Kép: www.greekreporter.com

Egy isztambuli ásatás során egy 1500 éves női szandálpárra bukkantak, amelyen görögül egy kedves üzenet olvasható, és amely a város régészeti múzeumának egyik fő látványossága lett.

A szandálokon görög nyelvű üzenet áll: "Használd egészségben, hölgyem, viseld szépségben és boldogságban.".

A meghökkentő leletre a Marmaray projekt, az Isztambul ázsiai és európai oldalát a Boszporusz alatt összekötő tenger alatti vasúti alagút munkálatai során bukkantak.

A 2004-ben megkezdett ásatások új történelmi vonatkozásokat tártak fel Konstantinápolyról, a Bizánci Birodalom fővárosáról. A mintegy kilenc év alatt felfedezett, közel 60 ezer leletet az Isztambuli Régészeti Múzeumban őrzik, amíg egy külön múzeumot nem építenek számukra - írja a Daily Sabah nevű török napilap.

A Bizánci Birodalom a Római Birodalom folytatása volt keleti tartományaiban a késő ókor és a középkor folyamán. Túlélte a Nyugatrómai Birodalom feldarabolódását és bukását a Kr. u. 5. században, és további ezer évig fennmaradt, amíg 1453-ban az Oszmán Birodalom meg nem hódította. A birodalom fennállásának nagy részében a legerősebb gazdasági, kulturális és katonai erőt jelképezte Európában.

A tudósok szerint a felfedezett szandál több mint 1500 éves, és egy nőé volt. A bizánciak szerették a színeket és a mintákat, és nagyon gazdagon díszített szöveteket készítettek és exportáltak, különösen bizánci selymet, amelyet a felsőbb osztályok számára szőttek és hímeztek, az alsóbb rétegek számára pedig ellenálló festéssel és nyomtatással készítették.

A szerénység mindenki számára fontos volt, és a legtöbb nő szinte teljes egészében meglehetősen formátlan ruhákba burkolózott. Az ásatási projekt során jelentős mennyiségű lábbeli került elő, a kéziratos illusztrációkon gyakran látható szandálok, papucsok és combközépig érő csizmák is felszínre bukkantak. A tárgyak közül sok különböző módon gazdagon díszített.

A férfi lábbelikben a férfiak számára fenntartott birodalmi vörös szín valójában a női cipőknél messze elterjedtebb szín volt. Pénztárcákra nem gyakran bukkantak, de úgy tűnik, azok a ruhához illő textilből készültek, vagy esetleg a szíjba tűzték őket.