Melyek a görög húsvéti hagyományok? Milyen szokásokat ápolnak a görögök a világ minden táján? Ezt mutatja be minisorozatunk.

Kevés olyan keresztény ország létezik, ahol nem a karácsonyé a leghangsúlyosabb szerep. Márpedig a hellén kultúrában a karácsonyt megelőzi a húsvét, melyet elejétől a végéig mély áhítat és tradíciók sokasága követ nyomon. Azonban mielőtt megismerkednénk a húsvéti hagyományokkal, tekintsük át az azokat megelőző, tavaszköszöntő hagyományokat is!

A tavasz köszöntéséhez rengeteg hagyomány társul, melyek tájegységenként változnak. Ilyenkor sokan friss forrásvízzel mosdanak meg, mások pedig nagytakarítás keretében szabadulnak régi kacatjaiktól, hogy helyet adjanak az újnak. Ha ezen tradíciókat nem is sok helyen tartják manapság, a martis hordása még mindig országszerte jellemző. Március első napján teszik fel ezt a fehér és piros színből álló karkötőt, melyet néhol fiatalok, idősebbek, férfiak és nők is egyaránt hordanak, máshol viszont csak az ifjú lányok, akiknek a már elkelt feleségek küldik szerencsehozóként. Nemcsak a férjfogásban segíthet azonban ez a fonaldarabka, de az egészséget és szerencsét is bevonzhatja. A martis-t sokan az első megpillantott fecske alkalmával oldozzák le magukról, mások március végén hagyják el, de sokan feltámadáskor, az örök lánggal égetik el.

Ahogy az ismeretes, az ortodox vallás húsvétja nem mindig esik egybe más vallás húsvéti időpontjával. Ennek egyszerű oka, hogy még a keleti vallás az ó-naptárat használja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap meghatározására, addig a nyugati a Julián-naptár szerint kalkulál.

A húshagyó keddig (ez Görögországban a Tiszta Hétfő – Kathara Deftera) tartó karnevál által megnyitott és felvezetett ünnepkör a nagyböjttel folytatódik. Ez az időszak (Megali Sarakosti és a Megali Evdomada) a római katolikus egyházzal ellentétben tovább,összesen hét hétig tart. Első napját sok család a szabadban töltve ünnepli, friss zöldségeket, salátákat, kenyeret, kagylót, polipot, tintahalat és halvát fogyasztva, a húsokat, halakat és tejtermékeket mellőzve, mely a farsangi dínom-dánom után jól is esik a szervezetnek. Az egész hét a megtisztulás jegyében telik, ami nemcsak a táplálkozást érinti, de az otthonra és a közvetlen környezetre is vonatkozik. A Tiszta Hétfő előtti estéhez szintén tartozik néhány népszokás. Sok helyen ilyenkor a lányok jó sok sóval megszórt kalácsot készítenek, hogy azt elfogyasztva egész éjjel folyadékra vágyjanak. A hiedelem szerint, aki ilyenkor álmukban vízzel kínálja meg őket, az lesz a férjük. Az ilyenkor fogyasztott vacsora alkalmával figyeljünk arra, hogy aki tüsszent, annak valószínűleg nemsokára a menyegzőjén fogunk ülni. Erre a napra a fiatalemberek is készülnek: a tüzet háromszor átugorva annak a lánynak a nevét ismétlik, akit nőül akarnak venni.

A böjt első szombatját, a Psihosavatot, amolyan halottak napjaként tartják számon. Ilyenkor szabadon kószálnak az elhunyt lelkek. A hiedelem szerint ilyenkor nagyon kell vigyázni, nehogy feldühítsük őket, így kerülni kell a mosást és ezáltal a szappan használatát, hisz az a szemükbe kerülve bosszanthatja őket. Ez a nap szintén kapcsolódik a jövendőbeli megtalálásához, hiszen mind a jóslás, mind a tükör megsúghatja a keresett személy kilétét.

