Az Egri Görög Önkormányzat "A Görögország - ahogy én látom" pályázatsorozat tizenegyedik részeként rajzpályázatot hirdet Heves megye óvodái, valamint általános iskolái alsó és felső tagozatos diákjai számára, amelynek témája az "Amikor a Nap nyugaton kelt" című görög népmese.
A rajzpályázathoz kapcsolódó történet az Egri Görög Önkormányzat facebook oldalán és az Egri Görög Önkormányzat blogján, a https://kalimeraeger.blog.hu oldalon olvasható.
Pályázók köre: pályázhat minden Heves megyei óvodás korú gyermek, valamint minden olyan diák, aki Heves megye bármely általános iskolájának alsó tagozatán (1-4. osztály) vagy felső tagozatán (5-8. osztály) tanul, nemzetiséghez való hovatartozásra tekintet nélkül.
Pályázati feltételek:
- a pályázók szabadon dönthetnek arról, hogy a mese mely részét rajzolják le
- 1 pályázó 1 alkotással pályázhat, egy osztályból több gyermek is pályázhat
- a rajzok bármilyen technikával készülhetnek (ceruza, toll,zsírkréta, festék stb.)
- az alkotások mérete: A/4-es rajzlap
- az alkotásokat nem kell bekereteztetni vagy kartonra ragasztani
- az alkotásoknak a célcsoport alkotóitól kell származnia, a célcsoporttól eltérő személy által készített, de egy célcsoporthoz tartozó gyermek nevében beadott pályázat automatikusan a pályázatból való kizárást vonja maga után
- az alkotó nevét, korát, óvodáját/ általános iskoláját és osztályát, valamint elérhetőségét (telefon és e-mail) az alkotás hátoldalán OLVASHATÓAN kérjük feltüntetni, ellenkező esetben nem tudjuk a nyertes pályázókat értesíteni
Nyeremény: A zsűri által legjobbnak ítélt 10-10-10 (óvodás, alsós és felsős kategória) alkotás készítőjét ajándékokkal jutalmazzuk meg. A nyeremények készpénzre nem válthatók.
A rajzokat a következő címre kérjük eljuttatni:
Egri Görög Önkormányzat - 3300 Eger, Kossuth u. 28.
A borítékra, kérjük,írják rá: Rajzpályázat 2018. december
A pályázatok beérkezési határideje: 2018. december 7.
A be nem érkezett vagy elkésett pályázatokért az Egri Görög Önkormányzat felelősséget nem vállal.
Eredményhirdetés: 2018. december 15. 18:00
Az Egri Görög Önkormányzat által rendezett Görög Szeretet Ünnepen, személyesen történik. Az Egri Görög Önkormányzat minden díjazott alkotót e-mailben/telefonon értesít pályázata sikeréről.
A pályázók alkotásuk beküldésével hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egri Görög Önkormányzat a pályamunkák digitalizált változatát, illetve a pályázók nevét elektronikus oldalain megjelentesse, valamint az alkotásokból egy későbbi, az Egri Görög Önkormányzat által megjelölt időpontban esetlegesen egy kiállítást szervezzen.
További információk: egrigorog@gmail.com, valamint az Egri Görög Önkormányzat facebook oldalán.
Az Egri Görög Önkormányzat az alkotásokat nem küldi vissza a pályázóknak.
Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma
A MESE:
Amikor a Nap nyugaton kelt
görög népmese
Élt egyszer egy szegény ember, aki csodaszépen tudott furulyázni. Alig akadt pénze betevő falatra, mégis minden nap kiült a mezőre, és olyan szép dallamokat költött, hogy még a tücskök is inkább őt hallgatták. Történt egy napon, hogy meghallotta a muzsikát egy kígyó, és annyira megtetszett neki, hogy a föld alatti lakásából előhozott egy arany pénzérmét, és a szegény ember lába elé tette.
Megörült a szegény ember az aranypénznek, boldogan vitte haza a családjának. Másnap megint kiment a mezőre, és a kígyó megint csak előbújt, hogy a napon sütkérezve hallgassa a furulyaszót. A zene végeztével ismét egy aranypénzt adott az embernek. Így ment ez nap, nap után, míg végül egy reggel így szólt a kígyó:
- Barátom, már nem sok időm van hátra ebben a világban. Amikor meghalok, temess el a kertedben, és meglásd, olyan fává változom, ami szerencsét hoz neked!
A szegény ember másnap valóban halva találta a kígyót. Megsiratta és eltemette - és láss csodát, a kertben hamarosan egy terebélyes fa nőtt. Minden egyes nap friss, érett gyümölcs csüngött rajta: birsalma a páros és narancs a páratlan napokon. Örvendezett a kis család a sok zamatos gyümölcsnek, és együtt gondozták a fát. Történt egy napon, hogy egy kereskedőhajó érkezett messzi földről a város kikötőjébe. A fedélzetről a kapitány meglátta a kis család kertjében magasodó fát, amiről messzire ragyogtak az érett, aranyszínű birsalmák. Amikor betért a város fogadójába, nagy hangon mondogatta, hogy milyen szép birsalmák nőnek ebben meg ebben a kertben. Meghallotta ezt a szegény ember, és odalépett a kapitányhoz:
- Nem birsalmák azok, hanem narancsok!
- Megbolondultál, ember? Távcső nélkül is láttam, hogy birsalmák, hiszen sárgák!
- Márpedig azok narancsok, kapitány úr!
Addig-addig veszekedtek, amíg a kapitány fogadást ajánlott:
- Márpedig nekem van igazam! A hajómat rá, hogy birsalmák!
- Hát akkor jöjjön el holnap reggel, kapitány úr, és nézze meg a fát!
