Hisszük, hogy a görög zene az egyik leggyönyörűbb a világon. Változatossága ámulatba ejtő, számos irányzata közül bárki megtalálhatja a neki tetszőt, mi ehhez szeretnénk segítséget nyújtani időről időre jelentkező zenei ajánlónkkal.
Ez alkalommal Despina Vandi: Maska című számot ajánljuk.
Fotó: Pinterest
Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.
A mai napon, január 6-án ér véget a 12 napból álló ünnepségsorozat, a dodekaimero, melynek harmadik, és egyben utolsó jeles ünnepe a vízkereszt (Θεοφάνεια).
Mint a dodekaimero másik két ünnepéhez, a karácsonyhoz és az újévhez, úgy a vízkereszthez is számos szokás kapcsolódik. Mint Karácsony és Újév előestéjén, úgy január 5-én is kalandákat éneklő gyerekek látogatják a házakat. Ezen a napon a papok szentelt vízzel „szentelik meg” a magánlakásokat és az üzleteket is.
Vízkereszt napján (január 6.) a liturgia után az emberek a legközelebbi tenger/tó/ folyó/forrás partjához mennek, ahol a pap vízbe dobja a fakeresztet, melyet a fiatal férfiak egymással versenyt úszva próbálnak megfogni: a nyertes egész évben szerencsés lesz, a keresztet pedig diadallal körbehordozza a faluban.
Képek forrása: Pinterest
magyarul beszélő, amerikai-máltai-angol történelmi kalandfilm, 163 perc, 2004
Rendező: Wolfgang Petersen
Forgatókönyvíró: David Benioff
Főszereplők: Brad Pitt, Eric Bana, Orlando Bloom, Diane Kruger
Tartalom: Az ókori Hellászban az irodalom talán legismertebb szerelmespárja - Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) és Helené, a spártai hercegnő (Diane Kruger) - ártatlan találkozásából akkora háború robban ki, ami egy egész civilizáció végromlását fogja előidézni. Parisz elszereti és elrabolja Helenét férjétől, Meneláosz királytól (Brendan Gleeson), és ez nem maradhat megtorlás nélkül. És aki Meneláoszt sérti meg, az megsérti bátyját is, Mükéne hatalmas királyát, Agamemnónt (Brian Cox), aki azonnal hadba hívja a görög seregeket, hogy Trója ellen vonuljanak, visszaszerezzék Helenét és fivére becsületét. Agamemnónnak kapóra is jön ez az eset, hiszen végtelen kapzsiságában régóta feni a fogát Ilionra: ha elfoglalja Tróját, övé a teljes Égei-tenger, és megerősíti hatalmát máris óriási birodalma felett. Ilion, a fallal körülvett város, amit Priamosz király (Peter O'Toole) irányít és fia, a nagy Hektór herceg (Eric Bana) véd, olyan fellegvár, amit még soha egyetlen sereg sem tudott bevenni. Hogy Trója győz vagy elbukik, az egyetlen ember döntésén múlik: sikerül-e megnyerni a háborúnak Akhilleuszt (Brad Pitt), az ókor leghatalmasabb és legtekintélyesebb hadvezérét? Akhilleusz öntörvényű, lázadó és a szóbeszéd szerint sebezhetetlen, nem hódol be senkinek és semminek, csak saját dicsőségéért harcol. Az örök hírnév iránti csillapíthatatlan étvágya veszi rá, hogy Trója alá vonuljon Agamemnón zászlaja alatt - de végül a szerelem lesz az, ami meghatározza sorsát. Két civilizáció fog összecsapni a becsületért és a hatalomért. Ezrek fognak elesni a dicsőségért vívott harcban. És egy egész nép fog eltűnni a föld színéről - a szerelemért.
Érdekes folyamat az, ahogy egy fehér vászon a művész keze nyomán lassan megtelik élettel. Ahogy a fehérség átadja a helyét valami újnak, valami pezsgőnek, valami izgalmasnak: a képnek. Nemcsak a közönség, de az alkotó számára is ünnep ez: Papageorgiu Andrea festőművésszel beszélgettünk.
Álmatlanság
Mi határozza meg azt, hogy milyen témák felé fordul a figyelmed?