Még a nagyhét előtt, szombaton megemlékeznek Lázár feltámadásáról is. Ilyenkor a gyerekek dalolva járnak házról házra, és gyűjtik be az előadásukért kiérdemelt édességeket. Van, ahol tojást kapnak, amit később majd maguk festhetnek be. Nemcsak a kicsik, az ifjú lányok is útra kelnek, és dalban beszélik el Lázár történetét, halálának körülményeit, feltámadását.

Virágvasárnap jelzi a nagyhét kezdetét (Megali Evdomada), mely egyben Jézus Jeruzsálembe történő megérkezésére is emlékeztet. A fiatalasszonyok ilyenkor fűzfavesszőkkel díszítik a templomot, melyből a liturgia végén mindenki egy-egy ágacskával távozik. A gyermektelen asszonyoknak ez hozhatja meg a szerencsét, a már várandós feleségeknek pedig könnyű szülést ígér. Hazaérve az ikonnál helyezik el a vesszőcskét, így egészség és boldogság tölti be a házat.

Miliosz Katalin

Folytatjuk!

Képek forrása: Pinterest

Bár legtöbbször buzukival a kezében látjuk, rendkívül sokoldalú és szerény görög fiatalról van szó, aki rajong a görög faluért, és ahányszor csak teheti, hazajár, noha a munkája Budapesthez, a fellépések pedig az ország megannyi pontjához kötik. Olyan szeretettel és lelkesedéssel tud mesélni Beloianniszról, hogy annak is kedve támad oda ellátogatni, aki még sosem járt ott.

Sztavropulosz Nikolaosszal beszélgettünk.

Milyen gyakran tudsz hazamenni?

Bár Dunaújvárosban születtem, Beloianniszban nőttem fel, ott jártam általános iskolába. A falu a mai napig nagyon fontos része az életemnek, bárhol is járok, meleg szívvel gondolok rá, nagyon hiányzik, ha éppen nem ott vagyok, sokszor jár a fejemben, vajon mi történik otthon. Hiányzik a családom, a gyerekkori barátaim, így amikor csak tudok, hazamegyek. Sosem voltam kollégista, inkább bejárós, számomra nagy élményt jelentett vonatozni. A vonaton mindig nagy társaság verődött össze, görögül-magyarul beszélgettünk, sokat nevettünk, emiatt sokan csapódtak hozzánk, tanultak tőlünk. Óriási előrelépés, hogy már a falu sem olyan elszigetelt, mint korábban volt, hiszen az autópályának köszönhetően már kevesebb, mint egy óra alatt elérhető a főváros, és a vonatközlekedés is sokat javult.

Hogyan vált a zene az életed szerves részévé?

Táncoltam a beloianniszi tánccsoportban, de botlábú voltam. A próbák és fellépések során azonban sokszor a Taverna zenekar kísérte a tánccsoportot, engem pedig elbűvölt a zenéjük, különösen a buzuki. Az első buzukimat az általános iskolai ballagásomra kaptam a szüleimtől, s nyomban el is kezdtem rajta gyakorolni. A buzuki mellett gitáron játszom, de nem nevezem magam gitárosnak, hiszen annyi tehetséges gitárost ismerek, az én tudásom pedig eltörpül az övéik mellett. Nagyon tetszik a zongora hangja is, de az számomra egy másik világ. Nem célom az, hogy minél több hangszeren játsszak, inkább a már meglévő tudásomat szeretném fejleszteni minél magasabb szintre.

Emlékszel még, melyik volt az első szám, amit megtanultál eljátszani?

Természetesen igen: a Giati glykia mou kles.

Kiktől tanultál?

Nagyon sokat köszönhetek a faluban engem tanító és a Budapesten velem foglalkozó buzukisoknak, de sokat tanultam autodidakta módon kazettákról is. Ma pedig már azzal, hogy az internet napi szinten az ember rendelkezésére áll, számos lehetőség van új számokkal megismerkedni, vagy a már megtanultakat tökéletesíteni. Hálás vagyok a Mydros zenekar többi tagjának is, tőlük is folyamatosan tanulok.