Kezet ráztak, megkötötték a fogadást - és másnap reggelre, a kapitány legnagyobb döbbenetére, valóban érett narancsok himbálóztak a fán. Mit volt mit tennie, oda kellett adnia a hajóját rakományostul a szegény ember családjának.
A szegény ember attól a naptól kezdve gazdag ember lett. Hamar rájött a csodálatos fa hasznára: amikor kevés lett a pénze, fogadást kötött egy gazdag idegennel, hogy narancs nő-e a fán vagy birsalma, és minden alkalommal neki lett igaza (hiszen a fa titkát a messzi földről jött idegenek nem ismerték). Addig-addig gyarapodott a vagyona, amíg el nem bízta magát.
Történt egy napon, hogy egy idegen kereskedő érkezett a városba, aki üvegeket árult. Az első napon, amikor betért a fogadóba, ő is a titokzatos fogadás csapdájába esett, és minden pénzét elveszítette. Igen ám, de ez a kereskedő nem olyan ember volt, aki annyiban hagyta a vereséget. Amíg a férj nem volt otthon, meglátogatta a házikót a csodás fával, elbeszélgetett a feleséggel, édességet osztott a gyerekeknek, és addig-addig csevegett velük, míg az egyik gyerek kikotyogta a fa titkát. Másnap reggel a kereskedő visszament a fogadóba, és az utolsó garasát is feltette egy újabb fogadásra, a gazdag ember minden vagyona ellenében.
- Márpedig úgy gondolom, hogy azon a fán narancsok nőnek!
- Hát pedig birsalmák. Csak tudom, hiszen az én fám! De sebaj, ha már fogadtunk, gyere el hozzám holnap reggel, és nézd meg megint azt a fát!
- Miért várnék holnap reggelig? Nézzük meg most, rögtön! - javasolta ravaszul a kereskedő. Hiába ellenkezett a fa tulajdonosa, mégiscsak visszamentek a fához, és még az aznapi narancsokkal teli találták.
Egy csapásra elvesztette a család mindenét, és a gazdag emberből újra szegény ember lett. Kétségbeesetten siratta a könnyelműségét és a vagyonát. Annyira elkeseredett, hogy elhatározta, elbujdosik a nagyvilágba. Útnak is indult még aznap éjjel. Addig ment, vándorolt, míg el nem érkezett a világ szélére, ahol a Nap háza állt; a Nap éppen úton volt, de a szegény ember otthon találta az édesanyját.
- Kedves néném, könyörülj rajtam! - szólította meg a Nap anyját, és elsírta neki az egész történetet a kígyóról, a csodálatos fáról, meg a fogadásról.
- Ejnye-ejnye - ingatta a fejét a Nap anyja. - Jobban át kellett volna gondolnod a dolgokat! De mivel családod van, és megtanultad a leckét, segítek neked. Bújj el, amíg a fiam haza nem jön! Majd szólok, ha előjöhetsz.
El is bújt a szegény ember, és hamarosan hazaért a Nap. Az anyja bőséges vacsorát tálalt neki, és addig etette-itatta, amíg már moccanni sem tudott. Amikor a Nap jóllakott, előállt a szegény ember, és elmesélte, mi járatban van.
- Szerencséd, hogy megvártad, amíg megvacsorázom, mert különben felfaltalak volna! - mondta a Nap. - De mert jókedvemben találtál, és udvarias voltál az édesanyámmal, segítek neked. Menj haza, köss fogadást a kereskedővel, hogy három nap múlva nyugaton fogok kelni. A többit bízd rám!
A szegény ember boldogan hazament, és szaladt egyenesen a fogadóba.
- Újabb fogadást jöttem kötni! - mondta a kereskedőnek.
- És ugyan mit tennél fel rá? Már minden vagyonod az enyém!
- Ha elveszítem a fogadást, örökre a szolgád leszek a gyerekeimmel együtt - ígérte a szegény ember. - De ma különösen szerencsésnek érzem magam! Annyira szerencsésnek, hogy még abban is szívesen fogadnék, hogy holnap nyugaton kel fel a Nap!
- Ki hallott már ilyet? Még hogy a Nap nyugaton kel? Hát jól van, nem bánom - bólintott a kereskedő, és megkötötték a fogadást az összes vendég szeme láttára.
Nagy volt aztán a kereskedő döbbenete, amikor másnap reggel nyugaton kelt fel a Nap. Mit volt mit tenni, vissza kellett adnia a szegény ember teljes vagyonát az utolsó centig. A szegény emberből ismét gazdag ember lett. Lett annyi kincse, hogy élete végéig kényelmesen élhetett a családjával, ami jó is volt, mert fogadást bizony soha többé nem kötött senkivel. A kis család boldogan élt a csodálatos fa árnyékában, és mindennap jól laktak - hol naranccsal, hol pedig birsalmával.
Kép: www.akispetretzikis.com
"A szívem szakad meg azokért az árva gyerekekért, akiket ki kellett költöztetni az otthonukból." - mondta el Nia. "A világ számos pontján élnek görögök, akik törődnek Görögországgal, és újjáépítik ezt az árvaházat, hogy segítsenek a szükséget szenvedő gyerekeknek."
"Mint friss apukát, a gyerekek arcán megjelent riadalom nagyon szíven ütött." - mondta el John Stamos, akinek első gyermeke idén tavasszal született meg. "Létezik egy kifejezés, a philotimo, amit nem igazán lehet lefordítani, de különleges egyvelege a kötelességtudatnak, a tiszteletnek és a szükséget szenvedők támogatásának: ez motivált engem is."
Fotó: Pinterest