Azoknak, akik már látták a Julia Roberts főszereplésével készült „Ízek, imák, szerelmek” című filmet, nem kell bemutatni a főhősnő karakterét. Azét az asszonyét, akinek mindene megvan, amiről egy nő álmodhat, ám ennek ellenére mégsem érzi jól magát a bőrében. Gondol tehát egy merészet, kilép a mindennapok biztonságából, és elindul, hogy megismerje a világot.Nem egyszerű turista ő, hiszen arra törekszik, hogy miközben Olaszországban, Indiában és Balin felfedezze az élet apró örömeit, megtalálja a saját lelki és testi egyensúlyát, önmagát.
Beszélgetőtársamnak, Berecz Ildikónak az élete is hasonlóan alakult: ő is gondolt egy nagyot, és eddigi életét hátrahagyva Görögországban telepedett le, ahol azóta is arra törekszik, hogy a görög mindennapokat minél teljesebben élje meg. Rohanó hétköznapjainkban sokan keressük a világban elfoglalt helyünk: Ildit hallgatva kicsit talán közelebb kerülhetünk önmagunkhoz!
Hatalmas döntés mindent hátrahagyva egy másik országban új életet kezdeni, s ezen esetek többsége is inkább egy új szerelem vagy egy új munka által motivált. Hogyan érlelődött meg benned a gondolat, hogy nem Magyarország az a hely, ahol élni szeretnél?
Mindig élt bennem a vágy, hogy megízlelhessem, milyen más kultúrákban élni, de alapvetően nagyon szerettem Magyarországot, és a család, a barátok, a szerelmek, a munka és az élet egy-egy újabb kihívása erős kötelékeket jelentettek számomra. Egy nagyon hosszú belső érési folyamat eredményeként, úgy 6 évvel ezelőtt komoly felismerés született bennem. Rádöbbentem, hogy az „álom” szót úgy értelmeztem, mint valami távolról csodálható, gyönyörű formájú felhőt a kék égbolton, ami mindig is elérhetetlen marad. Csak ott lebeg a szemed előtt, megmártózhatsz a szépségében, elképzelheted, milyen odafenn ücsörögni és vajon hogyan látnád a világot abból a magaslatból… Holott, az álmok arra valók, hogy megvalósítsuk őket! Ehhez pedig nem kell más, mint ráhangolódni az ötletre, átadni magad az érzéseknek, és lépéseket tenni az ügy érdekében.
Mit szóltak az elhatározásodhoz a szeretteid? Bátorítottak, esetleg igyekeztek lebeszélni?
A barátaim mind megértettek, bátorítottak, sőt, sokan csillogó szemmel néztek és kicsit irigyeltek. A legtöbb barátom hozzám hasonló kozmopolita szemléletű, nyitott ember, és néhányan közülük már éltek is más országban életük egy szakaszában. A családomnak volt a legnehezebb elfogadni ezt a radikális változást, és bár támogattak, de a szívükben nehezen tudták feldolgozni, hogy miért, „hiszen mindened megvolt idehaza” - mondták.
A görög konyha sokszínűsége, a természetes alapanyagok, a fűszerek és gyógynövények tudatos használata, az ételkészítés folyamata, az étkezési szokások hatásai a mindennapi életünkre, valamint az élet minden részletére kiterjedő évezredes tapasztalatok gyökeresen átalakították a látásmódomat.
Miért pont Görögországot választottad, hiszen annyi színes kultúra van még a világon?
Jártam már Görögországban, még az egyetemi évek alatt. Már akkor is nagyra értékeltem olyan jellegzetes, egyedi görög dolgokat, amelyek az utazótársaimat inkább megosztották. A választásom azonban jóval később esett Görögországra, és teljesen más természetű volt. Egészségügyi okokból jöttem ide 2009-ben újra, két hétre, hogy a világon a legegészségesebbnek tartott mediterrán diétát követve, a sós tengeri levegő és az energiát adó csodás napfény hatásait ötvözve szépen lassan helyreállítsam a különböző tényezők együttes hatására megbomlott egyensúlyt a szervezetemben. E tényezők egyike volt például a stressz, aminek ellensúlyozásában sokat segített, hogy megismertem a görögök életszeretetét, szenvedélyességét, a természethez és az emberekhez való viszonyulását. Életmódváltáshoz kiváló tanítómesterek.
