Fotó: Pinterest

A görög sajtok eredete a múlt ködébe burkolózik. Egyes források szerint a görög isteneknek köszönhetjük őket, akik maguk is szívesen fogyasztották e remek görög csemegét. A fetáról, vagy legalábbis annak elődjéről Homérosz is megemlékezik Odüsszeia című művében, amelyben juhtejből készített sajtot fogyasztanak.

Noha a leghíresebb görög sajt kétségtelenül a feta, Görögország ennél azonban jóval szélesebb sajtválasztékkal büszkélkedhet. Sokáig a feta körül is harcok dúltak, ugyanis más országok ugyanezen névvel illették az ún. krémfehérsajtot, melynek krémes, kenhető állaga, elkészítésének módja és összetétele meg sem közelíti az eredeti görög fetáét. A vita végére 2005-ben tettek pontot, amikor is a görög fetát eredetvédelemmel látták el. Az igazi feta pasztörizálatlan tejből készül, és különleges ízét az állatok által lelegelt fűszernövények adják. A kecske- és juhtej aránya előre meghatározott, a fetában maximum 30 % kecsketej lehet.

A feta sajtot sózott vízben vagy tejsavóban tárolják, ez eredményezi igen magas sótartalmát, mely megközelíti az 5%-ot, ellentétben az átlagos 1-2%-os sótartalmú sajtokkal. A feta zsírtartalma is igen magas, 30-60% közötti, attól függően, hogy milyen tejből készült. Zsírtartalma mellett fehérjetartalma sem kicsi, 10 dkg feta elfogyasztása fedezi egy átlagos felnőtt napi fehérjeadagját.

A görögök a fetát sokszor magában, kis olívaolajjal leöntve fogyasztják, de számos görög étel hozzávalója is. Kedvelt fogyasztási formája a görögdinnyéhez kötődik. A feta nem olvad, viszont igen jól áll neki a sok zöld fűszer, legfőképpen az oregánó. Akik sótartalma miatt mellőzték eddig asztalukról, fogyasztása előtt áztassák vízbe, így a sajt veszít sós ízéből. Figyeljünk arra, hogy a fetát sós lében tároljuk, enélkül hamar kiszárad és romlásnak indul.

-mn-

"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.