Görögország a legendák és mítoszok földje, ezt senki sem tagadhatja. Utunk most egy olyan szigetre vezet, melyről úgy tartják, Homérosz szülőföldje lehetett. Ezzel az állítással ugyan nincsenek egyedül, hiszen már az ókorban hét város versengett a kegyért, hogy ezt elmondhassa magáról. A mi választásunk ezúttal Hios-ra esik.
Nagyságrendileg az ötödik legnagyobb Égei-tengeri görög szigetként mindössze hét km-re fekszik a kis-ázsiai partoktól. Tengeri nagyhatalomnak számít nemcsak hazai, de nemzetközi léptekben is; a hellén kereskedelem 50, a világ 12%-os forgalmát bonyolítja a vízen, aminek köszönhetően a szigeten élők elmondhatják magukról, hogy övék a legmagasabb egy főre eső jövedelem az országban. Ezen kívül az itt előállított mastiha (gyanta, mely felhasználásától függően kerülhet ízesítőként, rágógumiként, esetleg kozmetikumok alapanyagaként a piacra) és középkori, festői falvai szolgálnak védjegyként.
A félhold alakú sziget nagy része hegyes, és öt nagyobb régióra osztható. A keleti parton találhatóak a népesebb települések, mint például a hasonló nevű központ, Hios is, amelyet a helyiek gyakran Horának hívnak. A fő kikötő köré épült város középkori kastélyáról is híres, a legtöbb látogatót ide csábítva elégíti ki a kultúrára vágyók igényeit is például a Bizánci, a Tengerészeti vagy az Archeológiai Múzeumokban található gyűjteményeivel. Másik nagy turistaközpont Vrontados, amelyet a nagy Homérosz szülőhelyének tartanak. Itt várja vendégeit a Tanárok köve nevezetű régészeti lelőhely is.
A város egyedi húsvéti ünnepléséről is híres; helyiekből álló csoportok vetélkednek a település két rivális templománál. A cél, hogy a több ezer, otthon készített rakétát a másik templom harangtornyában gyújtsák meg, miközben bent a húsvéti ceremónia zajlik. Ezen térség ad még otthont Kambos-nak, ahol a sziget reptere található, és amely termékeny síkságán hatalmas kőből épített kúriák és fallal körülvett gyümölcsöskertek terülnek el. A strandolni vágyók Karfas-nál és Agia Ermioninál találhatják meg a számításaikat.
A déli régió kevésbé lakott területein állítják elő a mastihát, melyet a Mastihohoria felügyel. Ez a név 6 festői falvat takar (Mesta, Pirgi, Olimpi, Kalamoti, Vessa, Elata), melyek a római idők óta látják el ezt a feladatot. Fürdőzésre Mavra Volia partjánál van lehetőség, melynek fekete homokjáról azt tartják, hogy a Kr. e. 1600-as Santorinin bekövetkezett vulkáni kitörés eredménye.
A nyugati part viszonylag teljesen néptelen, sziklás öbleivel, apró kis falvaival magányosan tengeti mindennapjait. Néhol a part mentén még ma is megcsodálhatjuk azokat a kőből épített, jelzőtűz gyújtására használt oszlopokat, melyek a régi időkben a kalóztámadás veszélyére figyelmeztették a lakókat.
A sziget legmagasabb csúcsait uraló északi terület nyaranta megrendezett fesztiváljaitól hangos. Minden év júniusában kerül sor Kambiában a cseresznye fesztiválra, mely nagy népszerűségnek örvend.
Hios középső része őrzi a kis földdarab egyik legfontosabb kincsét, Nea Moni kolostorát, mely az UNESCO világörökség része. Az épület IX. Konstantin bizánci császár adományából születhetett meg, akit 3 barlangban élt szerzetes kért meg erre, Mitilini szigetén történt száműzetése alatt. Ez a régió vonultatja fel talán a legszebb csokorba szedett középkori kis falvak egyvelegét, ahol a vad tulipán négy fajtájában is gyönyörködhetünk.
Homérosztól indultunk, bejártuk a szigetet. Utazásunk azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azt a zenészt, az élő legendát, aki világhírnevét a Zorba, a görög című film kapcsán nyerte el, Mikis Theodorakis (képünkön) ugyanis 1925-ben itt látta meg a napvilágot.
Fotók: Pinterest
