrák miatt. A pályája elején meglehetősen testes szopránénekesnő másfél év alatt 40 kilót adott le, ami nagyon megterhelte szervezetét. A recepteket ugyanakkor utazásai során lelkesen gyűjtötte, sőt könyv alakban közzé is tette – ő azonban egyiket sem kóstolta meg soha, csak csirkehúsokon és salátákon élt.
Rövidlátó is volt, a színpadon szemüveg nélkül partnereit körvonalakként, a karmestert pedig egyáltalán nem látta. A temperamentuma miatt Tigrisnek is nevezett Callas-t zajos sikerei mellett kínos bukások is érték, s a sajtó magánéletére is rátelepedett, miután 1959-ben otthagyta férjét. Az énekesnő ekkor kezdett egy évtizedig tartó szenvedélyes viszonyt Aristotelis Onassis görög hajómágnással, aki aztán Jackie Kennedy kedvéért hagyta ott. Callas a hatvanas években már jobbára hangverseny-fellépéseket vállalt, utoljára 1965-ben énekelt operát, a Toscát Londonban. Utolsó turnéját 1973-ban Giuseppe Di Stefano tenor társaságában tette, akihez állítólag rövid romantikus viszony is fűzte, s bár a kritika szerint akkorra mindketten elvesztették hangjukat, a közönség lelkesen ünnepelte őket.
Utoljára 1974 novemberében énekelt nyilvánosság előtt, Szapporóban. Élete végét magányosan és megtörten Párizsban töltötte. Egyre rosszabbodó fizikai és idegállapota miatt a gyógyszerekhez nyúlt, amikor 1970-ben túladagolás miatt kórházba került, a sajtó öngyilkossági kísérletről cikkezett. Az opera koronázatlan királynője 1977. szeptember 16-án, 53 évesen halt meg, a hivatalos jelentés szerint szívrohamban, bár sokan öngyilkosságról beszéltek. Hamvait végakarata szerint a görög tengerbe szórták. Milánóban és Párizsban teret neveztek el róla, nevét nemzetközi énekverseny is viseli, 2007-ben posztumusz Grammy életmű-díjat kapott, halála 30. évfordulóján Görögországban tízeurós emlékérmet adtak ki.
Életéről az amerikai Terence McNally Mesterkurzus címmel írt színdarabot, Zeffirelli Mindörökké Callas címmel forgatott filmet. Erre készült Mike Nichols is, aki a főszerepet Meryl Streepnek szánta, de a film a rendező halála miatt nem készült el, folynak ugyanakkor egy másik életrajzi film előkészületi munkálatai, a címszerepet A tetovált lányból ismert svéd Noomi Rapace alakítja. Callas olyan, a könnyedebb műfajban sikeres énekesnőkre is nagy hatással volt, mint Patti Smith, Emmylou Harris és Céline Dion. Halálának idei kerek évfordulóján a milánói Scala múzeuma kiállítást rendez, s megjelenik a Callas Live című albumcsomag, mely 42 élő előadás felújított felvételeit tartalmazza.
Forrás: innen
Fotó: Pinterest
A görög sajtok eredete a múlt ködébe burkolózik. Egyes források szerint a görög isteneknek köszönhetjük őket, akik maguk is szívesen fogyasztották e remek görög csemegét. A fetáról, vagy legalábbis annak elődjéről Homérosz is megemlékezik Odüsszeia című művében, amelyben juhtejből készített sajtot fogyasztanak.
Noha a leghíresebb görög sajt kétségtelenül a feta, Görögország ennél azonban jóval szélesebb sajtválasztékkal büszkélkedhet. Sokáig a feta körül is harcok dúltak, ugyanis más országok ugyanezen névvel illették az ún. krémfehérsajtot, melynek krémes, kenhető állaga, elkészítésének módja és összetétele meg sem közelíti az eredeti görög fetáét. A vita végére 2005-ben tettek pontot, amikor is a görög fetát eredetvédelemmel látták el. Az igazi feta pasztörizálatlan tejből készül, és különleges ízét az állatok által lelegelt fűszernövények adják. A kecske- és juhtej aránya előre meghatározott, a fetában maximum 30 % kecsketej lehet.
A feta sajtot sózott vízben vagy tejsavóban tárolják, ez eredményezi igen magas sótartalmát, mely megközelíti az 5%-ot, ellentétben az átlagos 1-2%-os sótartalmú sajtokkal. A feta zsírtartalma is igen magas, 30-60% közötti, attól függően, hogy milyen tejből készült. Zsírtartalma mellett fehérjetartalma sem kicsi, 10 dkg feta elfogyasztása fedezi egy átlagos felnőtt napi fehérjeadagját.