Amikor a festészetben először megtaláltam önmagam, elsősorban tájképeket festettem, de sok témát boncolgattam már: a tájképeket felváltották a városképek, volt egy időszak, amikor táncosokat festettem, amikor pedig elkezdtem lovagolni, nagyon sok lovas kép készült. A fő témáimat mindig az határozta meg, ami újdonság volt az életemben, ami aktuálisan a legjobban foglalkoztatott, bár szerintem ez a legtöbb őszintén és ösztönösen dolgozó művésznél így van. Nyitott vagyok az új témákra, mindenhová úgy megyek, hogy van nálam egy fényképezőgép vagy vázlatfüzet, így mindig készen állok rá, hogy új dolgokat fedezzek fel.
Honnan ered a festészet szeretete?
Már kicsi gyerekként is nagyon szerettem rajzolni, de akkor még különösebb tehetséget nem lehetett nálam felfedezni, csak a szenvedélyt, azt, hogy ez engem érdekel. 11-12 éves koromban jártam először rajzszakkörben, ide apám vitt el a húgommal együtt, ott aztán az alkotás szerelem lett. A Kaffka (ma Szent Margit) Gimnázium rajztagozatára jártam, utána 4 éven át készültem az egyetemi felvételire.
A festészeten belül mikor találtál rá a saját utadra?
Szerintem elég korán, úgy harmadéves lehettem, amikor kaptam egy nagyon komoly elismerést, az Amadeus alkotói ösztöndíjat.
Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség
Milyen technikával dolgozol? Oldaladon, a www.papageorgiuandrea.hu oldalon több festményedről is van kép, és ami elsőként feltűnik rajtuk, hogy rajongsz az élénk színekért…
Igen, a legfontosabbak talán a színek, amelyek a festészetem alapját képezik. Szinte kizárólag olajjal dolgozom, az egyetemen kezdtem el használni, és annyira beleszerettem, hogy azóta nem nagyon tudok erről „lekattanni”. Néha próbálkozom más technikákkal is, mert érdekelnek, de mindig rájövök, hogy azt, amit én szeretnék, olajjal tudom a legjobban kifejezni. Imádom még a tűzzománcot is, de ahhoz ritkábban jutok, évente egyszer, egy ötnapos táborban. Akvarellezni szoktam még sokat. A rajz egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy jó festmény szülessen. Én mindig a valóság alapján festek, átírva a színeket, úgy formálva azokat, hogy a létező legjobb kompozíció jöjjön ki belőle.
Mennyire motivál téged a görög vérvonalad?
Biztos, hogy a görögségem is dolgozik a festészetemben, de nem tudatos szinten. Sajnos nem voltam sokszor Görögországban, de amikor már úgy tudtam odautazni, hogy motivációt is gyűjthettem, több festményt is készítettem görög témában.
Miután elvégezted a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, főállású művésszé váltál?
Az egyetem után egy kollektív műteremben kaptam helyet egy ösztöndíj keretében, ami azért volt jó, mert nem kellett egyből kiszakadni a meleg egyetemi fészekből. Ez volt az Amadeus Alkotóház, onnan viszont 2010-ben már saját műterembe jöttem. Addigra érett meg bennem a gondolat, hogy jobban tudok egyedül dolgozni.
Ki a te kedvenc festőd? Melyik korszakban élnél szívesen?
Nekem körülbelül 120 évet kellene visszarepülnöm az időben, a festészetemnek ott lenne helye. Számomra az igazi festészetet Van Gogh és Gauguin munkássága jelenti, a mai kortárs festészetből is a hagyományos festészetet követőket kedvelem.
Hogy szoktál festeni? A csendet szereted közben vagy inkább zenét hallgatsz?
Általában zenét hallgatok, olyan számokat szoktam választani, amelyek pörgősebbek, energetizálnak. Nem hallgatok komolyzenét, mert nem tudok koncentrálni rá. Ez inkább csak egy mellékes inger, ami lendületet ad. Az utóbbi évben lassabban dolgozom, nagyon el tudok veszni a részletekben, úgy festek, hogy nagyítóval lehet nézegetni a képeimet, az apróbb részleteken is el lehet merengetni.
