Az Egri Görög Önkormányzat "A Görögország - ahogy én látom" pályázatsorozat 13. részeként rajzpályázatot hirdet Heves megye óvodái, valamint általános iskolái alsó és felső tagozatos diákjai számára, amelynek témája a "Mese a Dodekaimeróról" című görög mese.

A rajzpályázathoz kapcsolódó történet az Egri Görög Önkormányzat facebook oldalán és az Egri Görög Önkormányzat blogján (https://kalimeraeger.blog.hu) olvasható.

Pályázók köre: pályázhat minden Heves megyei óvodás korú gyermek, valamint minden olyan diák, aki Heves megye bármely általános iskolájának alsó tagozatán (1-4. osztály) vagy felső tagozatán (5-8. osztály) tanul, nemzetiséghez való hovatartozásra tekintet nélkül.

Pályázati feltételek:

• a pályázók szabadon dönthetnek arról, hogy a mese mely részét rajzolják le
• 1 pályázó 1 alkotással pályázhat, egy osztályból több gyermek is pályázhat
• a rajzok bármilyen technikával készülhetnek (ceruza, toll, zsírkréta, festék stb.)
• az alkotások mérete: A/4-es rajzlap, melyeket nem kell bekereteztetni
• az alkotásoknak a célcsoport alkotóitól kell származnia, a célcsoporttól eltérő személy által készített, de egy célcsoporthoz tartozó gyermek nevében beadott pályázat automatikusan a pályázatból való kizárást vonja maga után
• az alkotó nevét, korát, óvodáját/ általános iskoláját és osztályát, valamint elérhetőségét (telefon és e-mail) az alkotás hátoldalán OLVASHATÓAN kérjük feltüntetni, ellenkező esetben nem tudjuk a nyertes pályázókat értesíteni

Nyeremény: A zsűri által legjobbnak ítélt 10-10-10 (óvodás, alsós és felsős kategória) alkotás készítőjét ajándékokkal jutalmazzuk meg. A nyeremények készpénzre nem válthatók.

A rajzokat a következő címre kérjük eljuttatni:

Egri Görög Önkormányzat - 3300 Eger, Kossuth u. 28.- A borítékra, kérjük, írják rá: Rajzpályázat 2019. december

A pályázatok beérkezési határideje: 2019. december 15.

A be nem érkezett vagy elkésett pályázatokért az Egri Görög Önkormányzat felelősséget nem vállal.

Eredményhirdetés: 2019. december 21. 17:00

Az Egri Görög Önkormányzat által rendezett Görög Szeretet Ünnepen, személyesen történik. Az Egri Görög Önkormányzat minden díjazott alkotót e-mailben/telefonon értesít pályázata sikeréről.

A pályázók alkotásuk beküldésével hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egri Görög Önkormányzat a pályamunkák digitalizált változatát, illetve a pályázók nevét elektronikus oldalain megjelentesse, valamint az alkotásokból egy későbbi, az Egri Görög Önkormányzat által megjelölt időpontban esetlegesen egy kiállítást szervezzen.

További információk: egrigorog@gmail.com, valamint az Egri Görög Önkormányzat facebook oldalán.

Az Egri Görög Önkormányzat az alkotásokat nem küldi vissza a pályázóknak.

Támogató: Miniszterelnökség - Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság

A mese:

Mese a Dodekaimeróról

Három szempár kukucskált ki a takaró alól, mikor Angeliki nagymama mesélni kezdett.