Egy nemzeti ünnepen játszottunk, amikor az akkori Mydros tagjai felfigyeltek rám, s elhívtak egy nagyon baráti hangulatú próbára.

Hol kezdtél zenélni?

Eleinte zenéltem a Taverna zenekarban, nekik köszönhetően kerültem a Mydrosba is. Egy nemzeti ünnepen játszottunk, amikor az akkori Mydros tagjai felfigyeltek rám, s elhívtak egy nagyon baráti hangulatú próbára. Ezt követően sorra jöttek a felkérések, még egy fellépés, majd még egy, még egy, s végül aktív tagja lettem a zenekarnak.

Kik inspirálnak a zenében?

Egyik legnagyobb példaképem Hristos Nikolopoulos, aki nemcsak mint buzukiművész, hanem mint zeneszerző is elvarázsol, de megemlíteném Glykeriát és Jorgos Dalarast is, akiknek a zenéin nőttem fel. A modern zenék közül előszeretettel hallgatom Nikos Vertis zenéit és több hazai popzenekar slágerét is.

Amikor otthon leülsz, és kedvtelésből kézbe veszed a buzukit, szoktál-e saját szerzeményeken gondolkodni?

Igazából nincsenek ilyen ambícióim, hiszen a görög zene olyan gazdag és annyira sokrétű, hogy nem győzök a már létező görög számok közül válogatni, melyiket tanuljam meg.

Említetted, hogy többek között Glykeria zenéjén nőttél fel. Milyen érzés volt 2011 májusában az előzenekara tagjának lenni?

Szinte felfoghatatlan élmény számomra mind a mai napig az, hogy egy színpadon zenélhettem vele. Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor a színfalak mögött kezet fogtunk egymással és gratulált nekünk.

A hazai zenekarok közül kiemelten sokat foglalkoztok azzal, milyen számokat szeretne hallani tőletek a közönség. Hogy tapasztaltad, melyek azok a dalok, amelyeket a legtöbben kérnek tőletek?

Ami döntően meghatározza azt, hogy a közönségünk milyen számokat kér tőlünk, az a tánc. A görög néptánc rendkívül sokszínű, ám vannak olyan táncok, amelyekhez tartozó zenét nem sűrűn játszanak a hazai zenekarok, így a pondoszi, szigeti, ipiroszi tájak speciálisabb, kevesebbet játszott zenéit kérik tőlünk a leginkább. A közönségünk másik fele viszont a rembetikoért rajong, ők az ezen csokorba tartozó zenét hallgatják szívesebben.  Magam is ez utóbbi zenét kedvelem jobban, hiszen ezekben a számokban a buzuki a meghatározó hangszer, az előbbi számokban inkább gitározok.  

Mi határozza meg azt, hogy mely dal kerüljön fel újként a Mydros repertoárjába?

Leginkább az, hogy a zenekar tagjainak mely számok tetszenek meg. Folyamatosan nyitott füllel járunk a világban, s ha megtetszik egy dal, akkor elvisszük a próbára, közösen meghallgatjuk, mindenki elmondja a véleményét, s ha mindenkinek tetszik, akkor ki-ki megtanulja belőle a saját részét, majd összeadjuk ezeket, begyakoroljuk, s végül színpadra állunk vele.

A Mydros zenekarral bejártátok már szinte az egész országot. Külföldön merre zenéltetek?

A zenekar tagjai jártak már Írországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és természetesen Görögországban is. Mindig nagyon várom a nyári Mydros nyaralásokat, amikor egy kisebb csoporttal Görögországba indulunk, ahol mindig hatalmas szeretettel fogadnak minket a helyiek.

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán végeztem, mint építőmérnök.

Sokan nem tudják, hogy a zenei karriered mellett civil foglalkozásod is van. Mi is ez?

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán végeztem, mint építőmérnök. Jelenleg Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő kerületében dolgozom, főként mélyépítéssel, útépítéssel foglalkozunk. A hétköznapjaimat ez a munka teszi ki, és alig várom a hétvégéket, hogy végre hangszert foghassak a kezembe.