Mennyi idő alatt készül el egy kép?
Az elmúlt egy évben nagyon lassan, 2-4 hónap alatt készült el egy kép, olyan szintű részletességbe mentem bele, ami lelassította az alkotás folyamatát. Expresszíven, lendületesen is festettem éveken át, de amit akkor ezzel a módszerrel ki akartam fejezni, már kiadtam magamból. Már máshol tartok, most más a fontos.
Mennyit festesz egy nap? Hogy alakul az időbeosztásod?
Nagyjából kialakult már a megszokott munkarendem. Ha itthon dolgozom, akkor kora délután kezdek, és akár éjszakáig, hajnalig is dolgozom. Ha művésztelepen vagyok, a tábor munkaritmusához igazodom.
Hogy alakul nálad a festés folyamata? Szoktál-e vázlatot készíteni, vagy a kép egyszer csak megszületik?
Nálam minden festmény valamilyen látványalapból indul ki. Ha jön egy ötlet, nem állok neki dolgozni anélkül, hogy ne szereznék hozzá modelleket, ne készítenék beállítást. Olyan részletes rajzot nem tudok készíteni, mint a festményeim, így alapként fotókat használok. Nálam a kiindulópont mindig a valóság, ám azért, hogy ne az domináljon a képeken, vagy a fényképezőgép csöppnyi kijelzőjéről festek, vagy a rossz minőségben, fekete-fehérben kinyomtatott képről.
Kedves zeg-zugok
Van az úgy, hogy megszületik a fejedben egy festmény, de a végén más lesz belőle?
Elég sokszor előfordul, ez egy érdekes folyamat. Úgy dolgozom, hogy felrajzolom a vázlatot vonalakkal, aztán egy ponton, ami nekem a legérdekesebb, elkezdem megfesteni a képet. Felrakok egy pár színt, annak megfelelően, hogy milyen színvilágba akarom a képet elhelyezni. Nem festem meg az egész felületet, hanem mint egy pókháló, elindulnak a színek a képen. Ahogy a kezdeti színek elkezdenek működni egymás mellett, elindul a kép is, s mint egy mozaik, kialakul az egész. Sokszor van, hogy a kép teljesen más irányba halad, mint amit én szeretnék, de ha látom, hogy ez jó, hagyom. Hagyom dolgozni a véletleneket.
Külföldön is vannak/voltak kiállításaid…
A pekingi kiállítás lehetősége a Forrás Galériától jött, ők 35 magyar művészt vittek ki Pekingbe, az ottani Szépművészeti Múzeumba. Klosterneuburgba az Amadeuson keresztül jutottam ki, de volt már kiállításom Bécsben és Potenzában is.
Egy kiállításhoz te választod ki a képeidet vagy a kiállító?
Legtöbbször én választom ki, nagyon ritkán van, amikor a galéria megvétózza az elképzelésemet. A kiállítás anyagának kiválasztása során megpróbálok komplex anyaggal készülni, izgalmas, egymást segítő képeket összeválogatni. Ez a legtöbbször jól tud működni.
Mennyiben más a művészek világa?
Alapvetően nem az, de vannak eltérések. Nincs főnököm, alkalmazkodnom csak akkor kell, ha galériákkal dolgozom együtt. Viszont teljes a létbizonytalanság, teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy művész mikor tud képet eladni. Magyarországon az embereket kevésbé érdekli a képzőművészet, az iskolában nem tanulják meg értékelni azt, nem tanulják meg a nyelvezetét, ugyanakkor anyagilag sem engedhetik meg maguknak, hogy festményt vásároljanak.
Számos díjad is van…
A legelső az Amadeus alkotói ösztöndíj, amit még az egyetemen kaptam, ez a legnagyobb elismerés, amit el lehetett nyerni. Hódmezővásárhelyen kaptam több díjat, ebből kettő emelkedik ki: az egyik az Emberi Erőforrások Minisztériumának a díja, a másik pedig a Galyasi Miklós díj.
Ilyen tehetséggel nem gondoltál arra, hogy külföldön próbálj szerencsét?
