Rendkívül sokszínű életművel rendelkezik a görög zene, a jazz, a magyar könnyűzene, valamint a reklámok területén is. Rendkívüli szerénységgel mesél az elért sikereiről, amelyek számos téren megmutatkoznak: Stefanidu Janulával beszélgettem.
Hol nőttél fel?
Egy cseh, Elba parti városban, Usti nad Orliciben születtem. Másfél éves voltam, amikor anyukámmal együtt Magyarországra jöttünk, én is a Dohánygyárban nőttem fel. Nagyon szerettem ott élni, rengeteg kedves gyerekkori emléket őrzök ebből az időszakból.
Hová jártál suliba, mit tanultál?
Az általános iskola után férfiszabó tanulónak mentem el. Nem igazán tudtam, mi akarok lenni, mert csak az éneklés érdekelt, de a szülők nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen előbb egy szakmám.
Dolgoztál is férfiszabóként?
Nem, munkahelyen nem, de sokat varrtam, főként zenekaroknak, mert abban az időben sokan külföldre jártak ki dolgozni, sok fellépőruha került ki akkor a kezeim közül.
Emlékszem, a 28-as villamoson anyukám ölében ültem, és hangosan énekeltem, olyan hangosan, hogy az egész villamos engem hallgatott, senki nem beszélgetett.
Mikor derült ki, hogy ilyen csodálatos hangi adottságaid vannak?
Már egészen kicsi koromban kiderült, állandóan énekeltem, még a BKV járatokon is. Emlékszem, a 28-as villamoson anyukám ölében ültem, és hangosan énekeltem, olyan hangosan, hogy az egész villamos engem hallgatott, senki nem beszélgetett. Édesanyám mindig rám szólt, hagyjam abba, de én csak énekeltem.
Hogyan kezdődött a zenei karriered? Jártál valamilyen zenei képzésre?
Egészen fiatalon, 14-15 éves koromban kezdődött a történet. Akkor már Óbudán laktunk, és a házunkhoz közel volt egy művelődési ház, ahol rendszeresen próbált egy zenekar. Kezdetben csak besettenkedtem a próbáikra, hallgattam őket, majd eljártam a bulijaikra, később pedig megkértem őket, hadd énekeljek én is. Hosszas unszolásra megengedték: egy Beatles dalt adtam elő, és annyira megtetszett nekik, hogy azután fel is léphettem velük.
Mikor jelent meg a görög zene az életedben?
A görög zenével csak jóval később találkoztam, mert ahogy elkerültünk a Dohánygyárból, a görög vonal az életemben átmenetileg elhalványodott. Először Jazz Konzervatóriumba jártam, és évekig csak jazz-t, aztán könnyűzenét énekeltem. 1990-ben Fulidisz Jorgosz keresett meg azzal, hogy görög lemezt készítenek, és vokalistát keresnek. Elmentem hát vokálozni, amelynek során Zeusszal (Angelidisz Vaszilisz), Fulival (Fulidisz Jorgosz), Szokával (Szokalopulosz Jannisz), és Szarival dolgoztam együtt. Felénekeltem a rám eső részeket, majd kaptam pár dalt is, elénekeltem a Pireusz gyermekeit. A lemez címe Top33 volt, 33 számból állt, amelyeket Fulidisz Jorgosz úgy szerkesztett meg, hogy összefűzte a dalokat, egyik a másikba ment át. Ahogy dolgoztunk a stúdióban, egyre több dalt kaptam, így már nemcsak vokáloztam, hanem szólót is énekeltem. Ettől kezdve együtt maradtam a fiúkkal. 15 évet élt meg a Zeusz zenekar, majd amikor ennek a korszaknak vége lett, mert Zeusz elment, a megmaradt tagokkal folytattuk a zenélést, mint Stefanidu Janula és zenekara.
Mennyire maradt meg a jazz az életedben?
A tanulás szempontjából a Jazz Konzervatórium volt életem csúcspontja, sok olyan tehetséggel jártam együtt az órákra, mint például Dés László (szaxofon), Postássy Juli (ének), Solti Jani (dob), akikkel sokáig voltunk a könnyűzenei élet élvonalában. Ma a jazz már csak egy-egy esküvőn köszön vissza, amikor a görög számok mellett egy-egy könnyűzenei vagy jazz számot is kérnek.
Gondolkoztál-e azon, hogy a jazzt jobban visszahozd az életedbe?