Miért pont ezt a foglalkozást választottad?

Édesapámhoz hasonlóan kiskorom óta én is műszaki beállítottságú vagyok, mindig is nagyon érdekeltek a műszaki rajzok, az utcákon is mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a műszaki létesítményeket, épületeket.

Hogyan látod magad 20 év múlva?

Nagyon családcentrikus vagyok, ez az egyik legfontosabb dolog számomra. A munka terén pedig azt szeretném, hogy továbbra is ilyen jól menjen a zenekar, ennyire jól tudjunk együtt dolgozni és ilyen fantasztikus hangulatban teljenek a közös próbák, fellépések, nyaralások, s a közönség is ennyire szeressen bennünket, mint amekkora figyelmet és szeretet most kapunk tőlük.

Hol szeretnél élni? Említetted, hogy Beloiannisz a szíved csücske, de Budapesten dolgozol. Eljátszottál esetleg a gondolattal, hogy Görögországban is kipróbáld magad?

Igaz, ami igaz, Görögországba is húz a szívem, ám a családom, a barátaim és a zenekar is itt van, Magyarországon. Szeretnék többet kijárni, akár évente többször is, de ez ugye anyagiaktól is nagymértékben függő dolog.

Gondolkoztál már azon, hogy részese légy a hazai nemzetiségi politikának?

Érkezett már megkeresés hozzám erre vonatkozóan, azonban időhiány miatt sajnos nem tudtam ennek eleget tenni. Igyekszem azonban a hozzám érkező társadalmi munkákra vonatkozó felkéréseket elvállalni, tanácsaimmal, munkámmal segíteni azt, hogy a hazai görögség minél egységesebb egész legyen. Ez nagyon fontos számomra.

Szüleid révén görög is és magyar is vagy. Hogyan keveredik ez benned?

A zene, a zenekar és az otthoni beszélgetések egy része inkább a görög vonalamat, míg a civil munkám a magyar vonalamat erősíti. Nem tudom igazán a két dolgot kettéválasztani magamban, hiszen az életemben ez már szorosan összefonódott, attól a pillanattól kedve, hogy a világra jöttem.

Számomra egy csoda, hogy görög vér is csörgedezik az ereimben...

Hogyan éled meg a görögségedet?

Számomra egy csoda, hogy görög vér is csörgedezik az ereimben, szerencsére mindenhol azt tapasztaltam, hogy szeretik a görögöket, az embereknek rengeteg kérdésük van Görögországról. Sok vicces szituációt is őrzök azokból az időkből, mikor egy-egy névsorolvasás során nem tudták kimondani a nevem, de alapvetően sok ismeretséget kötöttem, sok barátot köszönhetek annak, hogy görög is vagyok.

Mennyire áll hozzád közel a görög gasztronómia? Hogy állsz a fakanállal?

Sokat kísérletezek a sütés-főzés terén, és szerencsére a legtöbbször pozitív visszajelzéseket kapok. Főleg a sütőben készült ételeket szeretem és részesítem előnyben, ám arra figyelek, hogy sok görög alapanyagot, fűszert, olívabogyót, oregánót, fetát használjak fel. Specialitásom – ha fogalmazhatok így – a citromos-sajtos csirkemell, de nem követem szigorúan a recepteket, általában abból dobok össze valamit, ami éppen otthon van.

Mik azok az értékek, amelyeket majd szeretnél átadni a gyermekeidnek?

A görög zene szeretetét mindenképpen. Jó volna, ha felfedeznék, mekkora öröm hangszeren játszani, de ezt nem erőltetném. Szeretném, ha megismernék a magyarországi görögség történetét, történelmét, hogyan, miért kerültünk ide, hogyan élünk. Szeretném, ha megértenék, mennyi előnnyel jár több anyanyelvűnek lenni, több kultúrát a magunkénak tudni. Én is így nőttem fel és imádom ezt az életet.