• Hamarosan közeleg az év egyik legszebb része, a Dodekaimero, ami 12 napos ünnepségsorozatot jelent, és három nagy ünnepet foglal magába: a karácsonyt, az újévet és a vízkeresztet. Hárman vannak, épp, mint ti! – simogatta meg Kosztasz unokája fejét.
• Hasonlítanak egymásra? – kérdezte a legkisebb unoka, Eleni.
• Van, amiben igen, van, amiben nem. – felelte a nagymama. – Abban igen, hogy ebben az időszakban, a nagy ünnepek előtt, a kisebb és a nagyobb gyerekek kalandákat, karácsonyi dalokat énekelve járják a házakat, amelyek jó kívánságokat tartalmaznak a család számára. Cserébe édességekkel, különféle magvakkal, pénzérmékkel kínálják őket. Az is fontos ebben az időszakban, hogy összegyűlik a család, és azok is találkoznak, akik az év közben messze járnak.
• Aztán jönnek a kalikandzaroszok! – vágott közbe Petrosz, a középső gyermek.
• Juj, ne, én félek tőlük! – bújt a takaró alá Eleni.
• Nem kell félni tőlük, nem bántanak! – próbálta megnyugtatni a Nagymama. – Ezek a kis, koboldszerű lények egész évben a Föld mélyében élnek, és az Élet Fájának gyökerét fűrészelik. Ebben az időszakban aztán előbújnak, és igyekeznek nagy rendetlenséget csinálni.
• Mondtam én, hogy ők voltak! – utalt a legutóbbi felfordulásra Kosztasz.
• A kalikandzaroszok csak a dodekaimero ideje alatt bújnak elő, nem egész évben! - nevetett a nagymama. – Vagy három kis kalikandzaroszhoz van szerencsém? – nézett rá unokáira, akik kerülték a tekintetét.
• Ahogy mondtam, nem kell félni tőlük, hiszen a tűz távol tartja őket: így a kandallónak egész éjszaka égnie kell. Mivel ezek a lények nagyon kíváncsi természetűek, de nem tudnak háromig számolni, van, aki tésztaszűrőt helyez a küszöbre, hogy a lyukak összeszámolása során teljesen összezavarja a kalikandzaroszokat. Olyanok is akadnak, akik bazsalikommal átkötött fakeresztet tesznek az ajtó fölé. Vízkeresztkor aztán a megszentelt víz visszaűzi őket a Föld gyomrába, ahol közben az Élet Fája meggyógyította önmagát, így a kis fekete koboldszerű lények kénytelenek elölről kezdeni a fűrészelést.
• Karácsonykor megint sütsz majd nekünk Hrisztopszomot? – kérdezte Eleni.
• Persze, drágám! A Krisztuskenyér fontos része az ünnepnek, ha nagyobb leszel, megtanítom, hogyan kell elkészíteni. A közepére keresztet készítünk, magvakkal töltjük, amelyek a bőséget és a jó termést szimbolizálják. Karácsonykor a családfő keresztet vet rá, felvágja, és ő osztja szét mindenkinek. Sütök majd kurambiedeszt is, azt a kis mandulás, kifli alakú süteményt, amit vastagon megszórunk porcukorral, hiszen tudom, hogy azt is szeretitek.
• És mi lesz újévkor? – kérdezte Kosztasz.
• Újévkor Vaszilopitát sütök. – felelte a Nagymama. – Tudjátok, azt, amibe elrejtek egy kis pénzérmét, és aki megtalálja, szerencsés lesz egész évben. Ekkor jön Szent Vasziliosz is, és ha jók voltatok, hoz nektek ajándékot. Felbontunk egy gránátalmát is, hogy a magjait megszámolva megtudjuk, mennyi jó vár ránk a következő évben.
• Apa megint úszik a keresztért, mint tavaly? – kérdezte Petrosz.
• Vízkeresztkor ugyanis az a szokás, hogy a liturgia után az atya a fakeresztet bedobja a vízbe, a férfiak pedig utána ugranak, és megpróbálják megtalálni. Aki sikerrel jár, szerencsés lesz egész évben.
• Ha nagy leszek, én biztos beugrok majd. – jelentette ki Petrosz, hatalmasat ásítva.
• Azt mindjárt gondoltam! – nevetett a Nagymama. – Most viszont aludjatok, holnap gyakorolnunk kell a kalandákat, hogy szépen énekeljetek majd, ha eljönnek az ünnepek.
• Én már tudom az összeset. – Válaszolt Eleni, és a sok csokira gondolva aludt el, amit az énekléssel szerezhet.

Kosztasz éjjel a feldíszített hajókkal álmodott, amelyeket szerte Görögországban megtalálni az ünnepek alatt. Ha nagy lesz, hajóskapitány lesz, de ezt még nem mondta el senkinek. Petrosz arról álmodott, hogy ő találja meg a fakeresztet, és büszkén hordozza  majd körben a faluban. Eleni viszont a hűtőben lévő palacsintáról álmodott, amit nem szeretett volna megosztani a kalikandzaroszokkal, akikről mindenki tudja, hogy szeretik a palacsintát.

Közben eleredt a hó, fehérre festve a tájat. A Nagymama nézte a kövér hópelyheket, és hálát adott azért, hogy ilyen gyönyörű családja van.