A legtöbben, ha Görögországra gondolnak, az égszínkék tengert, napfényt, vakítóan fehér házakat, több ezer éves ókori emlékeket vizualizálnak. Nem véletlenül lettek ezek az ország védjegyei, hiszen messze földről utaznak ide évente turisták milliói, hogy nyári vakációjukat Hellászban töltsék. Sajnos a szabadságra szánt napok száma véges, ezért sokan szigorú útitervvel érkeznek, nehogy valami olyat hagyjanak ki, amit később megbánnának. Előfordul viszont az is, hogy a passzív nyaralást előnyben részesítők is elcsábulnak egy-egy helyi utazási iroda kirakatában reklámozott kirándulásra annak bizonyítékaként, hogy Görögországból sosem elég.

Fotó: A verginai múzeum bejárata - Wikipedia

Út a múltba - Az Olimposzi Riviéra igen kedvelt úti célnak számít a Magyarországról érkező turisták körében. Thesszaloniki, az Olimposz közelsége, a kiváló strandok mind-mind gondoskodnak a vakáció felejthetetlenné tételéről. Aki először jár erre, minden bizonnyal időt fordít a második legnagyobb görög város és az istenek lakóhelyének meglátogatására. A fakultatív kirándulások között szemezgetve azonban felfedezhetjük a Verginába tartó túrát is, melyről elsőre nem is sejtenénk, hogy egy életre szóló élményt tartogat.

Vergináról valójában kevesen tudják, hogy az ország egyik legjelentősebb régészeti leletének ad otthont. A modern városka mindössze 91 esztendős, ám az eredeti település alapítása időszámításunk előttre nyúlik vissza, csakúgy, mint a benne rejtőző kincsek. A makedón királyság első fővárosi címét ugyan később Pella vette át, továbbra is Vergina maradt a királyok temetkezési helye. Ennek köszönhetően lehet ma mindenki részese egy olyan varázslatnak, amit csak kevés múzeum tartogat a látogatónak.

A település 1977 őszén hívta fel magára a világ figyelmét, mikor Manolis Andronikos régész ásatása során a sírokra bukkant. A maradványokat egy domb öleli körbe, melynek belsejébe egy egyre sötétedő alagúton keresztül juthatunk. A 13 méter magas és 110 méter átmérőjű földhalmot valószínűleg a gall zsoldosok megtévesztésére hordták ide, hogy megóvják az idehelyezett értékeket és a holtak nyugalmát. Az itt található három sír közül ugyanis az egyikről majdnem teljes bizonyossággal állítható, hogy a Kr. e. 336-ban itt meggyilkolt II. Philipposzé, a valamivel kisebb pedig IV. Alexandroszé, Nagy Sándor fiáé. A teremben félhomály fogad minket, és egyből megüti fülünket a jobbra eső, elkülönített mozisarokból áradó lágy, földöntúli muzsika.

A domb építői szerencsére elérték céljukat, hiszen az idehelyezett ékszerek, fegyverek és különböző használati tárgyak megmaradtak az utókor számára. Olyan páratlan tárgyi emlékekben gyönyörködhetünk, mint a larnax (fotó: Pinterest), vagyis az az ereklyetartó, amelybe a halott király csontjait helyezték a megfelelő előkészítés után. Oldalain növényi díszek keresztezik egymást, belsejét kék bársony borítja, tetején pedig a makedón királyok tizenhat sugarú napja tündököl. Az egyik legritkább ókori leletnek számít az az arany tölgyfalevelekkel díszített koszorú, melyet 313 levelével és 68 makkjával szintén a nagyérdemű elé tártak.

A teremben haladva utunk először a legkisebb sírhoz vezet, mely nagy valószínűséggel egy nőé lehetett. A magasból vehetjük szemügyre a sok százéves falakat, a lágyan szóló zene és a félhomály pedig elrepít minket egy nagyon távoli világba. Sétánkat folytatva egy templom maradványaira bukkanunk, mely minden bizonnyal a legnagyobb sír részét képezte. A hangulatkeltés mellett a múzeum alaposan ügyel a történelmi háttér szemléltetésére is: részletes leírásokkal és makettekkel segítik az ókori építkezési és temetkezési szokások minél alaposabb megismertetését.

A templomot a múzeum legnagyobb emlékműve követi. Lépcsősoron ereszkedhetünk alá, hogy ugyan üveglapon keresztül, de közelebbről szemügyre vegyük a nagy II. Philipposz síremlékének dór homlokzatát (fotó: Pinterest) . Sajnos ez a maximum, amennyit életnagyságban megvizsgálhatunk, a kihelyezett kicsiny másában reprodukált épület azonban feltárja előttünk az építmény két helyiségből álló, márványajtós szerkezetét.

Továbbhaladva ugyanilyen lépcsősor vezet IV. Alexandrosz sírjához, mely szerkezete hasonlít a mellette állóhoz, mérete azonban szerényebb.

A kivilágított vitrinek között elhaladva jutunk el a már a bejáratnál látott mozisarokhoz, ahová mindenképpen térjünk be, ha időnk engedi, ugyanis egy, az érzékekig ható dokumentumfilm során rengeteg, az ókori túlvilági hiedelmekkel és temetkezési szokásokkal kapcsolatos kérdésünkre választ kaphatunk.

A Verginában tett utazásunknak azonban itt még nincs vége, az irányt a hegynek véve újabb makedón síremléket vehetünk szemügyre, mely szerkezete a már előbb megtekintettekéhez hasonlít. Kicsit távolabb fekszik a Kr. e. IV-III. századból származó hellenisztikus palota, az egykori makedón állam első fővárosa, Eges színháza és Eflikia szentélye is.

Jegyvásárláskor legyünk szemfülesek és érdeklődjünk a kedvezmények felől! A nemzetközi diákigazolvánnyal rendelkezők nagy valószínűséggel ingyen látogathatják a múzeumot.

Mondjon bárki bármit, létezik, hogy az ember nemcsak térben, de időben is utazik. Ellátogat egy letűnt korba, melyről már rengeteget hallott, és amely történeteit az idő előrehaladtával kiszínezte a szájhagyomány. De elég egy ilyen múzeumban tett látogatás, és a már-már misztikusnak vélt helyek, idők és emberek emléke megelevenedik; hallatnak magukról a múlt hősei!