Köszönöm, hogy beszélgettünk.

Tudtad-e, hogy minden év március 25. napja a görögök egyik legnagyobb nemzeti ünnepe?

Ekkor emlékeznek meg a görögök arról a szabadságharcról, mely 1821-1831-ig tartott, s melynek eredményeképpen a görögöknek sikerült elszakadni és függetlenné válni az Oszmán Birodalomtól.

Korábban több sikertelen felkelés is volt eme cél elérése érdekében, azonban a francia forradalom eseményei a Balkánra is kihatással voltak. Ekkor már hanyatlóban volt az Oszmán Birodalom korábbi hatalmas ereje, amely ötvözve a kialakulóban lévő függetlenedési törekvésekkel, hatékony egyvelegnek bizonyult.

A felkelés kezdetét arra az időpontra teszik a történészek, amikor 1821. március 6-án egy kisebb görög egység Alexandros Ipsilantis (Αλέξανδρος Υψηλάντης) vezetésével átlépte az oszmán határt, de harci cselekmények több helyen is kialakultak. Március 25-én, Pátrában kikiáltották, hogy kitört a forradalom.

Az erőviszonyok elég változatosak voltak, mert míg a görögök közel 100 ezer főt, addig a törökök a mellettük harcoló albánokkal együtt mintegy félmillió főt számoltak, s a törököket az albánok mellett még az egyiptomi hűbéresek is segítették. A tengeren viszont a görögök voltak fölényben, hiszen a törökök által meg nem szállt égei-tengeri szigetek kereskedelmi flottájukat tengeri haderővé alakítva segítették a függetlenedési törekvések megvalósulását. A hadihajók vezetőit is a szigetek adták: Miaoulis és Kanalis emelkedett ki a vezetők közül. A felkelés egyik legjellegzetesebb alakja egy nő volt, Laskaris Bouboulina, akinek saját hajóhada volt. Noha a törökök végül a tengeren is túlerőhöz jutottak, a görögök szép sikereket értek el.

A szultán ekkor segítséget kért a görög földön született egyiptomi királytól, aki Krétáért és Peloponészoszért cserébe hajlandó is volt a törököket támogatni. Algéria és Tunisz is a görögök ellen fordult, egészen Nafplioig jutottak el, ahol aztán visszaverték őket.

A görögök sem maradtak azonban egyedül, hiszen függetlenedési törekvésük egyre szimpatikusabbá vált a muszlim elnyomás alól fellélegezni kívánó világban. Voltak olyan államok, melyek pénzzel, voltak, melyek haderővel támogatták a görögöket.

A fordulat akkor következett be, mikor 1827-ben a francia-brit-orosz flotta csapást mért a török-algír-egyiplomi flottára Navariónál, majd a szárazföldi haderő ellen is győzedelmeskedtek, s létrejöhetett az új görög kormány Ioannis Kapodistrias vezetésével.

A felkelés végig nagyon véresnek bizonyult, rengetegen haltak még a véres megtorlások és a szárazföldi, valamint a tengeri ütközetek során. A felek vérre vérrel reagáltak, s a sok meggyilkolt muszlimért cserébe görög vért ontottak, többek között a konstantinápolyi patriarchát is kivégezték. A híres angol költő, Lord Byron is harcolt a csaták során, ő is ott veszítette életét ( a feljegyzések szerint mocsárlázban).

Ioannis Kapodistrias-t 1831-ben Napflioban meggyilkolták. A trónt a belga királynak, I. Lipótnak ajánlották fel, aki azonban nem fogadta el azt. A konstantinápolyi szerződésben végül megállapodás született Isztambullal az új határokról.

Ha lelki vezért kellene választanom... biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél - , amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát - , amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

Friss, fiatalos, habár nagyon nehéz élete volt. Sokszor ejt gondolkodóba, hogyan fér el ennyi energia ilyen pici, immáron 82 éves testben. Példaértékű az életkedve, a szorgalma és az élni akarása, amely sokszor segítette át a nehezebb időkön. Nézem, ahogy sokszor egész nap fáradhatatlanul tesz-vesz a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának központi irodájában, ahogy egy széken megpihen, miközben nem ér le a lába, és örülök, hogy van nekünk.

