Rita Wilson, amerikai-görög színésznő, énekesnő és producer pár évvel ezelőtti cikke - melyben arról mesél, hogyan ünnepli férjével, Tom Hanks-szel és családjával a húsvétot -  nem vesztett fényéből, ma is épp olyan aktuális és szívbe markoló. Fogadjátok szeretettel a 2. részt!

Az első részt IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.

Kép: https://hollywood.greekreporter.com

A szombat éjféli mise, mely vasárnap reggelig tart, az Anastasi mise. Este 11 óra körül érkezünk a templomba, és a készülődés közben hallgatjuk a zsolozsmát. A gyerekeim ünneplőben, álmukból nemrég felkeltve, kissé kábán ücsörögnek, kezükben a piros poharas gyertyát tartva.

Ahogy a liturgia elkezdődik, eljön a pillanat, amelyre mindannyian vártunk. A templom összes fénye kialszik. Koromsötét van és halotti csönd. A pap meggyújtja a gyertyáját, majd sorban az oltárnál elhelyezetteket, melyek Krisztus szeretetének fényét jelképezik (úgy hiszem).

Ezt a gyertyát aztán a pap megosztja a gyülekezettel, ezzel gyújtja meg az első padban ülő hívők gyertyáit. Ők aztán tovább osztják a lángot a mellettük és mögöttük ülőkkel. Ünnepélyes csendben várjuk, amíg az egész templomot megvilágítják a gyertyák, a fény, mely egyetlen lángból keletkezett.

És egyik pillanatban, melyet a dicső jelzővel lehet illetni, a pap kiált: “Xristos Anesti!” “Krisztus feltámadt!” Mi pedig válaszolunk: “Alithos Anesti!”. “Valóban, feltámadt!”. A kórussal együtt énekeljük a dicső Xristos Anesti éneket. Egy óra múltán úgy tűnik, mintha vége lenne a liturgiának, valójában a kezdetét jelenti. Ilyenkor még másfél óráig tart.

Amikor gyerek voltam, miután a liturgiának vége lett, részt vettünk az Anastasi vacsorán, melyet a templom rendezett a templom csarnokban, ahol véget ért a böjt, kólát ittunk éjjel 2:30-kor, érdes hangú görög bandák zenéjére táncoltunk, és addig nem mentünk haza, amíg a hasunk tele nem volt báránnyal, tojással, Koulourakival, és amíg nem láttuk a napfelkeltét. Vagy a Fiú felemelkedését?

Manapság azonban az éjféli liturgia után a még mindig égő gyertyáinkkal hazamegyünk. Mindig szeretem látni az emberek tekintetét, amint az úton mellénk gurulva látják, hogy a szomszédos kocsiban egy család égő gyertyákat tartva közlekedik 65 mérföld per órával az autóúton. Mikor hazaérünk, tojást törünk, sütit eszünk, forró csokit iszunk (nagyon nem görög), én pedig rajzolok egy keresztet a gyertyám füstjéből a bejárati ajtónkra, hogy a következő évben is áldott legyen a házunk.

Sokszor volt, amikor a festők rácsodálkoztak, miért van egy fekete kereszt beleégve az ajtónkba. A következő napon általában sokáig alszunk, majd felkelve folytatódik a pihenés a húsvéti piknik alatt, melyre általában egy helyi parkban kerül sor.

Azt kell, hogy mondjam, a görög tudják, hogyan kell húsvétot ünnepelni. Nem hibáznak. Ez a vallásunk legfontosabb ünnepe. Ez egy csodás hét. És még csak bele sem kezdtem igazán a mesélésbe, hogy elmondjam, milyen valójában. Ez csupán egy ízelítő ízelítője. Annyival több, mélyebb, gazdagabb annál, amiket fentebb írtam.

De egy dolog világos. Ez egy hangsúlyos, gyönyörű, misztikus, alázatos, gyógyító és mozgalmas hét. Hagyománnyal és rituáléval töltött. A megújulásról és a hitről szól. És ha még korán is van mondani, Xristos Anesti! Alithos Anesti!

Miliosz Katalin