Mondhatnám, hogy „orvosi” rendelvényre szívtam magamba a kultúrát egy görög származású, holisztikus gondolkodású terapeuta szigorú, de minden momentumával az életre, élni tanító útmutatásai mellett. A görög konyha sokszínűsége, a természetes alapanyagok, a fűszerek és gyógynövények tudatos használata, az ételkészítés folyamata, az étkezési szokások hatásai a mindennapi életünkre, valamint az élet minden részletére kiterjedő évezredes tapasztalatok gyökeresen átalakították a látásmódomat. 2009-től a kiköltözésemig minden évben eljöttem egy-két hétre Görögországba, Krétára, és ezzel együtt sokat láttam, olvastam, tapasztaltam.
Akkor a hely nem is volt kérdéses?
Nem. Már az első alkalommal beleszerettem Krétába, amikor sok évvel ezelőtt idelátogattam, és bár a világban tett utazásaim során sokszor tértem haza úgy, hogy az adott helyen szívesen élnék, a könnyen kimondott szavaknak Kréta esetében volt igazán súlya. Egyszerűen vonzott magához. Ez egy csodálatos sziget, Görögországban a legnagyobb, de méretét tekintve a Földközi-tenger viszonylatában is az ötödik. Számomra pedig éppen tökéletes, mert nem túl nagy, nem túl pici. Rendkívül változatos a domborzata, egyszerre lehet látni a tengert, a völgyeket, az erdőket és a kopárnak tűnő, sziklás hegyeket – mindezt emberi léptékben, felfogható, elérhető és tapintható módon. Rengeteg helyen jártam már Krétán az elmúlt években, de minél többet megyek, annál jobban látom, hogy még mennyi felfedezni való dolog vár rám. Legyen az egy eldugott hegyi falu, ahol egy lelkes görög férfi a lakosság megélhetését a gyógyításban is használható, speciális gyantát adó cserje művelésében látja, vagy egy festői szépségű sfakia-i település a déli parton, amit csak hajóval lehet megközelíteni.
Nagyon nehezemre esett. De valahányszor egy nehéz döntést meghoztam és megléptem, hihetetlen energiák szabadultak fel, és mindig új ajtók, lehetőségek nyíltak meg.
Milyen előkészületek előzték meg a nagy utazást?
Először is rengeteg munka, aztán még több. Szerettem építeni, fejleszteni, előmozdítani dolgokat, de eljött az az időszak, amikor túl sok volt, és le kellett zárni fejezeteket. Nagyon nehezemre esett. De valahányszor egy nehéz döntést meghoztam és megléptem, hihetetlen energiák szabadultak fel, és mindig új ajtók, lehetőségek nyíltak meg. Emlékezetes pont volt, amikor megérkezett az első görög nyelvkönyv, amit az interneten rendeltem. Szeretem a nyelveket, jól beszélek angolul és valamennyire franciául, de aztán rájöttem, hogy a görög nyelvtanuláshoz egy jó tanárra is szükségem lesz. Felhívtam a Római-parton lévő egyik kedvenc görög éttermem tulajdonosát, Arghyropoulos Gavrilos-t, hogy tudna-e segíteni ez ügyben. Rajta keresztül ismertem meg szenzációs tanáromat Sztefopulosz Vasziliszt, akivel indulás előtt három hónappal kezdtem el tanulni intenzívebben a görög nyelvet, s ezzel együtt a görög nép tradícióit és kultúráját.
Van egy mondás: „Ahol a szíved van, ott a hazád.” Hol a szíved?
Furcsa, kettős érzés ez, néha nehéz meghatározni, hova tartozom igazán, de alapvetően mindig ott vagyok jól, ahol vagyok. Az első fél évben rengeteget vándoroltam, nem igazán a helyemet kerestem, egyszerűen csak mentem arra, ahol dolgom volt, pillanatnyi impulzusok alapján. Az aromaterápia iránti szenvedélyem sok helyre elvitt, megismerkedtem a helyi farmerekkel, kutatókkal és igyekeztem minél több időt velük tölteni, hogy lássam az életüket és tanulhassak tőlük.
... és most már azt is tudom, hogy semmi sincsen kőbe vésve, vagy legalábbis a víz, a hullámok hosszú kitartó munkával átcsiszolják, újrarendezik még a sziklákat is.
Mikor kimentél, mennyi időre terveztél? Megfordult a fejedben, hogy akár kinn maradsz végleg?