Papadopulu Szofiával beszélgettünk.

Mire emlékszik a gyermekkorából?

Nehéz gyermekkorom volt, sokat betegeskedtem, aztán jött a háború. Preszpába (Albánia) mentünk, ott volt a találkozó azon gyerekek számára, akiket külföldre vittek. Tizenketten voltunk testvérek, édesanyám a testvéreimet előbb elvitte, mint engem, én egy ismerős gondjaira bízva egyedül maradtam. Amikor a következő állomásra értünk, levetkőztettek, megmosdattak minket, hiszen tele voltunk tetűvel. Ott találkoztam valakivel, aki maga mellé vett, tanított, könyveket adott, az ő irodájában tanultam, amennyit csak tudtam. Megígérte nekem, hogy segít megtalálni a családomat. Az út innen Csehszlovákiába vezetett, ott jártam iskolába. Nagyon rossz volt egyedül, már nagyon hiányzott a családom.

Mikor találkoztak újra?

1954-ben történt, egy vasárnapi napon, amikor éppen a szálláson pihentem. Egyszer csak hallottam, hogy engem hívnak, és közölték, hogy itt az anyukám. Azt az örömet, amit akkor éreztem, nem tudom leírni. Hatalmas ereje volt ennek a találkozásnak.

Hogyan találtak egymásra?

Fényképek készültek rólam, ezeket a fényképeket pedig valahol kiállították. Anyukám látta ezeket a képeket, felismert rajta, és addig érdeklődött, merre lehetek, míg meg nem talált. Csehszlovákiában élt akkor, egy nyugdíjas otthonban dolgozott, vásárolt, takarított. Én több helyen is voltam Csehszlovákiában, többek között Prágában is.

Hányan voltak testvérek?

Tizenketten voltunk, de több testvérem is meghalt a háborúban.

A szövőgyárban kaptam lehetőséget, a Fehérvári úton, de nagyon nehezen vettek fel, mert gépekkel dolgoztak, és gondolták, hogy a magasságom miatt nem érem fel a gépeket, így nem leszek jó munkaerő. Kértem, hogy tegyenek próbára, s ha nem felelek meg, akkor ne vegyenek fel, ám végül megfeleltem.

Mikor jöttek Magyarországra?

1954-ben jöttünk Magyarországra. Beloianniszba vittek minket, mert három testvérem már ott várt ránk, de nagyon sok ismerősünk is élt ott. A faluban vállaltam munkát, hiszen minden fillérre szükségünk volt, hogy meg tudjunk élni, először kesztyűket készítettem a falusi varrodában. 1955-ben három barátnőmmel Pestre jöttünk munkát keresni. A szövőgyárban kaptam lehetőséget, a Fehérvári úton, de nagyon nehezen vettek fel, mert gépekkel dolgoztak, és gondolták, hogy a magasságom miatt nem érem fel a gépeket, így nem leszek jó munkaerő. Kértem, hogy tegyenek próbára, s ha nem felelek meg, akkor ne vegyenek fel, ám végül megfeleltem. Munkásszállón is éltem, hiszen három műszakban dolgoztam, nem mindig tudtam hazamenni. A szövőgyárból 1956. október 23-a után jöttem el, kértem, hogy adják ki a munkakönyvem, mert az anyukám beteg, és mellette kell lennem. Nem akartak elengedni, mert nagyon megszerettek, így a munkakönyvembe beírták, hogy önként léptem ki. Beloianniszba, a varrodába visszatérve először – erre hivatkozva - nem akartak alkalmazni, de beszéltünk az igazgatóval, és végül felvettek.