Alapvetően nem, mert Budapesten nőttem fel, a családom, minden barátom, minden helyszín ideköt. Emellett számos olyan ország van, ahol az „idegen” művészeket a galériák a közelükbe se engedik, egyszerűen nem tudnak labdába rúgni. Külföldön sokkal drágábban lehet eladni egy képet, ha egyáltalán egy művész eljut odáig.
Belső tavasz
A te lakásodban mi lóg a falon?
Az én lakásom, amely egyben a műtermem is, telis-tele van a saját képeimmel, nagyon szeretem őket, nehezen válok meg tőlük, mikor valaki megvásárolja őket. Mindig úgy van, hogy a legutolsó műveim a legfontosabbak, később azonban, mikor már sokat láttam őket, eleget gondolkoztam rajtuk, könnyebb őket elengedni. Amióta ennyit dolgozom egy-egy festményen, a kötődésem is erősebb hozzájuk, de alapvetően örülök neki, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok.
Köszönöm, hogy beszélgettünk!
-mn-
"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.
Thessaloniki - egy kicsit másként...
Hamarosan ismét beköszönt egy újabb év, új kezdet, tiszta lap, a fogadalmak, változások ideje. Vannak azonban bizonyos szokások, melyeket akkor sem hagyunk a hátunk mögött, mikor új ígéreteket teszünk magunknak. A tradíciók végigkísérnek minket életünk során és összekovácsolják kisebb-nagyobb közösségünket, elérve, hogy együtt ünnepeljünk, emlékezzünk és higgyünk. Nézzük, melyekkel is találkozunk rögtön az esztendő elején!
Akit Görögországban ér az újév, bizonyára nem tud betelni a még az utcákat ékesítő karácsonyi dekorációkkal, a feldíszített fenyőfákkal, valamint a karavakiákkal, a karácsony alkalmával pompába öltöztetett kis hajókkal. Csengők és kalandákat éneklő gyermekkórusok hangja tölti meg ilyenkor a tereket, az otthonok asztalait pedig elárasztják a finomabbnál finomabb hagyományos ételek, melyek hosszú idők óta generációk sokaságának aranyozzák be az ünnep pillanatait.
Kis szerencsével sikerül elkerülnünk a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 napban a Földön felbukkanó kis koboldokat, a kalikantzaroszokat, akik imádják a bajkeverést. A legenda szerint az esztendő többi részét a Föld középpontjában töltik, ahol az Életet szimbolizáló fa törzsét aprítják. Ha azonban előbújnak, a kéményen osonnak be, hogy bútortologatással, az ételek elfogyasztásával és a víz beszennyezésével ijesszenek ránk. Kefalonia szigetén a háziasszonyok füstölővel keresztet írnak le a bejárati ajtó előtt, hogy ezzel tartsák távol a kis csínytevőket, máshol szentelt vizet hintenek minden szobába, hogy megfélemlítsék a manókat. Január 6-án azonban, mikor az összes vizet megszentelik, a kalikantzaroszok visszatérnek a lakhelyükre, ahol épen találják a Föld fáját, így újrakezdik annak fűrészelését. Ezt a napot Epifaniának vagy Fotának is hívják, ilyenkor hatalmas fesztivállal zárják le a dodekaimerot, ezt a 12 napból álló ünnepsorozatot. Sok otthonba, üzletbe pap látogat el ilyenkor, hogy szentelt vízzel hintse be a helyiségeket. Megtelnek a templomok is, örömteli dalokkal és harangszóval ünnepelnek az emberek. Néhánynak a tornyából galambokat engednek útjukra. A víz megáldásaként keresztet dobnak a tengerbe, folyóba, tóba, a vállalkozókedvűek pedig versenyt úsznak érte, hogy visszahozzák. A győztes külön áldásban részesül a családjával együtt.
