A történelem egyik legnagyobb alakjának életét és halálát elég sok misztikum lengi körül. Korábbi spekulációk szerint az uralkodó malária vagy tüdőgyulladás következtében hunyt el, a legújabb kutatások alapján azonban úgy tűnik, hogy Nagy Sándor halálát hasnyálmirigy problémája okozta.

Dr. Thomas Gerasimidis, a Thessalonikiben található Aristoteleio Egyetem nyugalmazott professzora 1995 óta keresi a legenda halálának valódi okát. Tanulmányában számtalan lehetőséget kizár, alapul véve a korabeli jegyzeteket, melyek az uralkodó utolsó napjainak panaszait részletezik. A konklúzió pedig az akkut hasnyálmirigy gyulladás, mely összefüggésben lehet az epekővel, illetve a túlzottan nehéz ételek és a töménytelen mennyiségű bor fogyasztásával.

A professzor és csapata alaposan kielemezte a több száz éves jegyzeteket, Arrianus, Ptolemaios, Plutarkhos, Quintus Curtius írásait, hogy minél részletesebb kórképük legyen. Annyit tudni, hogy Nagy Sándor betegsége 14 napig tartott.

„A tünetek, a hasüregi fájdalmak a tartalmas étkezések és a borfogyasztás után kezdődtek, lázzal folytatódtak, melyek fokozódásával az állapot halálhoz vezetett” – mondta dr. Gerasimidis. A kezelésnek természetesen már a tünetek jelentkezésénél hozzáláttak, bulimiás módszert alkalmazva a gyomorpanaszok enyhítésére (ez akkoriban teljesen elfogadott módszer volt hasonló helyzetben), illetve hideg fürdőt a láz enyhítésére.

A következő napokban a hidegrázás folytonossá vált, Nagy Sándor egyre fáradtabbnak érezte magát, az étkezések pedig fokozták fájdalmait. Pár nap múlva a sárgaság is felütötte a fejét, az uralkodó egyre nehezebben kommunikált, elkezdett hallucinálni.

Végül Kr.e. 323-ban, mindössze 33 évesen hunyt el a világ egyik legnagyobb hódítója.