Kép: news.gr

- Giagia, ma este a kalikandzaroszokról mesélj! - kérte Eleni a nagymamáját lefekvés előtt.

- Ó, ez egy nagyon régi történet! - kezdte Maria mama. - Egyszer volt, hol nem volt, még az Olimposz hegyen is túl, Görögországban, mélyen a föld alatt élnek a kalikandzaroszok. Apró, zöld vagy fekete színű, ráncos bőrű manók, akik egész évben azzal foglalatoskodnak, hogy az Élet Fájának törzsét fűrészelik. Ám akármilyen szorgosan is dolgoznak, csak nem akar a munkájuknak vége szakadni. Napról napra manókezek sokasága feszül neki a vastag törzsnek, fúrják, faragják, fűrészelik, ám mire a végére érnének, minden évben elérkezik a dodekaimero tizenkét napja, a karácsony után az újév, majd a vízkereszt, mikor felfüggesztik a munkát, előbújnak a föld alól, hogy a halandókat bosszantsák. Kifürkészik, hogy az emberek mikor nem tartózkodnak otthon, a kéményeken keresztül bemásznak a házakba, mert imádnak rosszalkodni. Felborítják a bútorokat, megeszik az ennivalót, összetörik a tányérokat, s mikor végeznek, örömükben táncra perdülnek. Imádják a palacsintát. Az emberek, hogy távol tartsák őket az otthonuktól, szentelt vizet tartanak házaikban, s folyamatosan törekednek arra, hogy a tűz ne aludjon ki ezen időszakban a családi tűzhelyen. Emlékszel még arra a finom spenótra, amit a szpanakopitába tettünk?

- Igen! - felelte Eleni, és a spenótos pitára gondolt, ami a kedvenc ételei közé tartozott.

- A manókat távoltartó tűznek varázsereje van, a hamut kiszórtuk Dimitrisz papával a kertbe, abban a földben növekedtek a zöldségeink. Ám a kalikandzaroszok nemcsak a tűztől félnek, a bazsalikommal átkötött fakeresztet sem szeretik, ahogy a Kefalonia szigetén szokásos tömjénégetés is nagyon piszkálja az orrukat. A kis manók éjszakai lények, de nem kell félned tőlük, csak akkor merészkednek elő, ha senki sincs otthon, nem kedvelik az emberek társaságát. Az a hír járja róluk, hogy csak kettőig tudnak számolni, a hármas szám kiejtésével ugyanis megsemmisítik magukat, ezért sokan tésztaszűrőt helyeznek a küszöbükre, mert a manók kíváncsiak, tudni akarják, hány lyuk van rajta, így nem bírják ki, hogy ne számolják meg. Mire azonban a hármas szám kihagyásával a végére érnének, reggel lesz, amikor kénytelenek elrejtőzni. Vízkeresztkor pedig a szentelt víz visszazavarja őket a föld alá, az otthonukba, ahol döbbenten látják, hogy az Élet Fája újra ép törzzsel várja őket. Ekkor újult erővel kezdenek neki a fűrészelésnek, egész évben a dodekaimero három ünnepére várva. De most már aludj, mert holnap kálándákat énekeltek a barátnőiddel. Biztos kapsz megint sok édességet és magot a szomszédoktól. - kívánt jó éjszakát Maria mama az unokájának. Miután betakargatta Elenit, kinézett az ablakon. A kavargó hóesés ezüstössé tette a tájat, a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki, s Maria mama azt kívánta, legyen mindenkinek békés, áldott, boldog karácsonya!

dr. Miliosz Nikolett