Az év első napja több tradíciót is magában hordoz. A gyerekek Szent Vasilis (fotó: Pinterest) napján kapják meg az ajándékukat, illetve ilyenkor kell megalapozni az egész évre vonatkozó jó szerencse bevonzását. Vannak, akik óriási hagymát akasztanak a bejárati ajtó fölé, vannak, aki gránátalmát dobnak a küszöbre annak átlépése előtt, mely szokások mind-mind a jólétet és a bőséget szimbolizálják. De ezen a napon kerül terítékre a vaszilopita is, amely természetesen tartalmazza a flurit, azaz a szerencsepénzt. A családfő mindenekelőtt késével keresztet vet rá, majd az első szeletet Istennek, a másodikat a kis Jézusnak, a harmadikat Szűz Máriának vágja belőle. Utána következik a ház számára felajánlott darab, majd minden családtag részére külön, az idősebbektől haladva. A szerencsés, aki az érmére bukkan, megnyugodhat, hisz szerencse övezi majd egész év során.
A vaszilopita mellett ezen időszak népszerű desszertjei a melomakarona (recept), a kourabiedes (recept), illetve nem hiányozhat az asztalokról ilyenkor a Hristopsomo sem, a könnyed, édes, vajas Krisztuskenyér, melyet fahéjjal, naranccsal és szegfűszeggel ízesítenek.
Városszerte találkozhatunk házról-házra bandukoló kisgyermekekből álló csoportokkal, akik becsengetve kalandákat, azaz karácsonyi dalokból álló műsorszámokat előadva szórakoztatják az ott lakókat - persze némi édességért cserébe. Karácsony, újév és vízkereszt estéjén is útra kelnek, csilingelő hangjuk pedig különleges hangulatot kölcsönöz a vidéknek.
Minden évben sok-sok világító égővel kidekorált hajó (fotó: Pinterest) jelenik meg országszerte ebben az időszakban. Ezek a változó méretű vitorlások a régi hagyományokat avatottak előhívni nemcsak az utcákon, de a bankokban, hotelekben, illetve különböző boltokban egyaránt, és szerencsére még a Görögországban a 20. század derekán megjelenő karácsonyfák sem szorították ki őket. A papírból és fából készült építményeket apró égőkkel és díszekkel csinosítják, és úgy helyezik el, hogy az adott épület belseje felé nézzen. A hajó célba érése a gazdagságot testesíti meg. Thessaloniki állítja fel a legnagyobb ilyen építményt már 1999 óta.
Január 6-8. között Kastoriában járva nagy eséllyel belebotlunk a ragucáriába (ragoutsaria), melynek során a helyiek ijesztő maszkokban parádéznak az utcán annak érdekében, hogy elkergessék a rossz szellemeket. Házról-házra haladva mindenhová becsöngetnek, és jutalmat kérnek a lakóktól,óvó és védő cselekedetükért. Rendkívül jó hangulatban telik ez a három nap; előkerülnek a finom falatok, a népzene pedig hangulatos dallamokkal telíti be az utcákat.
A hónap elejével nem ér azonban véget az ünneplés; rengeteg szabadtéri fesztivál várja az erre látogatókat, februárban pedig a farsangi mulatságok szórakoztatják a közönséget. De nem kell hozzá különösebb ünnep, hogy tudjuk: Görögországban bármikor felhőtlen hangulat fogad minket!
Nagyon boldog, sikeres, egészségben és sok élményben, utazásban gazdag boldog új évet kívánok!
-mk-
Fotó: Pinterest
... hogy egy nemrégiben végzett kutatás szerint a legnépszerűbb görög női név még mindig a Maria? Ezt követi az Eleni, a Katherina, a Vasiliki és a Sofia. 10-ből 3 görög nő viseli ezen nevek egyikét. A férfiak frontján a Jorgos, a Ioannis, a Konstantinos, a Dimitris és a Nikolaos nevek vezetnek. A lakosság férfi tagjainak 40%-a osztozik jelenleg is ezeken a keresztneveken.
-mk-
Ez a regény Eleni Gacojannisz tragédiáját örökíti meg fia, Nicholas Gage, a New York Times tudósítója tollából, aki hosszú éveken át rakja össze testvérei és saját menekülésének igaz történetét a görög polgárháború idejéből. Az albán határ közelében fekvő Lia nevű faluban a szerző édesanyját 1948-ban a partizánok szörnyű kínvallatások után kivégezték, mert fiát és négy lányát a vasfüggöny mögötti táborok helyett az apjukhoz, Amerikába akarta menekíteni.