Két szó jutott eszembe róla, mikor beszélgettünk: született tanárnő. Nemcsak azért, mert nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen tanítson, hanem folyton azon gondolkodik, hogyan tehetné a görög nyelv tanulásának folyamatát a gyerekek számára minél színesebbé. Emellett viszont tisztelettel beszél mind a kollégáiról, mind a gyerekekről, maximálisan mutatva azt, hogy a cél az oktatás, és nem az alá-fölérendeltségi viszony minél erőteljesebb érzékeltetése számára. Kakukné dr. Partics Krisztivel, a Manolisz Glezosz 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskola intézményvezetőjével beszélgettünk az ő görög gyökereiről és motivációiról.
Honnan erednek a görög gyökereid?
Anyukám görög származású, de én már Budapesten születtem, itt is nőttem fel, egészen pontosan a XI. kerületben. Zugló a házasságom és a munkám miatt vált fontossá az életemben, hiszen „oda” mentem férjhez, és a korábbi munkahelyem, a Hajós Alfréd Általános Iskola is Zuglóban található.
Gyermekként mennyire volt jelen a görögség az életedben?
Két dolog volt meghatározó számomra ebben az időszakban: a görögségem az anyai nagyszüleimen keresztül, valamint a magyarságom a mindennapi életen keresztül, hiszen sokkal többet találkoztam a magyar nyelvvel az óvodában, iskolában, valamint a magyar nagyszülőknél, mint a göröggel. Ekkor a görög nagyszüleim még Budapesten laktak, s zömmel velük használtam a görög nyelvet, az anyukám nem beszélt hozzánk görögül olyan következetesen, ahogyan azt én próbálom betartani a gyerekeimnél. Emlékszem, amikor elsős koromban, miután megtanultunk írni, ki kellett tölteni egy nyomtatványt, ahol kérdezték, mi az anyanyelvem, büszkén írtam le, hogy görög. Azóta úgy mondom: „anyám nyelve”.
Egész kicsi korom óta tanítottam én mindenkit: a babaházban a babákat, amikor úszni tanultam, a lavórban úszni tanult az összes babám, amikor elsős voltam, írni-olvasni „tanítottam” a családot. Már 9 évesen is voltak „magántanítványaim”, ugyanis német szakos általános iskolába jártam, és németből nagyon szívesen korrepetáltam délutánonként az osztálytársaimat, harmadikos gimnazista koromtól kezdve pedig 9 éven át úszóoktatóként dolgoztam.
Ami aztán életed egy meghatározó részévé vált. Mikor kezdett körvonalazódni benned, hogy felnőttként mivel szeretnél majd foglalkozni?
Az elhatározás, hogy görög szakra szeretnék járni, körülbelül 13 éves koromban született meg bennem, ekkor jártunk ugyanis a húgommal a Külföldön Élő Görögök Szervezete által megrendezett görög táborban. Itt kaptam az első komoly lökést abban a tekintetben, hogy én ezt komolyan szeretném csinálni, majd a gimnázium negyedik évében már különórákra jártam Nagyné Szabó Antigónéhoz, neki köszönhetem a maximum pontos felvételimet a görög szakra. Ez 1992-ben volt, s ez volt az első olyan évfolyam az ELTE-n, amikor már nem páros szakok voltak, hanem szabadon lehetett választani a szakok párosítása tekintetében. Korábban a görög szakot a német nyelvvel párosították, én is így készültem, annak ellenére, hogy a gimnáziumban angol szakos voltam. Alternatívaként az orvosi egyetem fordult még meg a fejemben, de mindenképpen a szociális vonalam volt erős, emberekkel szerettem volna foglalkozni. Egész kicsi korom óta tanítottam én mindenkit: a babaházban a babákat, amikor úszni tanultam, a lavórban úszni tanult az összes babám, amikor elsős voltam, írni-olvasni „tanítottam” a családot. Már 9 évesen is voltak „magántanítványaim”, ugyanis német szakos általános iskolába jártam, és németből nagyon szívesen korrepetáltam délutánonként az osztálytársaimat, harmadikos gimnazista koromtól kezdve pedig 9 éven át úszóoktatóként dolgoztam. 1997-ben végeztem a görög szakon, majd - külföldi tartózkodások, ösztöndíjak és munka miatt - a német szakot 1999-ben fejeztem be.
Hol kezdtél dolgozni?
A görög nyelvet az 1995/96-os tanévben kezdtem el tanítani, az ún. vasárnapi görög iskolában, amely a Manolisz Glezosz 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskola elődje volt, a német nyelvtanári diplomám megszerzését követően pedig németet is tanítottam főiskolai- és felnőttoktatás keretében. Emellett azt éreztem, szeretnék még tanulni valamit.
A jogi egyetem elvégzése után viszont a családalapítás gondolata is befészkelte magát a fejembe, s egyre inkább úgy éreztem, hogy a jogi pálya és a nagy család számomra nem egyeztethető össze.
