Igazán nagy megtiszteltetés, ha az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete valamely kincset a világörökség részének nyilvánít. Ahhoz, hogy valamilyen emlék a világörökség részévé válhasson, jelentős egyetemes értéket kell képviselnie, és meg kell felelnie az UNESCO által támasztott 10 kritérium közül legalább egynek.

Új sorozatunkban végigutazunk Görögországon és megemlékezünk azon görög helyekről, emlékekről, melyek immáron a világörökség részei.

Az Asklepios-szentély Epidauros-ban

Fotó: UNESCO

A szentély nevét Asklepios-ról kapta, aki Apollón fia volt, és a legenda szerint itt született. Asklepios gyógyító volt, s ez a szentélyre is rányomta a bélyegét, már a Kr. e. 6. századtól kezdve őriznek írásos emlékeket a helyről és az itt folyó munkáról.

A szentély Kr. e. 380-375 között épült, és a legnevezetesebb gyógyító hellyé vált a világon, ide zarándokoltak az emberek gyógyulást remélve. A diagnosztizálás egy napot vett igénybe, amelynek során a pácienseknek el kellett tölteniük egy napot az enkoimitiriában, egy nagy hálóteremben, ahol álmukban tanácsot kaptak az Istentől, hogy mit kell tenniük gyógyulásuk érdekében.

A történelem viharai a szentélyt alaposan megtépázták, Kr. e. 87-ben Lucius Cornelius Sulla kifosztotta a szentélyt, majd Kr. e. 67-ben a kalózok tettek ugyanígy. A Kr. u. második században a rómaiak alatt ismét fellendülés mutatkozott, de a gótok 395-ben ismét feldúlták a helyet. A kereszténység elterjedésével azonban újra gyógyító helyként funkcionált, egészen az 5. századig.