Igazán nagy megtiszteltetés, ha az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete valamely kincset a világörökség részének nyilvánít. Ahhoz, hogy valamilyen emlék a világörökség részévé válhasson, jelentős egyetemes értéket kell képviselnie, és meg kell felelnie az UNESCO által támasztott 10 kritérium közül legalább egynek.
Új sorozatunkban végigutazunk Görögországon és megemlékezünk azon görög helyekről, emlékekről, melyek immáron a világörökség részei.
Az athéni Akropolisz
Az athéni Akropoliszt, vagyis fellegvárat nem kell bemutatni senkinek, bár jó tudni, hogy 1987-től ez az épületegyüttes is az UNESCO világörökségi listáját gazdagítja. A körülbelül 150 méteres tengerszint feletti magasságban található fellegvár építési munkálatai a Kr. e. 5. században kezdődtek meg, nagyjából akkor, mikor a perzsák i.e. 452-ben vereséget szenvedtek Periklész csapataitól.
Az Akropolisz a történelem folyamán számos vihart ért meg, a Parthenont például a Kr. u. 4. századtól kezdve keresztény templomként, majd a török időkben mecsetként használták. 1687-ben egy velencei bomba hatalmas károkat okozott benne, majd a 19. században Lord Elgin gondolta úgy, hogy szebben mutatnának nála a görög emlékek, mint saját lelőhelyükön, így többet a törökök engedélyével Londonba szállíttatott. Ezek egy része a mai napig a British Múzeumban tekinthető meg, noha a görögök szeretnék, ha végre hazatérnének ezek a kincsek.