A görögök a fetát sokszor magában, kis olívaolajjal leöntve fogyasztják, de számos görög étel hozzávalója is. Kedvelt fogyasztási formája a görögdinnyéhez kötődik. A feta nem olvad, viszont igen jól áll neki a sok zöld fűszer, legfőképpen az oregánó. Akik sótartalma miatt mellőzték eddig asztalukról, fogyasztása előtt áztassák vízbe, így a sajt veszít sós ízéből. Figyeljünk arra, hogy a fetát sós lében tároljuk, enélkül hamar kiszárad és romlásnak indul.
-mn-
"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.
Mai úti célunk egy sziget, amely speciális szegmensét képezi Görögországnak, amelynek partjait 4 tenger mossa, s amely olyan hazafiakat adott a világnak, mint Nikos Kazantzakis vagy El Greco, és ahol még az időszámítás is teljesen más: irány a nagy sziget: Kréta!
Fotó: Iraklio - Pinterest
A távoli tavernából szűrődő hamisítatlan líra és lauto keleties hangját hallgatva nézem a tenger habjainak táncát. Este van már, a csillagok fénye megtörik a hullámokon. Behunyom a szemem. A zene elhalkul, majd elhallgat. A csendet csak a partot érő hullámok ismétlődő visszatérése töri meg. Kell ennél szebb muzsika? Ebben a pillanatban, ezen a parti sziklán ülve, el sem tudom képzelni, hogy máshol legyek. De legalábbis addig biztos nem, amíg el nem kalauzollak Téged, kedves útitársam, Krétára.
Krétát fel kell fedezni
Tapasztalt utazók és persze a helyiek jogosan állítják, hogy a sziget olyan nagy, hogy egyetlen üdülés alatt nem lehet alaposan megismerni. Ezért mi most elszakadunk az útikönyvekben feketén-fehéren leírt általános információktól, és magunk barangoljuk be Krétát.
Fotó: Nikos Kazantzakis - aftodioikisi.gr
A szigettel való ismerkedésünket kezdhetjük rögtön a fővárossal, Iraklioval. Legfőbb nevezetességeit fél nap alatt körbejárhatjuk. Első utunk a régi kikötő mólójánál található XVI. századi velencei erőd tetejére vezet, hogy a pazar kilátásban gyönyörködhessünk mind a város, mind a mélykék tenger irányában. Ne mulasszuk el természetesen leróni kegyeletünket a leghíresebb krétai író, Nikos Kazantzakis sírja előtt sem, mely a városfal egyik bástyáján kapott helyet. Ám a város atmoszféráját legjobban az Oroszlános-kút körül lehet érezni, amely oroszlánfiguráiból spricceli a vizet nyolc díszes márványmedencébe. Innen egy kellemes kis séta után elérkezünk az Iraklioi Régészeti Múzeumhoz, ahová mindenképpen érdemes betérnünk, hiszen megtekinthetjük Kréta valamennyi fontos régészeti leletét.
Fotó: Knossos-i palota
Utunk ezután a fővárostól mindössze 5 km-re fekvő knossos-i palotába vezet. A minoszi kultúra eme mintegy 20 000 m2-es fellegvárának romjai közt lépkedve érezhetjük át a hely szellemét, a több mint 3700 éves kövek magukról mesélnek. Szentélyek, királyi lakosztályok, fürdők, raktárhelyiségek, tróntermek és színház érzékeltetik a kor kultúrájának fejlettségét.
Következő állomásunk felé haladva keresztülutazunk Hersonissos-on, a sziget egyik legnagyobb idegenforgalmi központján. A város elsősorban a szórakozni vágyó fiataloknak kedvez. Útba ejthetjük Maliát is, mely remek strand- és vízisport lehetőségeket kínál, de régészeti lelettel is bír: itt láthatók a maliai minoszi palota romjai. Innen nem messze találhatjuk Nikosz Kazantzakisz szülőházát.
Eloundába (fotó: Pinterest) érve búvárszemüveget ragadnunk, hogy alámerülve egy eltűnt korban érezhessük magunkat. Itt található ugyanis egy félig víz alatt lévő város. Lenyűgöző az élmény, ahogy az oszlopok között elhaladva látjuk a természet hatalmas erejét és elképzeljük, hogy hajdanán férfiak sétáltak itt, asszonyok vásároltak, és gyerekek bújócskáztak a most csendben itt ácsorgó falak mögött.
