Mai úti célunk egy sziget, amely speciális szegmensét képezi Görögországnak, amelynek partjait 4 tenger mossa, s amely olyan hazafiakat adott a világnak, mint Nikos Kazantzakis vagy El Greco, és ahol még az időszámítás is teljesen más: irány a nagy sziget: Kréta!
Fotó: Iraklio - Pinterest
A távoli tavernából szűrődő hamisítatlan líra és lauto keleties hangját hallgatva nézem a tenger habjainak táncát. Este van már, a csillagok fénye megtörik a hullámokon. Behunyom a szemem. A zene elhalkul, majd elhallgat. A csendet csak a partot érő hullámok ismétlődő visszatérése töri meg. Kell ennél szebb muzsika? Ebben a pillanatban, ezen a parti sziklán ülve, el sem tudom képzelni, hogy máshol legyek. De legalábbis addig biztos nem, amíg el nem kalauzollak Téged, kedves útitársam, Krétára.
Krétát fel kell fedezni
Tapasztalt utazók és persze a helyiek jogosan állítják, hogy a sziget olyan nagy, hogy egyetlen üdülés alatt nem lehet alaposan megismerni. Ezért mi most elszakadunk az útikönyvekben feketén-fehéren leírt általános információktól, és magunk barangoljuk be Krétát.
Fotó: Nikos Kazantzakis - aftodioikisi.gr
A szigettel való ismerkedésünket kezdhetjük rögtön a fővárossal, Iraklioval. Legfőbb nevezetességeit fél nap alatt körbejárhatjuk. Első utunk a régi kikötő mólójánál található XVI. századi velencei erőd tetejére vezet, hogy a pazar kilátásban gyönyörködhessünk mind a város, mind a mélykék tenger irányában. Ne mulasszuk el természetesen leróni kegyeletünket a leghíresebb krétai író, Nikos Kazantzakis sírja előtt sem, mely a városfal egyik bástyáján kapott helyet. Ám a város atmoszféráját legjobban az Oroszlános-kút körül lehet érezni, amely oroszlánfiguráiból spricceli a vizet nyolc díszes márványmedencébe. Innen egy kellemes kis séta után elérkezünk az Iraklioi Régészeti Múzeumhoz, ahová mindenképpen érdemes betérnünk, hiszen megtekinthetjük Kréta valamennyi fontos régészeti leletét.
Fotó: Knossos-i palota
Utunk ezután a fővárostól mindössze 5 km-re fekvő knossos-i palotába vezet. A minoszi kultúra eme mintegy 20 000 m2-es fellegvárának romjai közt lépkedve érezhetjük át a hely szellemét, a több mint 3700 éves kövek magukról mesélnek. Szentélyek, királyi lakosztályok, fürdők, raktárhelyiségek, tróntermek és színház érzékeltetik a kor kultúrájának fejlettségét.
Következő állomásunk felé haladva keresztülutazunk Hersonissos-on, a sziget egyik legnagyobb idegenforgalmi központján. A város elsősorban a szórakozni vágyó fiataloknak kedvez. Útba ejthetjük Maliát is, mely remek strand- és vízisport lehetőségeket kínál, de régészeti lelettel is bír: itt láthatók a maliai minoszi palota romjai. Innen nem messze találhatjuk Nikosz Kazantzakisz szülőházát.
Eloundába (fotó: Pinterest) érve búvárszemüveget ragadnunk, hogy alámerülve egy eltűnt korban érezhessük magunkat. Itt található ugyanis egy félig víz alatt lévő város. Lenyűgöző az élmény, ahogy az oszlopok között elhaladva látjuk a természet hatalmas erejét és elképzeljük, hogy hajdanán férfiak sétáltak itt, asszonyok vásároltak, és gyerekek bújócskáztak a most csendben itt ácsorgó falak mögött.
A következő hajót elkapva átutazunk Spinalongára. A szigeten található velencei erőd 1913-tól a krétai leprabetegek száműzetési helye volt. A vár falai mögött ezek az emberek ugyanúgy élték az életüket, mint egészséges társaik, házasodtak, gyerekeik születtek. Hátborzongató azon a helyen sétálgatni, amiről tudjuk, hogy azok számára, akik hajdanán idekerültek, többnyire már nem volt visszaút… De az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az utolsó gyógyult beteg 1957-ben hagyhatta el a szigetet.
A hajónk kikötése után Agios Nikolaos-t fedezzük fel. A gyönyörű kis város legszebb része a Voulismeni-tavacskát veszi körül, melyet csatorna köt össze a tengerrel. A parti sétányon tavernák és kávézók sora található, érdemes hát egy kis pihenőt tartanunk, legalább egy kávé erejéig.
De aztán újból útra kelünk, hiszen következő állomásunk a lenyűgöző Vai lesz, ahol természetes pálmaliget gondoskodik strandolás közben a trópusi hangulatunkról. A terület természetvédelem alatt áll. Mind az itt található banánültetvény, mind a selymesen homokos tengerpart egyedülálló élményt jelent, nem szabad kihagyni.
