Ha megismerjük Paul Vrellis életét, munkásságát és ellátogatunk a Bizani faluban található lenyűgöző viaszmúzeumába, nem értjük, miért nem tudnak minderről többen.
A megelevendett történelem
A múzeum maga egy 18. századi, tradicionális ipirorszi házban foglal helyet, melyet egy labirintusszerű barlang köré emeltek. Utóbbi több beugrója a modern görög történelem idejéhez köthető életképeket hívatott bemutatni. Leginkább az 1821-es szabadságharc idejébe nyerhetünk bepillantást, hiszen a létesítmény 1995-ös megnyitásakor leginkább ezen korszak reprezentálása volt a középpontban. Az évek során azonban az ország több sarkalatos időszaka is teret nyert itt, többek között az 1974-es ciprusi invázió, az 1940-41-es görög-olasz háború és az ókori Görögország.
Vrellis olyan aprólékosan dolgozta ki a viaszbábukat, hogy az embernek az az érzése támad, hogy rögtön életre kelnek. Ruháik, cipőik teljesen autentikusak, a fegyverek valódiak, és nagyon sok minden természetes alapanyagokból készült, a többi pedig viaszból, agyagból és műanyagból. Vrellis-nek hála azonban az utóbbiak felhasználása is teljesen természetes hatást kelt.
Paul különös részletességgel dolgozta ki a környezetet is, az edényeket, a tollakat, a fegyvereket, a könyveket és minden egyebet ő maga gyűjtötte össze.
A múzeumi túra a Titkos Iskolában kezdődik, ahol a pap és a diákok olyan életszerűek, hogy bármikor üdvözlésre nyílhat a szájuk. A séta ezután a Filiki Eteria, az Armatoloi kai Kleftes termeken át vezet, a szemünk elé tárul Ali pasa kivégzése és a pindoszi bátor asszonyok. Ezután juthatunk el a görög-olasz háború színterére, a krétai csatához, miközben megannyi más eseménybe is belebotlunk.
A megihletett alkotó
Vrellis az athéni Képzőművészeti Iskola szobrász szakán végzett, és már elmúlt 60 éves, amikor nyugdíjasként megvásárolta a 17 hektáros területet Bizaniban, a görög államtól kapott nyugdíjazási bónuszából.
Az elkövetkezendő 13 évben fáradhatatlanul dolgozott, hogy mind kívülről, mind belülről létrehozza a 18. századi épületet. Nem csak szobrászként, de mérnökként, festőként, lakberendezőként és népművészeti szakemberként is helytállt, mindent ő maga készített.
Ahhoz, hogy a színtereket ilyen élethűen létre tudja hozni, Paul 3 évtizeden át tanult és kutatta a történelmet. Különösen rajongott az 1821-es időszakért, a függetlenségi háború időszaka különösen jelentőségteljesen rajzolódik ki a szemünk előtt. Hőseinek tartotta az ekkor élt asszonyokat és férfiakat, ahogy a múzeum megnyitásakor memoárjában írja: ”Megalázták, kivégezték őket, mi pedig szabadon élhetünk ma a szolgaság béklyója nélkül. Ezek az emberek megmutatták, mi az igazi bátorság. A dárdákat modern fegyverekre cserélték és a világba kiáltották: ’Görögország soha nem hal meg’. Az ismert és névtelen hősök, szeretet, remény és hűség iránti tiszteletből építettem ezt a viaszmúzeumot Bizaniban.”
Jobbra kockás ingben Paul Vrellis
A művész maga
Vrellis-nek nem volt könnyű élete. 1923. március 25-én született Ioanninában. 4 éves volt, mikor elveszítette édesanyját, és 13, mikor az édesapja elhunyt. Édesanyja nővére nevelte fel, ő szerettette meg vele a történelmet és a művészeteket. Már kiskorában megnyilvánult a kézügyessége, a világháború azonban egy időre közbeszólt. Tinédzserként a nácik romos épületek takarítására küldték több társával együtt, olyanokéba, ahol nem robbant fel a bedobott bomba.
A felszabadulás után elvégezte a pedagógia szakot, majd a művészeti iskolát, és megkezdte az alkotást. Olaszországban továbbképezte magát, dolgozott az athéni Akropolis Múzeumban, a munkája a szenvedélye is volt egyben.
1962-ben feleségül vette élete szerelmét, Maria Giannissis-t. A hatvanas években azonban nem volt egyszerű az élet Ioanninában, szobrászként nem volt a megélhetéshez elég megrendelés, így tanítani kezdett, hogy pénzt keressen felesége és két gyermekük számára.
Nyugdíjba vonulásakor aztán lehetősége nyílt rá, hogy valóra váltsa az álmát, és belefogott a múzeum megvalósításába.
Megnyitása óta látogatók milliói tették itt tiszteletüket, sokan tanulási célból.
Ami biztos, hogy mindannyian hálásak lehetünk a 2010. július 23-án elhunyt Vrellis-nek, aki áldozatos munkájával páratlan életművet hozott létre.
Múzeumának oldala ITT található.
Miliosz Katalin
Képek: Greekriporter