Másnap - hétfőn - bementem dolgozni, délelőttös voltam. Ekkor a későbbi férjem bejött a munkahelyemre, ahol szép, sőt, gyönyörű lányok dolgoztak. Ő benézett mindenhová, és amikor az én termembe lépett, rám nézett, és azt mondta: ez a lány kell nekem.

Hogy ismerkedtek meg a férjével?

Egy vasárnapi napon, ebéd után, anyukámmal elindultunk a nővéremhez, aki nem élt velünk. Útközben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy ház ablakából néhány szempár követ bennünket. Másnap - hétfőn - bementem dolgozni, délelőttös voltam. Ekkor a későbbi férjem bejött a munkahelyemre, ahol szép, sőt, gyönyörű lányok dolgoztak. Ő benézett mindenhová, és amikor az én termembe lépett, rám nézett, és azt mondta: ez a lány kell nekem. Mikor délután hazaértem a munkából, a későbbi férjem barátjának a felesége már ott ült nálunk, anyukámmal beszélgetett, mint később kiderült, lánykérőbe jött. Szerettem volna én is hallgatni őket, de anyukám elküldött lecsót főzni, persze azért a „fülem ott volt”. Annyit hallottam a beszélgetésből, hogy az a férfi, akiről beszélgettek, egyetemre jár, professzor lesz. Mikor a vendégünk elment, kérdeztem anyutól, hogy ki volt a vendégünk, mire anyu azt válaszolta, hogy csak egyszerű látogató. Furcsállottam, hogy annyi ideje itt lakunk már, miért pont most jönne valaki meglátogatni minket. Végül elárulta, hogy lánykérőbe jött.

Nem akartam még férjhez menni, hiszen semmim sem volt. Végül 1957-ben mégis férjhez mentem, 22 éves voltam akkor. Rá két évre, 1959-ben szültem meg az első gyermekünket, Nicát, és akkor költöztünk Pestre, Újpesten kaptunk egy lakást a férjemmel, Papadopulosz Jannisszal.

Dolgos hétköznapjaink voltak...

Mivel foglalkozott a férje?

Görög filozófiát és orosz nyelvet tanult, emellett tanított is. Ő is sokat betegeskedett, a háborúban megsebesült, 75%-os rokkant volt. Dolgos hétköznapjaink voltak, én az Egyesült Izzónál kaptam munkát, ott mindenki nagyon jó volt hozzánk, mindenben segítettek, amire szükségünk is volt, mert nagyon nehéz körülmények között éltünk. A férjem csak ösztöndíjat kapott, a lakásunk üres volt, de végül sikerült berendeznünk. Ezután költöztünk a Hungária körútra, akkor szültem meg a fiamat, 1967-ben. Voltak ugyan problémáink, de jól éltünk, szeretetben.

Hogyan teltek a mindennapok?

Akkoriban nemigen jártunk görög rendezvényekre, de kirándulni igen, a gyerekeket vittük mindenhová. Vasárnaponként felmentünk a Normafához, ott voltunk egész nap, a gyerekek játszottak, mi főztünk, sok ismerős görög család gyűlt ilyenkor ott össze.

Mikor ment nyugdíjba?

1990-ben mentem nyugdíjba, miután 1984-ben meghalt a férjem. Utána nem volt munkám, de szerettem volna dolgozni. A Syllogosból Thanassziszt kértem meg, hogyha tud valami munkát - lehet az bármilyen, nem érdekel -, szóljon, mert dolgozni szeretnék. Akkor költözött a Vécsey utcába a Görög Országos Önkormányzat, az akkori vezetőket, Alevra Annát és Dzindzisz Jorgoszt pedig már ismertem. Thanasszisz szólt az érdekemben, ők pedig lehetőséget adtak nekem a Görög Országos Önkormányzatban, a lányomnak, Nicának a Fővárosi Görög Önkormányzatban. 20 éve dolgozom itt.

Két gyermeke született, hány unokája, dédunokája van?