És ekkor jött a jog…
Igen, felvételiztem a Külkereskedelmi Főiskolára és a jogra is, mindenhová felvettek, de a jog maradt a középpontban. Az motivált, hogy görögül tudó jogász kevés van az országban. A sors fintora, hogy az ügyvédi iroda, ahová a diploma után kerültem, nem foglalkozott görög nyelvvel, így az irodai munkám mellett is megtartottam a görög óráimat, hogy a görög nyelv része maradjon a mindennapjaimnak. A jogi egyetem elvégzése után viszont a családalapítás gondolata is befészkelte magát a fejembe, s egyre inkább úgy éreztem, hogy a jogi pálya és a nagy család számomra nem egyeztethető össze.
Született tanárként miért tartottad fontosnak ezt a kitérőt a jog világába?
Imádok tanulni, így a jog igazi kihívás volt számomra, de beláttam, hogy csak gyerekek nélkül tudnék ezen a pályán jól teljesíteni. Közben a görög nyelv is egyre nagyobb teret követelt magának az életemben: az első lányom születésekor például görög tankönyvet írtam, Vangi néni felkérésére, s mire a második kislányom egy éves lett, már ismét tanítottam a görög iskolában, heti 8 órában. Azóta még egy kislányom született. Innentől kezdve viszont egyetlen porcikám se vágyott arra, hogy visszatérjek az ügyvédi irodába, azonban úgy gondolom, hogy a jogi ismereteimnek intézményvezetőként is hasznát veszem.
Azt szeretném, ha a görög iskola még nagyon sokáig jól működne, hogy a gyerekeimnek, az ő gyerekeiknek és a görög honfitársaiknak legyen hol az anyanyelvüket megtanulni, nyelvtudásukat fejleszteni.
Azt mondtad, imádsz tanítani. Összeegyeztethető ez azzal a sok adminisztratív és egyéb teendővel, ami az intézményvezetői tisztséggel szükségszerűen együtt jár?
Azt szeretném, ha az intézményvezetői létem ugyanolyan mértékben szólna a szervezési, adminisztratív és egyéb igazgatói feladatokról, mint a tanításról. Azt szeretném, ha a görög iskola még nagyon sokáig jól működne, hogy a gyerekeimnek, az ő gyerekeiknek és a görög honfitársaiknak legyen hol az anyanyelvüket megtanulni, nyelvtudásukat fejleszteni.
Milyen fontos célokat és irányvonalakat állítottál fel magadnak?
Három fontos célt emeltem ki a vezetői programomban. Mind a három cél azt szolgálja, hogy a gyerekek, akik most a görög iskolába, óvodába járnak, örömmel jöjjenek, felkeltsük az érdeklődésüket, erősítsük a görög identitástudatukat. Ehhez fontosnak tartom a nevelő-oktató munka magas színvonalának biztosítását. Úgy érzem, ez akkor lehetséges, ha mind a kollégák közötti viszony, mind az iskolai közösségi élet megerősítésre kerül. A szülőket is intenzívebben szeretném bevonni a közösségi életbe, folyamatosan tájékoztatva őket az iskolában történtekről, gyermekük fejlődéséről.
Az a fő célom, hogy egy olyan barátságos, jó hangulatú, összetartó, kommunikációra kész intézményt, úgynevezett „nyitott iskolát” hozzunk létre, ahol szívesen fogadják/fogadjuk a kezdeményezéseket, a jobbító ötleteket.
Véleményed szerint, mivel lehetne a mai görög fiatalokat motiválni, hogy a saját iskolai óráik után szívesebben jöjjenek a görög iskolába?
Erre alkalmasnak az ún. projektmódszert tartom, melynek elemei hangsúlyozottan a tanév utolsó részére kerülnének: jellemzően abban az időszakban mulasztanak többet a diákok a görög órákon, ezt a projektekkel talán ellensúlyozni lehetne. A projektek kicsúcsosodása akár egy többnapos nyelvi hétvége is lehetne. Ezekben sokkal nagyobb érdeklődéssel vesznek részt a gyerekek, felnőttek egyaránt.
Az identitás megőrzésére, dalok, táncok tanulására ugyanolyan esélyt kaphatnak a vidékiek is a nyári táborokban: ezt támasztják alá egyébként a balatoni táborokban szerzett tapasztalataink is. Nagyon szeretném, ha az említett programjainkon, a kirándulásokon, projektnapokon a vidéki diákok is aktívan részt vennének, és a nyáron kialakult barátságok élők tudnának maradni. Emellett a megfelelő tanár is kulcsfontosságú: olyan tanárt kell találni a vidéki órákra is, aki emberileg és szakmailag is megfelelő. A nemzetközi diákprogramokban, mint pl. diákcsere programok, Erasmus+, a vidéki és a budapesti diákok ugyanolyan mértékben részt vehetnének.
Fontos volna, hogy nagyobb kedvet csináljunk a görög diákoknak, hogy görög szakra jelentkezzenek az egyetemen. Nem hibáztathatók azonban, ha nem tartják ezt annyira kedvező perspektívának, hiszen ma Magyarországon a tanári pálya nem túl vonzó, sem az erkölcsi megbecsülés, sem a fizetés szempontjából.
Az a fő célom, hogy egy olyan barátságos, jó hangulatú, összetartó, kommunikációra kész intézményt, úgynevezett „nyitott iskolát” hozzunk létre, ahol szívesen fogadják/fogadjuk a kezdeményezéseket, a jobbító ötleteket.
Köszönöm, hogy beszélgettünk!
Az iskola honlapját IDE KATTINTVA érhetitek el.
dr. Miliosz Nikolett
