Bár legtöbbször buzukival a kezében látjuk, rendkívül sokoldalú és szerény görög fiatalról van szó, aki rajong a görög faluért, és ahányszor csak teheti, hazajár, noha a munkája Budapesthez, a fellépések pedig az ország megannyi pontjához kötik. Olyan szeretettel és lelkesedéssel tud mesélni Beloianniszról, hogy annak is kedve támad oda ellátogatni, aki még sosem járt ott.

Sztavropulosz Nikolaosszal beszélgettünk.

Milyen gyakran tudsz hazamenni?

Bár Dunaújvárosban születtem, Beloianniszban nőttem fel, ott jártam általános iskolába. A falu a mai napig nagyon fontos része az életemnek, bárhol is járok, meleg szívvel gondolok rá, nagyon hiányzik, ha éppen nem ott vagyok, sokszor jár a fejemben, vajon mi történik otthon. Hiányzik a családom, a gyerekkori barátaim, így amikor csak tudok, hazamegyek. Sosem voltam kollégista, inkább bejárós, számomra nagy élményt jelentett vonatozni. A vonaton mindig nagy társaság verődött össze, görögül-magyarul beszélgettünk, sokat nevettünk, emiatt sokan csapódtak hozzánk, tanultak tőlünk. Óriási előrelépés, hogy már a falu sem olyan elszigetelt, mint korábban volt, hiszen az autópályának köszönhetően már kevesebb, mint egy óra alatt elérhető a főváros, és a vonatközlekedés is sokat javult.

Hogyan vált a zene az életed szerves részévé?

Táncoltam a beloianniszi tánccsoportban, de botlábú voltam. A próbák és fellépések során azonban sokszor a Taverna zenekar kísérte a tánccsoportot, engem pedig elbűvölt a zenéjük, különösen a buzuki. Az első buzukimat az általános iskolai ballagásomra kaptam a szüleimtől, s nyomban el is kezdtem rajta gyakorolni. A buzuki mellett gitáron játszom, de nem nevezem magam gitárosnak, hiszen annyi tehetséges gitárost ismerek, az én tudásom pedig eltörpül az övéik mellett. Nagyon tetszik a zongora hangja is, de az számomra egy másik világ. Nem célom az, hogy minél több hangszeren játsszak, inkább a már meglévő tudásomat szeretném fejleszteni minél magasabb szintre.

Emlékszel még, melyik volt az első szám, amit megtanultál eljátszani?

Természetesen igen: a Giati glykia mou kles.

Kiktől tanultál?

Nagyon sokat köszönhetek a faluban engem tanító és a Budapesten velem foglalkozó buzukisoknak, de sokat tanultam autodidakta módon kazettákról is. Ma pedig már azzal, hogy az internet napi szinten az ember rendelkezésére áll, számos lehetőség van új számokkal megismerkedni, vagy a már megtanultakat tökéletesíteni. Hálás vagyok a Mydros zenekar többi tagjának is, tőlük is folyamatosan tanulok.

Egy nemzeti ünnepen játszottunk, amikor az akkori Mydros tagjai felfigyeltek rám, s elhívtak egy nagyon baráti hangulatú próbára.

Hol kezdtél zenélni?

Eleinte zenéltem a Taverna zenekarban, nekik köszönhetően kerültem a Mydrosba is. Egy nemzeti ünnepen játszottunk, amikor az akkori Mydros tagjai felfigyeltek rám, s elhívtak egy nagyon baráti hangulatú próbára. Ezt követően sorra jöttek a felkérések, még egy fellépés, majd még egy, még egy, s végül aktív tagja lettem a zenekarnak.

Kik inspirálnak a zenében?

Egyik legnagyobb példaképem Hristos Nikolopoulos, aki nemcsak mint buzukiművész, hanem mint zeneszerző is elvarázsol, de megemlíteném Glykeriát és Jorgos Dalarast is, akiknek a zenéin nőttem fel. A modern zenék közül előszeretettel hallgatom Nikos Vertis zenéit és több hazai popzenekar slágerét is.

Amikor otthon leülsz, és kedvtelésből kézbe veszed a buzukit, szoktál-e saját szerzeményeken gondolkodni?

Igazából nincsenek ilyen ambícióim, hiszen a görög zene olyan gazdag és annyira sokrétű, hogy nem győzök a már létező görög számok közül válogatni, melyiket tanuljam meg.

Említetted, hogy többek között Glykeria zenéjén nőttél fel. Milyen érzés volt 2011 májusában az előzenekara tagjának lenni?

Szinte felfoghatatlan élmény számomra mind a mai napig az, hogy egy színpadon zenélhettem vele. Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor a színfalak mögött kezet fogtunk egymással és gratulált nekünk.

A hazai zenekarok közül kiemelten sokat foglalkoztok azzal, milyen számokat szeretne hallani tőletek a közönség. Hogy tapasztaltad, melyek azok a dalok, amelyeket a legtöbben kérnek tőletek?

Ami döntően meghatározza azt, hogy a közönségünk milyen számokat kér tőlünk, az a tánc. A görög néptánc rendkívül sokszínű, ám vannak olyan táncok, amelyekhez tartozó zenét nem sűrűn játszanak a hazai zenekarok, így a pondoszi, szigeti, ipiroszi tájak speciálisabb, kevesebbet játszott zenéit kérik tőlünk a leginkább. A közönségünk másik fele viszont a rembetikoért rajong, ők az ezen csokorba tartozó zenét hallgatják szívesebben.  Magam is ez utóbbi zenét kedvelem jobban, hiszen ezekben a számokban a buzuki a meghatározó hangszer, az előbbi számokban inkább gitározok.  