Amikor kimentem, még nem hittem teljesen az álmomban, de elszánt voltam, és csak egy irányba vettem repülőjegyet, lesz, ami lesz alapon. Rengeteg tervem volt, és nehezen tudtam lemondani bármelyik részéről, éppen ezért nehéz dolgom volt elmagyarázni az elképzeléseimet az otthoniaknak, mert azok sokkal komplexebbek annál, mint hogy egy mindenki számára érthető konkrét munkát, foglalkozást meg tudnék jelöli. Mivel sokan a stratégiai szemléletemet, gondolkodásmódomat és kivitelező készségemet ismerik, ezért nehezen hitték el, hogy „csak úgy” nekiindulok a nagyvilágnak. Nekem pedig időre volt szükségem, hogy lássam, mire vagyok képes egy ilyen nagy váltásban, mihez van igazán kedvem, és magam is elhiggyem, megtapasztaljam, hogy itt és most, ebben az életben és világban, elérhető egy bizonyos fajta állandóság úgy, hogy folyamatos megújulásban van részem. Nagyon jól érzem magam itt, nagyon a helyemen vagyok, és igen, akár életem végéig is itt maradnék… és most már azt is tudom, hogy semmi sincsen kőbe vésve, vagy legalábbis a víz, a hullámok hosszú kitartó munkával átcsiszolják, újrarendezik még a sziklákat is.
Mi volt az, ami a leginkább motivált? Megismerni a görögök igazi arcát, vagy megtalálni önmagad?
Mindkettő. Egy időben kulturális antropológiát akartam tanulni, mostanában pedig már a pszichoterápia különböző módszertanai is foglalkoztatnak. Nagyon szeretem az embereket, könnyen ráhangolódok másokra. Igazán örömömet lelem abban, hogy mások megértésére, támogatására és bátorítására összpontosítok. Mindenkiben meglátom a lehetőséget, és soha nem szűnő lelkesedéssel segítem az emberek személyiségfejlődését, önmegvalósítását. Ezzel párhuzamosan természetesen mindig tanulok valamit magamról is, ahogy a Delphi-jósdában lévő kiírás is mutatja: "Ismerd meg önmagad."
Milyenek voltak az első napok/hetek?
Lazák, de célirányosak. Az Iraklio mellett lévő Agia Pelagiából indultam, ahol a korábbi években már szert tettem néhány kedves ismerősre. Aztán felkerestem azokat az embereket, akikkel még Magyarországról levélben vettem fel a kapcsolatot és az aromaterápia miatt érdekeltek nagyon. Az egyik egy levendulát termelő angol házaspár Kournas környékén, akik több mint 10 évvel ezelőtt költöztek Krétára. Megtanulták a nyelvet, respektálják a helyi – számukra különösen nagy kontrasztot jelentő rendezetlen – viszonyokat, és mesébe illő történeteik mindig nagyon inspirálóak számomra. Szintén az első hetekben látogattam meg egy másik házaspárt egy hegyi faluban, Kallikratis-ban. Szedtem velük krétai hegyi teát 1400 méter magasan, gyűjtöttünk gyógynövényeket, és láthattam, hogyan desztillálnak illóolajat a növényekből. Mindkét helyen gyakorlatilag családtagként kezelnek, segítjük egymást, ahol lehet és ezzel együtt számtalan csodálatos és izgalmas élményben, tapasztalatban van részem.
Szedtem narancsot, avokádót, szüreteltem levendulát, tapostam szőlőt, volt részem olívaszappan főzésben, pucoltam articsókát, tisztítottam oregánót és kakukkfüvet, és szeleteltem bergamottot is lekvárhoz.
Sokan elindulnak, ismerkednek egy adott országgal, de a turista fogalmán nem igazán tudnak áttörni. Te abban különbözöl tőlük,hogy igyekszel mindent kipróbálni, még ha fáradtsággal, sok munkával vagy egyéb erőfeszítéssel jár is… Tudatos ez részedről?
Számomra pont az a lényege annak, hogy egy másik országban élhetek, hogy minél jobban megismerem a helyiek szokásait és mindennapjaikat. Egy kicsit belebújhatok a bőrükbe, és megpróbálom megérezni, hogy vajon ők milyen szemmel látják a világot. Ez egy exkluzív lehetőség, hiszen eddig csak azt tudhattam, hogy a világ milyen szemmel látja a görögöket. Nyitottságom egyenes következménye, hogy megtalálnak a lehetőségek, én pedig észreveszem ezt és megragadom az alkalmakat. Szedtem narancsot, avokádót, szüreteltem levendulát, tapostam szőlőt, volt részem olívaszappan főzésben, pucoltam articsókát, tisztítottam oregánót és kakukkfüvet, és szeleteltem bergamottot is lekvárhoz. Megtanultam számos tradicionális görög étel elkészítését. Tudom azt is, hol és hogyan készül a friss mizithra sajt, amit eszem, és nincs annál nagyszerűbb érzés, amikor a saját kezűleg szüretelt olívabogyóból készült olajat fogyaszthatom nap, mint nap. Az egyik legnagyobb élményem legutóbb a birkanyírás volt, amikor az elsőre szúrós szemű, mogorva pásztorok kedvesen és mosolyogva avattak be ennek, a nyár elején szokásos műveletnek a fortélyaiba.
