Tudtad kiről kapta a nevét a vaszilopita? Ha igen, gratulálunk, ha nem, ismerjétek meg a névadót, a görögök egyik legkedvesebb szentjét, Nagy Szent Vaszilioszt (Vasziliszt)!
Nagy Szent Vasziliosz ( Ἅγιος Βασίλειος ὁ Μέγας) 330-ban, a mai Törökország területén született, egy Caesaria (ma Kayseri) nevű településen, nagyon vallásos családba. Olyannyira vallásos életet éltek, hogy négy testvérét (fiatalabb Makrinát, Naucratios-t, Petert (Petros) és Gregory-t (Grigorios), valamint nagyanyjukat, idősebb Makrinát is szentté avatták.
Fiatal fiúként Vasziliosz jogot és retorikát tanult, előbb Caesariában, majd Konstantinápolyban, végül Athénban. Athénban ismerte meg Nazianzoszi Szent Gergelyt, aki nagyon jó barátja lett.
Tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, ahol retorikát oktatott, ám később zarándokútra indult, hogy felkereshesse Egyiptom, Palesztina és Szíria kolostorait. Úgy tartotta, hogy az addigi, oktatással töltött ideje hiábavaló volt, ezután segítségnyújtással szeretne foglalkozni. Hazatérve a zarándoklatról, testvérének, Makrinának a birtokán testvérével és néhány barátjával együtt kolostort hozott létre. Az itt eltöltött 5 éve alatt dolgozta ki azt a szerzetesi szabályzatot, mely a mai napig érvényben van az ortodox kolostorokban, de nyomait a bencés rend szabályai között is felfedezhetjük.
Nagy Szent Vasziliosz részt vett a 360-ban tartott konstantinápolyi zsinaton, majd 362-ben pappá szentelték. Visszatért szülővárosába, ahol 365-ben presbiteré, majd a korábbi püspök 370-ben bekövetkezett halála után püspökké szentelték.
Mint Caesaria püspöke, Pontosz egyházmegye exarchájává és metropolitájává is vált. Folyamatos támadások kereszttüzében dolgozott, hiszen állandó harcot vívott az ariánus eretnekség ellen, kérve, ám meg nem kapva a nyugati egyház és a pápa támogatását. Közben számos jó tettet hajtott végre: kórházat, valamint az idősek és az árvák számára menhelyet hozott létre, ahol ingyenessé tette az orvosi ellátást. Mindezt úgy tudta elérni, hogy kolostori közösség is tartozott ezen szociális intézményekhez, ők a legfőbb funkciók ellátásában segédkeztek.
Szent Vasziliosz legendája
Több legenda is fűződik a róla elnevezett vaszilopitához. Az egyik szerint Nagy Szent Vasziliosz adományokat gyűjtött a szegények számára, s hogy azok igazságosan kerüljenek elosztásra, megkért néhány asszonyt, hogy a pénzérméket édes kenyerekbe süssék bele.
A másik legenda szerint akkortájt szörnyű adókat vetettek ki, a szegényeknek még a legutolsó ékszerüket is oda kellett adni. Vasziliosz fellépett a kizsákmányoló adóztatás ellen, visszaszerezte az ékszereket, ám mivel nem tudta, melyik kié, így az igazságos elosztást az édes kenyereken keresztül oldották meg. A legenda szerint végül varázslatos módon mindenki a saját ékszerét kapta vissza.
Nagy Szent Vasziliosz 379. január 1-jén, vagyis 1640 évvel ezelőtt hunyt el, sajnos nem érte meg a II. Egyetemes Zsinatot, mely lezárta az ariánus vitát, melyben ő is sokat küzdött.
Művei közül többek között a korábban már említett Nagy szerzetesi szabályzat, a Szentlélekről szóló mű, valamint a Hexaemeron címűek jelentősek. Több prédikációja és 366 levele is fennmaradt.
Nevét számos templom és székesegyház, köztük a moszkvai is viseli.