Mi határozza meg azt, hogy mely dal kerüljön fel újként a Mydros repertoárjába?

Leginkább az, hogy a zenekar tagjainak mely számok tetszenek meg. Folyamatosan nyitott füllel járunk a világban, s ha megtetszik egy dal, akkor elvisszük a próbára, közösen meghallgatjuk, mindenki elmondja a véleményét, s ha mindenkinek tetszik, akkor ki-ki megtanulja belőle a saját részét, majd összeadjuk ezeket, begyakoroljuk, s végül színpadra állunk vele.

A Mydros zenekarral bejártátok már szinte az egész országot. Külföldön merre zenéltetek?

A zenekar tagjai jártak már Írországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és természetesen Görögországban is. Mindig nagyon várom a nyári Mydros nyaralásokat, amikor egy kisebb csoporttal Görögországba indulunk, ahol mindig hatalmas szeretettel fogadnak minket a helyiek.

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán végeztem, mint építőmérnök.

Sokan nem tudják, hogy a zenei karriered mellett civil foglalkozásod is van. Mi is ez?

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán végeztem, mint építőmérnök. Jelenleg Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő kerületében dolgozom, főként mélyépítéssel, útépítéssel foglalkozunk. A hétköznapjaimat ez a munka teszi ki, és alig várom a hétvégéket, hogy végre hangszert foghassak a kezembe.

Miért pont ezt a foglalkozást választottad?

Édesapámhoz hasonlóan kiskorom óta én is műszaki beállítottságú vagyok, mindig is nagyon érdekeltek a műszaki rajzok, az utcákon is mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a műszaki létesítményeket, épületeket.

Hogyan látod magad 20 év múlva?

Nagyon családcentrikus vagyok, ez az egyik legfontosabb dolog számomra. A munka terén pedig azt szeretném, hogy továbbra is ilyen jól menjen a zenekar, ennyire jól tudjunk együtt dolgozni és ilyen fantasztikus hangulatban teljenek a közös próbák, fellépések, nyaralások, s a közönség is ennyire szeressen bennünket, mint amekkora figyelmet és szeretet most kapunk tőlük.

Hol szeretnél élni? Említetted, hogy Beloiannisz a szíved csücske, de Budapesten dolgozol. Eljátszottál esetleg a gondolattal, hogy Görögországban is kipróbáld magad?

Igaz, ami igaz, Görögországba is húz a szívem, ám a családom, a barátaim és a zenekar is itt van, Magyarországon. Szeretnék többet kijárni, akár évente többször is, de ez ugye anyagiaktól is nagymértékben függő dolog.

Gondolkoztál már azon, hogy részese légy a hazai nemzetiségi politikának?

Érkezett már megkeresés hozzám erre vonatkozóan, azonban időhiány miatt sajnos nem tudtam ennek eleget tenni. Igyekszem azonban a hozzám érkező társadalmi munkákra vonatkozó felkéréseket elvállalni, tanácsaimmal, munkámmal segíteni azt, hogy a hazai görögség minél egységesebb egész legyen. Ez nagyon fontos számomra.

Szüleid révén görög is és magyar is vagy. Hogyan keveredik ez benned?

A zene, a zenekar és az otthoni beszélgetések egy része inkább a görög vonalamat, míg a civil munkám a magyar vonalamat erősíti. Nem tudom igazán a két dolgot kettéválasztani magamban, hiszen az életemben ez már szorosan összefonódott, attól a pillanattól kedve, hogy a világra jöttem.

Számomra egy csoda, hogy görög vér is csörgedezik az ereimben...

Hogyan éled meg a görögségedet?

Számomra egy csoda, hogy görög vér is csörgedezik az ereimben, szerencsére mindenhol azt tapasztaltam, hogy szeretik a görögöket, az embereknek rengeteg kérdésük van Görögországról. Sok vicces szituációt is őrzök azokból az időkből, mikor egy-egy névsorolvasás során nem tudták kimondani a nevem, de alapvetően sok ismeretséget kötöttem, sok barátot köszönhetek annak, hogy görög is vagyok.

Mennyire áll hozzád közel a görög gasztronómia? Hogy állsz a fakanállal?

Sokat kísérletezek a sütés-főzés terén, és szerencsére a legtöbbször pozitív visszajelzéseket kapok. Főleg a sütőben készült ételeket szeretem és részesítem előnyben, ám arra figyelek, hogy sok görög alapanyagot, fűszert, olívabogyót, oregánót, fetát használjak fel. Specialitásom – ha fogalmazhatok így – a citromos-sajtos csirkemell, de nem követem szigorúan a recepteket, általában abból dobok össze valamit, ami éppen otthon van.

Mik azok az értékek, amelyeket majd szeretnél átadni a gyermekeidnek?

A görög zene szeretetét mindenképpen. Jó volna, ha felfedeznék, mekkora öröm hangszeren játszani, de ezt nem erőltetném. Szeretném, ha megismernék a magyarországi görögség történetét, történelmét, hogyan, miért kerültünk ide, hogyan élünk. Szeretném, ha megértenék, mennyi előnnyel jár több anyanyelvűnek lenni, több kultúrát a magunkénak tudni. Én is így nőttem fel és imádom ezt az életet.

Köszönöm, hogy beszélgettünk.