Görögország legdélibb, már-már afrikai hangulatú városába, Ierapetrába érve a kikötő felé vesszük az irányt. Innen ugyanis hajóval kelünk át Hrissi -szigetére, mely kellemesen meleg vizével és fehér homokjával mesébe illő környezetet biztosít számunkra. Ha már eleget sütkéreztünk a meleg napon, meghúzódhatunk a cédrusok árnyékában.
A Lassithi-fennsíkon útba ejtjük a Dikti-hegységben lévő Dikteon Andron-cseppkőbarlangot (fotó: Pinterest), Zeusz szülőhelyét. A barlang előtt állva érezhetjük az idők találkozását, a hely magával ragadó erejét.
Misztikus állomásunkat elhagyva két történelmi kitérőt ejtünk útba. Az első Gortis, ahol meglátogatjuk a sziget római fővárosának romjait. A hajdani színháznál találjuk a 20 törvénytáblából 12 megmaradtat, melyeken mintegy 17 ezer betű van balról jobbra, majd jobbról balra olvasandó sorokban. Ezek a táblák Európa első írásos törvényei.
Másik történelmi sétánk a phaistos-i palota romjaihoz vezet. Az eredetileg a knossos-i palota felépítéséhez hasonló épületből csak a nyugati és az északi szárny maradványai láthatók. Az olajfák alatti árnyékban megpihenve, először furcsának tűnik, hogy mi vehette rá őseinket, hogy felmásszanak ide, de a hely szelleme és persze a pazar kilátás mindent megmagyaráz.
Utunk Matalában folytatódik, amely a '60-as években a hippik paradicsoma volt. Erre bizonyítékként ellátogatunk az ún. barlanglakásokhoz, melyek ugyan a természet művei, de néhányukban ma is látni a hippik színes festéseit.
Preveli felé vesszük az irányt. Ez a név több látnivalót is takar. Kezdjük a kolostorral, ahová egy szurdokon keresztül lehet eljutni. Erre járva érezhető a hely végtelen nyugalma, mintha közelebb lennénk Istenhez.
Innen indulunk a lehető legkalandosabb útvonalon a strandra, a Kourtoliako-szurdokon át. Követjük a patak folyását olykor térdig, olykor mellig gázolva, sőt itt-ott úszva benne. Ahol az édesvizű patak a tengerbe torkollik, érdemes alámerülni, nem mindennapi látvány.
Következő túránk a sok erőt és kitartást igénylő Samaria-szurdokon (Fotó: photoseek.com) való átkelés lesz. A 16 km-es szoros a leghosszabb egész Európában. Elképesztő érzés, hogy az ember csak néz felfelé, és a körülötte lévő sziklafalaknak mintha sosem lenne vége. Helyenként elérik az 500 méteres magasságot. A túra vége a Líbiai-tenger partjára vezet, megkönnyebbülve vethetjük magunkat a habok közé.
A fürdőzésnek azonban koránt sincs vége, irány Kréta egyik legszebb strandja, az Elafonissos! Nyáron keskeny homoksáv köti össze a szárazfölddel. A rózsaszínű homok és az üvegtiszta tenger gondoskodik a hangulatunkról.
A természet hasonló csodáját élhetjük át Kissamos-ról áthajózva a balos-i lagúnában is, amely Diana és Charles nászútjának színhelye is volt.
Haniát, Kréta második legnagyobb városát érintve Vrises-ben tartunk egy rövid pihenőt. Feltétlenül meg kell kóstolnunk ugyanis a méltán híres joghurtot, melyet mézzel ízesített juhtejből készítenek.
Rövid látogatást teszünk Rethimnonban (fotó: Pinterest), ahol török, bizánci, velencei és persze görög stílusok keverednek. Ellátogatunk az óvárosban található gyönyörű, ma is működő velencei kúthoz, és felmászunk az erőd tetejére, ahonnan páratlan kilátás tárul a szemünk elé.
A főváros felé haladva tiszteletünket tesszük az Arkadi kolostorban, mely a török uralom elleni lázadás szörnyű megtorlásának színtere volt. A kolostor egyik szárnyában lévő lőporraktárban robbantották fel ugyanis magukat azok a nők és gyerekek 1866-ban, akik néhány harcossal együtt próbáltak ellenállni a török katonák támadásának. A szerzetesek készítette ajándéktárgyak között találhatunk egy bizonyos rézsípot is, amelybe ha belefújunk, a hősök lelke éber marad.
Utunk lassan a végéhez közeledik. Utolsó állomásként még megtekintjük a narancs- és olajfaligetek közt elterülő Fodele faluban Domenikos Theotokopulos, azaz El Greco szülőházát.
A krétaiak szerint az ide látogató emberek kétszer "sírnak" Krétán. Először, amikor megérkeznek, és meglátják a kopár északi részt, és másodszor, amikor elmennek, mert megtapasztalták, hogy a sziget ennél sokkal több, sokkal varázslatosabb. Mi azonban tudjuk, hogy aki egyszer elmegy a szigetre, az nem utoljára teszi, hiszen Krétát nemcsak felfedezni kell, de átélni is.