Nem gondolkozom a jazzben, mert ez egy olyan műfaj, amibe nem lehet csak úgy belecsipegetni. El tudnék énekelni pár jazz számot, de nincs értelme annak, hogy ide-oda ugráljak a műfajok között, mert mindegyikben nagyon el kell mélyülni, hogy jó legyen. Én most a görög zenével foglalkozom, abban igyekszem elmélyülni, s egyre jobbá válni.
Említetted, hogy volt könnyűzenei korszakod is. Ma már köztudott, de a ’90-es években még nem volt az, hogy számos énekesnőnek kölcsönözted a hangod, így Te énekled a Carpe Diem számos dalát, így a talán legismertebbet, az Álomhajót is. Hogy jött ez a lehetőség?
Ez a tátika-őrület külföldről, Milli Vanillitől eredt, és Magyarországra is begyűrűzött. Az eredeti terv az volt, hogy én felénekelek egy úgynevezett mankót 12 számra, és az együttes női tagja majd ehhez igazítva énekli fel a saját verzióját, és a kettőt összekeverve csinálnak egy lemezt. A fiatal énekesnő nem tudta felénekelni a részét, az idő viszont sürgetett, a lemezt ki kellett adni, s ki is adták így, az én hangommal. Sokáig nem is esett le a tantusz, pedig egész nyáron ez folyt a rádióból, én is csak egy idő után kezdtem felfigyelni arra, hogy csak a saját hangomat hallom. Aztán később, amikor az együttes női és férfi tagja összeveszett, megszellőztették, hogy nem is Fanni énekel, hanem én, s a média ezt felkapva, mindenhová jött utánam, a görög próbákra, fellépésekre. Később megkeresett a Carpe Diem, hogy énekeljem fel a lemez angol változatát is, azonban nem tudtunk megegyezni, mert a lemezen szólistaként számítottak rám, de a díjazásban ismét csak vokalistaként jutalmaztak volna.
A Carpe Diem mellett sok zenekarnak vokáloztam, egyik stúdióból a másikba jártam, énekeltem például az Emergency House, vagy az UFO együttesek dalaiban.
Másnak is kölcsönözted a hangod?
Sok zenekarnak vokáloztam, egyik stúdióból a másikba jártam, énekeltem például az Emergency House, vagy az UFO együttesek dalaiban, de ezek az akkor divatos rap-betétek mellett csak apró kis énekek voltak. Emellett reklámzenékkel foglalkoztam, abban az időben minden második televíziós reklámot én énekeltem, például a Schauma sampon, a Malév, a Richtofit sportkrém, a Klauzál téri áruház vagy az Ofotért reklámjai alatt is az én hangom szólt.
Nem kaptál olyan megkeresést, hogy legyen egy olyan popbanda, ahol te vagy a frontember, és akkor nem kell ilyen trükköket alkalmazni?
Nem, nem kaptam ilyen megkeresést, és talán ez is volt az én drámám ebben az egész könnyűzenei életben, hogy mindenre alkalmas voltam, csak nem volt egy csapatom, nem volt olyan zeneszerző, vagy szövegíró, aki mellém rakta volna le a voksát. Voltak próbálkozások, pl. Szenes Ivánnal, de ő már akkor is idős volt, s az ő általa írt dalok nem nagyon találkoztak az én stílusommal.
Lehet, hogy tudatosan így terelgetett az élet Téged a görög zene felé…
Így van, érdekes ez, de attól fogva, hogy a görög srácok megkerestek, tudatosan nem is vállaltam könnyűzenei produkciókban fellépést, hanem minden szervezőnek, aki megkeresett, a görög zenekaromat ajánlottam.
Énekelni szeretek jobban, de a tanítás is egy csodálatos dolog...Egy időben a Viva Tv-ből, ha valakiből sztárt akartak csinálni, hozzám küldték.
Amellett, hogy énekelsz, énektanár is vagy. Melyiket szereted jobban: énekelni, tanítani, vagy teljesen más vonulat számodra a kettő?
Énekelni szeretek jobban, de a tanítás is egy csodálatos dolog. Abban az időben kezdtem el, amikor a reklámfilmeket énekeltem, a tanítványok maguk jelentkeztem nálam, pl. Betty Love, a TNT-ből Inti vagy a Fresh lányok. Aztán szépen lassan egyre jobban megkedveltem a tanítást, s a sikerek is jönni kezdtek. Nagyszerű érzés látni azokat az embereket befutni, szép eredményeket elérni, akiket én indítottam el ezen a pályán. Kezd egyre inkább izgalmassá válni, hogy mivé válnak azok a gyerekek, akik 16 évesen kerülnek oda hozzám, és 20-25 évesen a csúcsokat döngetik. Ismert tanítványaim még például Veres Mónika, SP vagy Barbee. Egy időben a Viva Tv-ből, ha valakiből sztárt akartak csinálni, hozzám küldték.