Három unokám és egy dédunokám van, nagyon boldog vagyok, hogy látom az első dédunokámat. Szeretem őt, a családomat is, ami tőlem telik, megteszek mindent értük, azért dolgozom, hogy ne hagyjam cserben őket. Ha tudok, félrerakok egy kis pénzt, hogyha elmegyek, hagyjak valamit a gyerekekre.

Szeretek rejtvényt fejteni, frissen tartom vele az agyam. Olvasni is szeretek, vannak görög és magyar könyveim is, a férjemnek is sok könyve volt.

Mindig mondjuk, hogy a Vécsey utca a második otthona, hiszen nagyon sok időt tölt az irodában. Ha mégis akad, mit csinál szívesen a szabadidejében?

Szeretek kötni, de főzök is, ha kell. A családom is szokott főzni, de amikor kérnek valami görög ennivalót, azt én készítem el, a görög töltött paprika a kedvencem. szeretek játszani a dédunokámmal, nagyon büszke vagyok a kis Bencére. Nagyon aranyos, nagyon szép gyerek. Szeretek rejtvényt fejteni, frissen tartom vele az agyam. Olvasni is szeretek, vannak görög és magyar könyveim is, a férjemnek is sok könyve volt. Szinte egész nap a munkahelyemen vagyok, nem sok időm van, de az tart életben, hogy tudok mozogni, nem szeretek otthon ülni, inkább járnék dolgozni éjjel-nappal, mert szeretem csinálni. Bárhol dolgoztam, megálltam a helyem. Lakásokhoz is jártam szabadidőmben takarítani. Én a munkatársaimat becsülöm, tisztelem, ahogy ők tisztelnek engem, én is azt adom vissza. Ez nekem a legnagyobb ajándék, amit várhatok. A tisztelet.

Láttam kitüntetéseket is…

Öt-hat kitüntetésem van, kiváló dolgozói címek.

Mesélt arról, hogy a különböző munkahelyein főként ruhadarabokat készítettek. Magának is varr?

Szerettem varrni, volt egy Haumann típusú varrógépem, de sajnos betörtek hozzám és ellopták. Ha lenne varrógépem, ruhákat is tudnék javítani, varrtam én bútorhuzatokat is, bár, akkor nem dolgoztam ennyit, mint most, csak a 8 órát. Hazamentem, leültem egy kicsit varrni. Kikapcsolt.

Ha most jönne a jó tündér a három kívánsággal, mit kérne?

Jó életet, egészséget, hiszen az a legfontosabb. Meg egy varrógépet.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

dr. Miliosz Nikolett

Nincs azon mit csodálkozni, hogy egyre több film stábja választja forgatási helyszínként Görögország szebbnél szebb tájait.

Lássunk 8 filmet, melyeket Görögországban forgattak!

1. Corelli kapitány mandolinja

A Penelopé Cruz és Nicolas Cage főszereplésével készült történelmi film a csodálatos Kefalonia szigetén játszódik.

2., Görögbe fogadva

A Nia Vardalos főszereplésével készült film több görög helyszínt is "elfogyasztott", egyik legjellegzetesebb jelenete Athénban játszódik.

3., Mamma mia!

Az ABBA slágereire épülő, zseniális színészeket felvonultató film Skiathos és Skopelos szigeteit is megörökítette.

4. Tomb Raider

Hitted volna, hogy az Angelina Jolie által életre keltett Lara Croft Santorinin is megfordult?

5. Zorba, a görög

Hol is játszódhatott volna az ikonikus történet, ha nem a gyönyörű Krétán?

6., Mielőtt éjfélt üt az óra

Az Ethan Hawke és Julie Delphy főszereplésével készült romantikus történetet a gyönyörű Messiniában forgatták.

7. Ellopták Jupiter fenekét

A könnyed francia vígjáték, melynek két főszereplője Annie Girardot és Philippe Noiret, Görögország több vidékén is játszódik, például a csodaszép Korfun.

8., 007-Szigorúan bizalmas

Amikor James Bond Korfu szigetén járt...

Egytől egyig remek filmek, csodálatos helyszínek. Neked melyik a kedvenced?

Képek forrása: Pinterest