A következő hajót elkapva átutazunk Spinalongára. A szigeten található velencei erőd 1913-tól a krétai leprabetegek száműzetési helye volt. A vár falai mögött ezek az emberek ugyanúgy élték az életüket, mint egészséges társaik, házasodtak, gyerekeik születtek. Hátborzongató azon a helyen sétálgatni, amiről tudjuk, hogy azok számára, akik hajdanán idekerültek, többnyire már nem volt visszaút… De az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az utolsó gyógyult beteg 1957-ben hagyhatta el a szigetet.
A hajónk kikötése után Agios Nikolaos-t fedezzük fel. A gyönyörű kis város legszebb része a Voulismeni-tavacskát veszi körül, melyet csatorna köt össze a tengerrel. A parti sétányon tavernák és kávézók sora található, érdemes hát egy kis pihenőt tartanunk, legalább egy kávé erejéig.
De aztán újból útra kelünk, hiszen következő állomásunk a lenyűgöző Vai lesz, ahol természetes pálmaliget gondoskodik strandolás közben a trópusi hangulatunkról. A terület természetvédelem alatt áll. Mind az itt található banánültetvény, mind a selymesen homokos tengerpart egyedülálló élményt jelent, nem szabad kihagyni.
Görögország legdélibb, már-már afrikai hangulatú városába, Ierapetrába érve a kikötő felé vesszük az irányt. Innen ugyanis hajóval kelünk át Hrissi -szigetére, mely kellemesen meleg vizével és fehér homokjával mesébe illő környezetet biztosít számunkra. Ha már eleget sütkéreztünk a meleg napon, meghúzódhatunk a cédrusok árnyékában.
A Lassithi-fennsíkon útba ejtjük a Dikti-hegységben lévő Dikteon Andron-cseppkőbarlangot (fotó: Pinterest), Zeusz szülőhelyét. A barlang előtt állva érezhetjük az idők találkozását, a hely magával ragadó erejét.
Misztikus állomásunkat elhagyva két történelmi kitérőt ejtünk útba. Az első Gortis, ahol meglátogatjuk a sziget római fővárosának romjait. A hajdani színháznál találjuk a 20 törvénytáblából 12 megmaradtat, melyeken mintegy 17 ezer betű van balról jobbra, majd jobbról balra olvasandó sorokban. Ezek a táblák Európa első írásos törvényei.
Másik történelmi sétánk a phaistos-i palota romjaihoz vezet. Az eredetileg a knossos-i palota felépítéséhez hasonló épületből csak a nyugati és az északi szárny maradványai láthatók. Az olajfák alatti árnyékban megpihenve, először furcsának tűnik, hogy mi vehette rá őseinket, hogy felmásszanak ide, de a hely szelleme és persze a pazar kilátás mindent megmagyaráz.
Utunk Matalában folytatódik, amely a '60-as években a hippik paradicsoma volt. Erre bizonyítékként ellátogatunk az ún. barlanglakásokhoz, melyek ugyan a természet művei, de néhányukban ma is látni a hippik színes festéseit.
Preveli felé vesszük az irányt. Ez a név több látnivalót is takar. Kezdjük a kolostorral, ahová egy szurdokon keresztül lehet eljutni. Erre járva érezhető a hely végtelen nyugalma, mintha közelebb lennénk Istenhez.
Innen indulunk a lehető legkalandosabb útvonalon a strandra, a Kourtoliako-szurdokon át. Követjük a patak folyását olykor térdig, olykor mellig gázolva, sőt itt-ott úszva benne. Ahol az édesvizű patak a tengerbe torkollik, érdemes alámerülni, nem mindennapi látvány.
Következő túránk a sok erőt és kitartást igénylő Samaria-szurdokon (Fotó: photoseek.com) való átkelés lesz. A 16 km-es szoros a leghosszabb egész Európában. Elképesztő érzés, hogy az ember csak néz felfelé, és a körülötte lévő sziklafalaknak mintha sosem lenne vége. Helyenként elérik az 500 méteres magasságot. A túra vége a Líbiai-tenger partjára vezet, megkönnyebbülve vethetjük magunkat a habok közé.
A fürdőzésnek azonban koránt sincs vége, irány Kréta egyik legszebb strandja, az Elafonissos! Nyáron keskeny homoksáv köti össze a szárazfölddel. A rózsaszínű homok és az üvegtiszta tenger gondoskodik a hangulatunkról.
A természet hasonló csodáját élhetjük át Kissamos-ról áthajózva a balos-i lagúnában is, amely Diana és Charles nászútjának színhelye is volt.
Haniát, Kréta második legnagyobb városát érintve Vrises-ben tartunk egy rövid pihenőt. Feltétlenül meg kell kóstolnunk ugyanis a méltán híres joghurtot, melyet mézzel ízesített juhtejből készítenek.
