Beköszöntött a szeptember, vele pedig a szüret. Görögországban ez az egyik legrégibb és máig legkedveltebb mezőgazdasági tevékenység, melynek során összegyűlik a család és a barátok, és mindenki a már jól begyakorolt mozzanatait végzi. Van néhány hellén régió, ahol a bevált gyakorlat mellett néhány egyéb rituálé is színesíti a palettát. Nézzük hol, és mik ezek!

Kép: Pixabay

Az ókorban az éves szüret szent időszaknak számított, nagy ünnepség közepette végezték a munkát. Ezekben a napokban a fiatal férfiak női ruhát öltöttek, és kezükben szőlőfürtökkel versenyeztek Dionüszosz Athénban található templomától a faliroi Athena templomáig.

A mai napig régiótól függetlenül a legkedveltebb mozzanat a szőlő taposása, a patitiri.

Lefkadában a szőlőbirtok tulajdonosának felesége tölti meg az első ládát szőlővel, melyet levelekkel fed le. Ezután megnyalnak egy követ, elrejtik a ládában, a ládát pedig egy olyan helyen, amelyről csak ők tudnak.

Görögország Makedónia nevű régiójában szokás, hogy a szőlőbirtokos felesége gyapjúkötényt ad azoknak az asszonyoknak, akik munkájukkal segítik a szüretet.

Az ország több területén a tőkék egy részét érintetlenül hagyják, és Istennek ajánlják hálájuk jeléül.

A régebbi időkben Ikaria szigetén, Illés próféta ünnepén (július 20.) a borászok levágták az első termés néhány fürtjét, hogy áldást kérjenek a paptól a további jó termés érdekében.

Santorinin – melyet egyébként a világ legidősebb szőlőbirtokának tartanak, cirka 3500 éves termőterületével – az éves szüretet Vendemanak hívják. Az ünnepségre már augusztus első napjaiban megkezdik az előkészületeket.

Különös szokás, hogy mindenki, aki a présházba lépett, meg kellett, hogy birkózzon a must nem túl kellemes szagával, és hogy ez elviselhetőbb legyen, bazsalikomlevelet ragasztottak a fülük mögé.

Ami viszont Hellász minden részére igaz, és az idők során nem változott, az a hálaadás, és ünnepség, mellyel a sikeres szüret zárul.

Miliosz Katalin