Kép: www.greekreporter.com
...hogy Samos-on található az ókori mérnöki munka egyik remekműve?
A görögországi Samos-on található Eupalinos ókori alagútja, mely még modern mércével mérve is a mérnöki és kézműves munka csodájának számít.
Az i. e. 550 körül épült alagút a történelem egyik legkorábbi nagyszabású alagútprojektje. A több mint 1000 méter hosszú alagutat két kiindulópontból ásták ki, s közepén olyan precizitással találkoztak, mely lenyűgöző tervezési és felmérési technikákról árulkodik.
Eupalinos mérnök, aki tervezte és építette, valószínűleg geometriai számításokat végzett, hogy ne csak az alagutakat igazítsa egymáshoz, hanem az útvonalukat is úgy állítsa be, hogy elkerülje a kemény sziklákat. Az alagút több mint 1100 évig működött vízvezetékként, ami bizonyítja tartósságát és fontosságát Samos vízellátásában.
Az alagutat Hérodotosz is említi, aki nélkül nem fedezték volna fel.
"Hosszabban elidőztem a samosiak történetén, mint egyébként tettem volna, mert a görög világ három legnagyobb építési és mérnöki teljesítményéért felelősek: az első egy közel egy mérföld hosszú, nyolc láb széles és nyolc láb magas alagút, amelyet tisztán egy kilencszáz láb magas hegy tövében vezettek. Teljes hosszában egy második, harminc láb mély és három méter széles vágat húzódik, amelyen keresztül a bőséges forrásból származó vizet vezetik csöveken keresztül a városba. Ez egy Eupalinus nevű megariánus, Naustrophus fia műve volt." (Hérodotosz, Históriák 3.60)
Az alagút egy belvízi forrásból vette a vizet, amely körülbelül 52 méterrel a tengerszint felett, a mai Ayiades falu közelében található. Naponta körülbelül 400 m3 vizet bocsát ki. Ezt a forrást befedték.
Két téglalap alakú, egyenként 28 x 26 centiméteres nyílás egy nagy, nagyjából ellipszis alaprajzú víztározóba vezette a vizet. Tizenöt nagy kőoszlop tartja a masszív kőlapokból álló tetőt. A forrás így teljesen el volt rejtve az ellenség elől. Úgy tűnik, hogy a víztározó megépítése miatt a forrás kifolyása több méterrel lejjebb süllyedt.
Az alagút a közeli samos-i Pythagoreionnal és Héraionnal együtt felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára, és 2017-ben nemzetközi építéstörténeti műemlékké nyilvánították.
