...hogy a foci is Görögországból indult hódító útjára?

Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban kiállított dombormű egy ókori görög fiatalt ábrázol, aki egy labdát egyensúlyoz a combján egy kisfiú előtt. Ez azt jelenti, hogy a labdarúgás, bár kezdetleges formában, de legalább 2400 éves, és nagy valószínűséggel az ókori Görögországból származik.

Ha ma ránézünk erre a kedves ókori leletre, azt mondhatjuk, hogy a férfi mintha azt mutatná a fiának, hogyan kell irányítani a labdát. A régészek szerint a labdával játszó alak ábrázolása a Kr. e. 4. század harmadik negyedéből (Kr. e. 400-375) származik.

Az Episzkükrosz egy labdarúgójáték volt, amelyet az ókori Görögországban két, általában tizenkét-tizennégy játékosból álló csapat játszott egy-egy labdával; az akkori játékszabályok megengedték a kéz használatát. A cél az volt, hogy a labdát a másik csapat feje fölé dobják. A csapatok között egy fehér vonal, az úgynevezett skyros húzódott, mindkét csapat mögött pedig egy másik fehér vonal. A labda gyakran váltogatta az oldalakat, amíg az egyik csapat a saját térfelén a vonal mögé nem kényszerült.

Az Episzkükrosz játék egy változatát Spártában játszották az éves városi fesztiválon, és öt, tizennégy játékosból álló csapat űzte. Később a rómaiak átvették az Episzkükroszt, átnevezték és "harpastum"-ra alakították át, ami a görög harpaston (ἁρπαστόν) szó latinosítása, jelentése 'elragadás' (a labda).

Az ókori Görögország labdarúgásának nyomai az évszázadok során eltűntek, ahogy az európai hatalmak váltakoztak és a társadalmak átalakultak. De akárcsak az ókori olimpiai sportágak, amelyek átalakultak azokká a modern változatokká, amelyeket ma nézünk, a labdarúgás is alkalmazkodik a folyamatosan változó normákhoz és korszakokhoz.