Dionysios Solomos: Az Ismeretlen lány

 

Ugyan ki az, ki
lemegy a völgybe,
hószínt felöltve,
fehér ruhát?

Most, hogy e lány itt
jelenést játszik,
a fű is, látszik:
tarka virág.

Bontja varázsát,
bimbózva vált át
lába előtt, és
szerelmesen

kéri a lánytól,
el ne tapossa,
legyen a sorsa:
szép kegyelem.

Ajkai érett
pirosan égnek,
vadrózsafának
levelei,

amikor virrad,
s hajnali pírnak
finom esője
kiszemezi.

Szőke hajának
fénye elárad,
elfödi dúsan
szép kebelét.

Drága szemének
színe: igézet,
éteri kékebb,
mint a nagy ég.

Tandori Dezső fordítása