Mi köti le a mindennapjaidat?
Kutatok, dokumentálok, fejlesztek, inspirálódom és inspirálok másokat. Szeretném a Krétára irányuló tömegturizmust szelíden az irányba mozdítani, hogy sokkal inkább a helyi kultúrát és természeti kincseket értékelő és tiszteletben tartó látogatók száma növekedjen. Az agroturizmus és az alternatív fenntartható turizmus egyéb formái véleményem szerint stratégiai fontosságúak, mert ezek biztosíthatják hosszútávon az egészségesen működő emberi, élhető természeti, és racionális gazdasági környezet egyensúlyát. Mintegy mentorként segítem az embereket abban, hogy kihozzák magukból a legjobbat, és hogy a dolgok mozgásba lendüljenek körülöttük. Minden változik körülöttünk, és egyre többen érzik azt, hogy valamilyen komoly átalakulás részesei vagyunk. Újra kell definiálni az életet sok szempontból, de már nem válságról beszélünk, hanem transzformációról. Az átalakulás az újjászületés lehetőségét kínálja, amely komoly fejlesztési munkát igényel az egyén személyes és professzionális életében egyaránt. Nagyon élvezem, ahogy a látogatóim útját igazi transzformatív utazássá formálom itt, Krétán. Ezzel együtt pedig az itt élőket segítem abban, hogyan építkezzenek meglévő értékeikből, hogyan tegyék hatékonyabbá, sikeresebbé azt, amit szeretnek, amiben tehetségesek.
Milyennek látod a görög embereket? Miben különböznek a magyaroktól?
Az életszeretetük mindenekfelett csodálatra méltó. Ahogyan megadják a módját mindennek - az ünneplésnek és a mindennapi üdvözlésnek egyaránt. Nagyon bámulatos a görögök büszkesége, az a tartás, amit a magyar emberekből sokszor hiányolok. Nem beképzeltség vagy rátartiság, hanem olyasfajta önbizalom, ami kevesebb kérdőjelet, felesleges hezitálást jelent. Gyors és hideg logikával átgondolnak mindent, nagyon csavaros az észjárásuk, amit sokszor már a kérdésfeltevésből is észre lehet venni. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy amilyen gyorsan rápörögnek egy kérdésre, problémamegoldásra, ugyanolyan lendülettel a nyugalmi állapot is helyreáll, és aztán könnyen feledésbe merülnek a dolgok. Ha a dinamika kiegyensúlyozottabbá válik, és az impulzusok mellett egy kis szisztematikus szervezés is helyet kap, csodákra képesek.
Megtanultam, hogy meghúzhatom a saját határaimat, és nem nekem kell mindig, mindenhol, mindent megoldani. Fontos fókuszálni a lényeges dolgokra, érdemes hallgatni a megérzésekre, és figyelni, hogy egy-egy találkozás az életben vajon mit tanít nekem, mit a másiknak ,és hol a közös keresztmetszet a feladatban.
Akkor folyamatosan tanulsz…
Megtanultam azt, hogy én is impulzív vagyok, és teljesen természetes, hogy az időjárás vagy a hold állása beleszólhatnak a mindennapokba. Megtanultam, hogy meghúzhatom a saját határaimat, és nem nekem kell mindig, mindenhol, mindent megoldani. Fontos fókuszálni a lényeges dolgokra, érdemes hallgatni a megérzésekre, és figyelni, hogy egy-egy találkozás az életben vajon mit tanít nekem, mit a másiknak ,és hol a közös keresztmetszet a feladatban.
Köszönöm, hogy beszélgettünk!
dr. Miliosz Nikolett
Sokan persze nem tudják, hogy Koufonisia valójában két szigetből áll: Pano Koufonissiből, mely több lakóval is büszkélkedhet, és turisztikai létesítményekkel is rendelkezik, valamint Kato Koufonissiből, mely teljesen lakatlan, viszont igen népszerű az egy napos kirándulások alkalmával, mikor is a turistahajók itt állnak meg, hogy utasaik csobbanhassanak egyet a hűsítő habok között.