Rövid látogatást teszünk Rethimnonban (fotó: Pinterest), ahol török, bizánci, velencei és persze görög stílusok keverednek. Ellátogatunk az óvárosban található gyönyörű, ma is működő velencei kúthoz, és felmászunk az erőd tetejére, ahonnan páratlan kilátás tárul a szemünk elé.
A főváros felé haladva tiszteletünket tesszük az Arkadi kolostorban, mely a török uralom elleni lázadás szörnyű megtorlásának színtere volt. A kolostor egyik szárnyában lévő lőporraktárban robbantották fel ugyanis magukat azok a nők és gyerekek 1866-ban, akik néhány harcossal együtt próbáltak ellenállni a török katonák támadásának. A szerzetesek készítette ajándéktárgyak között találhatunk egy bizonyos rézsípot is, amelybe ha belefújunk, a hősök lelke éber marad.
Utunk lassan a végéhez közeledik. Utolsó állomásként még megtekintjük a narancs- és olajfaligetek közt elterülő Fodele faluban Domenikos Theotokopulos, azaz El Greco szülőházát.
A krétaiak szerint az ide látogató emberek kétszer "sírnak" Krétán. Először, amikor megérkeznek, és meglátják a kopár északi részt, és másodszor, amikor elmennek, mert megtapasztalták, hogy a sziget ennél sokkal több, sokkal varázslatosabb. Mi azonban tudjuk, hogy aki egyszer elmegy a szigetre, az nem utoljára teszi, hiszen Krétát nemcsak felfedezni kell, de átélni is.
Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek.
amerikai-angol-francia romantikus dráma, 127 perc
Rendező: John Madden
Forgatókönyvíró: Louis de Berniéres és Shawn Slovo
Főszereplők: Penélope Cruz, Nicolas Cage, John Hurt, Christina Bale, Irene Papas, Aspasia Kralli
Tartalom: Kefalonia időtlenül és elfeledetten magaslik a Jón-tenger szikrázó türkizéből, és lakói fenntartás nélkül imádják ezt a földet. A természet cudarul bánt Kefaloniával, dühödt földrengések rázták meg a szigetet, mely csöndes méltósággal viselte sorsát, őrizte hagyományait és mítoszait nemzedékeken át... egészen 1941-ig, amikor egy háború, mely lángba borította a földet, elérte a sziget békés partjait is.
Amikor Antonio Corelli és százada megérkezik a szűz szigetre, ott tartózkodásukat úgy fogják fel, mint afféle görög vakációt, ahol a háború csak egy távoli rádióüzenet. Az igéző szépségű fiatalasszony, Pelagia és a többi falusi eleinte neheztel a váratlan vendégekre, de végül az olaszok kedvessége és életszeretete feloldja az ellentéteket, és Pelagia meglátja Corelliben azt az embert, aki valójában benne lakozik, és aki imádja az életet, a zenét, sőt, a lányt is. Ám a háború elkerülhetetlenül betör Kefalonia idilli partjaira, és örökre felbolygatja az itt lakók és a kényelmesen berendezkedett olaszok nyugalmát. A Pelagia és Antonio közt bimbózó gyöngéd viszony veszélybe kerül. Corelli kapitány szembe találja magát a háború erőszakos valóságával, és rájön, hogy talán örökre el kell hagynia a szigetet, és a nőt, akit szeret.
"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" - A következő nyerő cikket ITT találod.
Európa egyik legnagyobb utazásszervezője, a TUI bejelentette, hogy tovább bővíti árualapját Görögországban.
Fotó: Pinterest
Nyílt titok, hogy a turizmus a görög gazdaság egyik tartóoszlopa, minden ötödik munkát ez a szektor adja. A Görögországban nyolc évvel ezelőtt kezdődő gazdasági válság óta a német és brit turisták száma több mint 50 százalékkal emelkedett.
Friedrich Joussen, a TUI vezérigazgatója bejelentette, hogy a tervek szerint 32 szállodával és hajós desztinációkkal is bővíti a görög árualapját. A cél a nyári szezon meghosszabbítása a görög földön is.
Görögország 2010-ben kezdte meg az első nemzetközi mentőcsomagját, hogy a gazdaságukat stabilizálni tudják. A harmadik ilyen csomag jövőre lejár, ezért az országnak külföldi befektetésekre van szüksége ahhoz, hogy a gazdaságot tovább tudják lendíteni és több munkahelyet tudjanak teremteni.
Forrás: innen
Georges Meis fotóművész képén az idősebb generációt láthatjuk pihenés közben.