Manapság, amikor a világ szinte bármelyik pontjára elutazhatunk, személyesen csodálhatjuk meg a természet ereje és az emberi kéz által alkotott csodákat, valóban kevés olyan hely maradt, ami mindeközben megőrizhette érintetlenségét és valamelyest elszigetelt mivoltát. Éppen ezért a Föld ezen pontjai még inkább vonzzák a figyelmet, hiszen az elérhetetlen valamiért mindig csábító. Utazzunk hát ezúttal képzeletben egy olyan világba, amely nem mindenki előtt nyitja ki a kapuit. Irány az Athos-hegy!
Az Athos-hegy, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Szent Hegy a Halkidiki-félsziget keleti nyúlványán magasodik. Itt található az a 20 kolostorból álló köztársaság, amelyre nem vonatkoznak az Európai Unió szabad utazásról és letelepedésről szóló rendelkezései: nők ugyanis semmi szín alatt nem léphetnek be ide.
Történelmi források szerint már az 5. században is éltek itt szerzetesek, az első kolostor megalapítása azonban csak 963-ra tehető. A Nagy Lavra névre keresztelt létesítmény ma is az itt kialakult hierarchia csúcsán van, és központi templomnak minősül. A Bizánci Birodalom segítségével és támogatásával a 11. században újabb kolostort emeltek, 1060-ban pedig a bizánci császár átnyújtotta az első alkotmányt az itt élő közösségnek. Ezen okirat pontjait a mai napig szigorúan veszik; innentől számítva tilos volt nők és asszonyok (sőt, az eunuchok) látogatása a közösség falain belül.
Természetesen az uralkodók által itt felhalmozott vagyon igen csábító célponttá tette ezt a területet a keresztes lovagok, illetve a kalózok számára is, mely támadások ellen az itt élők vastag falakkal próbáltak védekezni. Az ide betörni vágyók helyzetét szerencsére a félsziget partszakasza sem könnyítette meg, hiszen a víz felett és alatt húzódó éles sziklák és vad hullámok lehetetlenné tették a kolostorok megközelítését. A legenda szerint Kr. e. 492-ben itt semmisült meg a görögök ellen induló perzsa sereg egy hajóhada, a fedélzeten található mintegy húszezer katona pedig mind a vízbe veszett.
Az idők folyamán az athos-i kolostoroknak sikerült megőrizniük kiváltságos státuszukat annak ellenére, hogy 1913-ig török uralom alatt voltak, 1830-tól pedig mintegy fél évszázadra orosz gyámkodás alá kerültek. Az 1912-13-ban folyó balkáni háborúk során a hellének bevették a területet, de a hegyet önálló, semleges állammá nyilvánították. 1926 óta a köztársaság teljes belső körű önkormányzattal rendelkezik, és Görögország szerves résztét képezi. Az ortodox vallás egyik fő központjának számít, 20 kolostorában az ortodox szerzetesek őrzik a legősibb bizánci hagyományokat.
A köztársaság területén belül a szerzetesi címet csak azok a 21 éven felüli ortodox vallású férfiak birtokolhatják, akik szigorú nőtlenséget fogadnak. A görög mellett orosz, szerb, bolgár és román származású papok is érkeztek ide, ők különösebb formalitások nélkül megkapták a görög állampolgárságot. Az autonóm kolostorköztársaság politikai ügyekben a görög külügyminisztérium, még egyházi és vallási ügyekben a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága alá tartozik. A félsziget fővárosa Karyes, itt található a négytagú Szerzetesi Tanács székhelye, mely a terület irányításáért felelős. De itt laknak azon férfiak is, akik nem szerzetesek.
Hogyan is nyerhetünk kicsit közelebbi betekintést a vastag falak mögé? Amint már fentebb említettem, a nők esetében bármiféle látogatás évszázadok óta kivitelezhetetlen. Sőt, a tilalom azt is kimondja, hogy azok a hajók, melyek fedélzetén asszonyok is utaznak, 500 méternél közelebb nem mehetnek a parthoz. A férfiak esetében a vizit azonban nem lehetetlen. A szándékot jóval előtte jelezni kell az athéni külügyminisztériumnak, esetleg a Thessalonikiben székelő Szent Hegy Zarándokhivatalnak. Ugyanis a naponta ellátogató 100 ortodox zarándok mellett 10 nem ortodox látogató is tiszteletét teheti a kolostorok falain belül. Ha sikerült megszerezni az illetékes szervek engedélyét, az út Uranopolis-ba vezet, ahol a szükséges díj kifizetésével szabad az út a Dafniba induló hajó fedélzetére. Aki már célegyenesben van, ne felejtsen el tájékozódni a betartandó szigorú szabályokról is!
Aki végül bejut a falak közé, igazi középkori keresztény hangulatba csöppen. A legtöbb kolostor felépítésében azonos, toronnyal ellátott, falrendszerrel körülvett építmény. A központ a már említett Nagy Lavra. A főtemplom előtti téren található a kútház, mely magába foglalja a szenteltvíz tartó medencét. Az ebédlő mellett található a könyvtár.
Gyönyörű szép mozaikok sora díszíti az épületeket, melyeket igen gyakran retusálnak, így a mai napig eredeti fényükben tündökölnek. A templomok és ebédlők falait borító freskók közül a XVI. században alkotott Makedón iskola és Krétai iskola a legimpozánsabbak.
Hogy hogyan is telnek az itt élő szerzetesek mindennapjai? Egy átlagos nap már hajnali 3 órakor elindul. 4 órakor mindenki részt vesz az első szertartáson, mely a liturgiával kb. 8 órakor zárul. Ekkor veszi kezdetét a közös reggeli, amely mintegy 10-15 percig tart. Az itt élők nem fogyasztanak húst, az ünnepnapokon vesznek csak magukhoz halat és sajtot, egyéb más alkalmakkor csak zöldség, gyümölcs és gabonaféle jelenti a mindennapi betevőt. Az első étkezést követően a szerzetesek belekezdenek napi teendőikbe, munkájukba, ki-ki siet a maga dolgára. Van, aki a földműveléssel, más gyertyaöntéssel, tömjén készítéssel, vagy építkezéssel foglalatoskodik. Délután kb. 4-5-ig tart a a pihenés ideje, hogy aztán napnyugta körül megkezdődhessen az esti Istentisztelet, az eszperinósz. Ezt követően mindenki az étkezőben időzik, hogy elfogyassza vacsoráját, majd mindannyian részt vesznek a lenyugvási Istentiszteleten, az apódipnonon. Miután ez is véget ér, a szerzetesek szabadon tölthetik el a lefekvésig fennmaradt időt, majd 10-11 körül nyugovóra térnek, hiszen hajnali 3 órakor ismét új nap virrad.
Képek: Pinterest
"Nyerj olvasnivalót a szülinapos Kalimera Eger! bloggal!" A következő nyerő cikket ITT találod.
