Kép: Pixabay

A Görög Munkavállalók Általános Szövetségének Munkaügyi Intézete (INE-GSEE) új tanulmányában megnevezte a fizikailag legmegterhelőbb munkaköröket Görögországban, ezzel összefüggésben pedig a munkahelyi fáradtság és kiégés aggasztó mintázatát tárta fel.

Az eredmények azt sugallják, hogy Görögország gazdasági modellje - amely nagyrészt a munkaigényes iparágakon és a hosszú munkaidőn alapul - túlhajszolt munkavállalókat eredményez, akik megterhelő körülményeket viselnek el, gyakran az egészségük rovására.

A tanulmány egyik legriasztóbb következtetése a munkával kapcsolatos betegségek és sérülések magas előfordulási gyakorisága, amelyek közül sokat vagy aluljelentettek, vagy egyáltalán nem dokumentáltak.

Ez egy olyan rendszerszintű problémát tükröz, amelyben a munkaigényes szakmák, különösen az idegenforgalom és az élelmiszer-szolgáltatás területén a munkavállalók a fizikai határaikat feszegetik.

A Prorata kutatócéggel együttműködésben készült tanulmányban a magánszektorban dolgozó 1.305 munkavállalót kérdeztek meg. A válaszadók közel 40 százaléka a kiskereskedelemben, a vendéglátásban és az élelmiszer-szolgáltatásban dolgozott.

Az eredmények szerint a magánszektorban dolgozók több mint fele jelentős fizikai megterhelésnek van kitéve, ami magában foglalja a hosszú ideig tartó állómunkát, a nehéz súlyok emelését és a szélsőséges hőmérsékletnek való kitettséget. Ezek a körülmények különösen gyakoriak a turizmussal kapcsolatos munkakörökben, amelyek központi szerepet játszanak a görög gazdaságban.

A kutatás szerint a vendéglátás a fizikailag leginkább megterhelő iparág, az ezen ágazatban dolgozók 64 százaléka számolt be magas szintű fizikai kimerültségről. A közlekedési ágazatban dolgozók szorosan követik őket, 56 százalékuk állította, hogy munkájuk jelentős fizikai erőfeszítést igényel.

A nagy fizikai megterhelést jelentő iparágak közé tartozik még az építőipar, a feldolgozóipar, az egészségügy és az oktatás is, bár valamivel kisebb mértékben.

Ennek a fárasztó munkarendnek a hatása a munkavállalók által jelzett kimerültségi szintben nyilvánul meg. A vendéglátásban dolgozók 83 százaléka mondta azt, hogy teljesen kimerülten tér haza a munkából.

A kiskereskedelmi és közlekedési ágazatban ez az arány 76 százalék volt, míg az építőiparban és az oktatásban dolgozók 72 százaléka hasonló kimerülésről nyilatkozott. Még az olyan, hagyományosan fizikailag kevésbé megterhelő területeken is, mint a média, a kommunikáció és a tudományos kutatás, a munkavállalók jelentős százaléka számolt be rendkívüli fáradtságról.

A kimerültségen túl a tanulmány a fizikailag megterhelő munkák hosszú távú egészségügyi következményeit is kiemeli.

A kiskereskedelemben és a járműjavításban dolgozók számoltak be a legnagyobb mértékű munkahelyi egészségromlásról, 67 százalékuk állította, hogy munkájuk negatívan befolyásolta fizikai jólétüket. A szállítás és raktározás területén ez az arány 66 százalék volt, míg az építőiparban 64 százalék. A vendéglátásban dolgozók szintén a leginkább érintettek közé tartoztak, 63 százalékuk hivatkozott a munkájával kapcsolatos egészségügyi problémákra. Hasonló aggodalmakat fogalmaztak meg az egészségügyben, a médiában és a tudományos szakmákban dolgozók is.