Mennyire követed a mai tehetségkutatókat?
Nagyon! Nekem ez már csak a tanítványok miatt is fontos. Mindig kibeszéljük, mikor, mi történt, melyik hang miért volt rossz helyen, mi volt az oka, hogy sikeres vagy sikertelen volt egy produkció. Mindig arra buzdítom a tanítványaimat, hogy versenyezzenek, jelentkezzenek mindenhova, ahol verseny van, mert onnan van kiugrási lehetőségük, ott tudják megmutatni, hogy mit tudnak. Annak idején én is indultam ilyen tehetségkutatókon: a Ki mit tud?-on, illetve a Táncdalfesztiválon.
Foglalkoztatott valaha a zeneszerzés vagy a szövegírás?
Érdekes, de nem, inkább előadóművész vagyok, mint alkotó, de az unokahúgomnak, Mónikának (Stefanidu Mónika) van ilyen vénája.
Ha otthon zenét szeretnél hallgatni, mit teszel be a lejátszóba? Mik a kedvenceid?
Billy Holiday-t, Sarah Vaughan-t, Mahalia Jacksont kedvelem, de nagy kedvenc a görög zenén kívül még Ella Fitzgerald is. Énekesnőket szeretek inkább hallgatni, a hangszeresek közül pedig a szaxofonosokat, közülük is a kedvencem John Coltraine.
Két fiad van. Örökölték a muzikalitásodat?
A nagyobbik fiam, Szilveszter igen, ő kb. 20 éves korában csatlakozott az Ági és a fiúk nevű alternatív zenekarhoz. Van szakmája is, de neki is a zene az igazi szerelem, tele van a lakása hangszerekkel, ő ebben a közegben érzi jól magát. A kisebbik fiam, Iraklisz kertépítő, imádja a munkáját, gyönyörű dolgokat alkot. Ő is szereti a zenét, de nem megszállott. Szilveszter az, aki gyerekként mindig hangszereket kért karácsonyra, s meg is tudja őket szólaltatni. Nekem ehhez nincs tehetségem, a zongorát csak az énektanításhoz használom, de ezen túlmenően sajnos nem hallgat rám a kezem.
Mi mindennel foglalkozol még a zenén kívül?
Amikor elkezdődött szerveződni a kisebbségi önkormányzati rendszer, én is szívesen jelentkeztem képviselőnek. A VI. kerületben és a Fővárosi Görög Önkormányzatban töltöm be ezt a tisztséget. Szeretem ezt csinálni, örülök, hogy a részese lehetek, hogy én is tehetek valamit. Hiszek abban, hogy vannak emberek, akik össze tudják fogni a közösséget. A nemzetiségi önkormányzatok új értelmet adtak a görög közösségnek, hiszen sokáig nem jártunk össze, a Dohánygyári évek után alig találkoztunk.
Nagyon szívesen járok a kórusba is (Kariatidák). Az egykori dohánygyári barátnőimmel itt találkoztunk újra. Jó élmény az, hogy énekelünk és fellépésekre járunk.
Köszönöm, hogy beszélgettünk!
dr. Miliosz Nikolett
Meggyőződésem, hogy a mai magyarországi görögség rendkívül jelentős mértékben járult hozzá ahhoz a tényhez, hogy a magyarok többségében pozitív sztereotípiákat ébreszt szinte minden, ami görög. Annak ellenére, hogy viszonylag kis létszámú – alig néhány ezres lélekszámú – kisebbségről van szó, jelenléte nemcsak Magyarország szellemi és gazdasági, hanem mindennapi életében is érezhető. Meghatározó szerep jutott e kedvező kép kialakításában azokra a görögökre, akik döntően 1948 folyamán, még kisgyerekként kerültek Magyarországra. 1948. április 20-án a magyar kormány képviselőjének hivatalos helyzetjelentése már tartalmazta az első részletes adatokat az ideérkezett görög gyermekek kor szerint megoszlásáról.
feliratos, görög romantikus dráma, 113 perc, 2015
