Míg mások komódot, éjjeli szekrényt vagy egy-egy saját ötlettel megtoldott, különlegesebb bútort választanak vizsgamunkául a technikumban, ő keresztülvitte tervét, és megannyi engedélyeztetés után, buzukit készített. Nemcsak készíti, játszik is rajta, s azt mondja, álma, hogy jövője egyszer majd a hangszerkészítésről szóljon. Sztavropulosz Szotirisszel beszélgettünk.

Emlékszel még a zenével való első igazi találkozásodra? Arra a pillanatra gondolok, amikor már nemcsak hallgattad, hanem megmozdult benned az a gondolat, hogy a zene komolyabb szerepet tölt majd be az életedben?

Az első ilyen emlékem a testvéremhez, Nikohoz kötődik (a Mydros zenekar buzukisa, Sztavropulosz Nikolaosz). Figyeltem, ahogy otthon gyakorolgat, azonban ekkor még nem tulajdonítottam ennek olyan nagy jelentőséget. Ám, ahogy egyre több számot tanult meg, és egyre jobban játszott, én is kedvet kaptam, hogy zenével, ezen belül görög zenével foglalkozzak.

Mikor kezdtél zenélni?

14 éves lehettem, amikor a testvérem megvette a második buzukiját, én pedig megörököltem a korábbi hangszerét. A kezdeti lépéseket Niko segített megtenni, ő tanítgatott, aztán később már az internet és az otthon fellelhető számok is a segítségemre voltak.

Emlékszel még az első számra, amit megtanultál?

Talán a Frangosiriani volt az…

Dalaras, Mitropanos, Nikolopoulos és Terzis képviselik azt a zenét, amely számomra a legkedvesebb, de rajtuk kívül is számos kedvencem van.

Kinek a zenéjéből táplálkozol a leginkább? Egyáltalán melyik típusba tartozol: hallgatod a zenét, és követed a hangokat, vagy a kottát részesíted előnyben?

Dalaras, Mitropanos, Nikolopoulos és Terzis képviselik azt a zenét, amely számomra a legkedvesebb, de rajtuk kívül is számos kedvencem van. Kezdetben csak pengettem, majd később már zenekarban is kipróbáltam magam. Beloianniszi fiatalokból alakult meg a Glaros együttes, amelyben igazi örömzenélést folytattunk. Míg mások a focipályán rúgták a bőrt, mi zenéltünk. Sajnos ma már nem létezik a zenekar a korábbi formájában, hiszen a tagok dolgoznak, továbbtanultak, de páran néha még szoktunk közösen zenélni.

Egy korábbi interjúban a testvéreddel, Nikoval beszélgettünk arról, mennyire fontos szerepet tölt be az életében a falu. Te is ennyire ragaszkodó típus vagy, vagy van az az ok, amiért el tudod engedni?

Azt szoktam mondani, hogy igen is, meg nem is. A faluban nőttem fel, a gyermekkorom emlékei is a faluhoz kötnek. Ám vannak olyan dolgok az életemben, mint például egy jó álláslehetőség, amelyet nem tudnék visszautasítani.

Melyik számodra ez az álom-álláslehetőség?

A hangszerkészítés felé nagyon húz a szívem, ha kapnék egy lehetőséget - mivel a buzuki elsősorban görög hangszer - mondjuk Görögországból, hogy megtanulhatnám a szakmát olyan mesterektől, akik mögött több tíz éves tapasztalat van, biztos élnék vele, még ha ez a lehetőség csak pár hónapra vagy egy-két évre szólna is.

Én olyan feladatot szerettem volna, ami számomra nemcsak örömet, de kihívást is jelent, ezért úgy döntöttem, vizsgamunkául a buzukit választom. 

Mivel foglalkozol most?

Asztalos vagyok, innen ered a buzuki készítés is. Egyedi bútorokkal, bútorrestaurációkkal, intarziákkal, képekkel, fafaragásokkal foglalkozom. Újpestre, a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába jártam, ahol érettségi mellett tanultuk a szakmát. Amikor végeztünk a két éves technikumi képzéssel, a bizonyítványunk kiadásának az volt a feltétele, hogy mindenkinek készítenie kellett egy vizsgamunkát. Mindenki választhatott valamit - természetesen nem fogpiszkálóra gondolok-, akinek pedig nem volt ötlete, meghatározott feladatot kapott. Én olyan feladatot szerettem volna, ami számomra nemcsak örömet, de kihívást is jelent, ezért úgy döntöttem, vizsgamunkául a buzukit választom. A buzukiban ugyanis benne van minden, ami a faipart és az asztalos szakmát képviseli, de ugyanakkor a hangszerkészítés jóval több is, mint az asztalos szakma, jóval nagyobb pontosságot igényel. A buzukiban számos technika találkozik: intarziakészítés, gyöngyberakás, fahajlítás, többféle fafajta összeállítása, mind-mind olyan művelet, amely számomra érdekes feladatot jelent.  Először egy kérelmet kellett beadnom különleges ötletem engedélyeztetésére, ám ezt a tanáraim nem fogadták kitörő lelkesedéssel, hiszen a buzuki elég összetett hangszer, és Magyarországon az elkészítési mechanizmusai is kevésbé ismertek. Így nemcsak a buzuki elkészítése, de a feladat elnyerése is nagy kihívás volt.

Hogy fog az ember hozzá egy buzuki elkészítéséhez? Honnan szedted össze a szükséges „hozzávalókat”, egyáltalán hozzá lehet jutni Magyarországon a szükséges alapanyagokhoz? Vagy ez is olyan, mint a görög fűszerek, amelyek bár megteremnek szerte a világon, mégsem hasonlítható az ízük a görög változathoz?

Bizonyos alapanyagok megtalálhatóak Magyarországon is, de néhány speciális darab, mint például a hangszer hangoló kulcsa vagy a húrtartó már nem, így azokat egy közös ismerősön keresztül Szofo hozta nekem Görögországból. A  faanyaghoz viszont itthon is hozzá lehet jutni, én mahagónit, ébenfát, wengét, juhart, lucfenyőt, hársot és afrikai bongózit használtam fel a buzukihoz.

Nehéz megmondani a „jó buzuki” receptjét, mert mindenki a sajátjára esküszik. Én azt a tippet kaptam, hogy minél többfajta fából van egy hangszer, annál szebben szól, annál jobban kijön a hangok közti egyensúly.

Hozzá nem értőként kérdem: speciális dolog, hogy ennyi minden van benne, vagy lehetne kevesebb fából is csinálni?

Nehéz megmondani a „jó buzuki” receptjét, mert mindenki a sajátjára esküszik. Én azt a tippet kaptam, hogy minél többfajta fából van egy hangszer, annál szebben szól, annál jobban kijön a hangok közti egyensúly. A fák sokfélesége a hangszer rezgéseit is befolyásolja, hiszen egy mély húr egy nagyon puha fánál nagyon erőltetett hangot képez, míg ha kombináljuk a fákat, és használunk puha fát és kemény fát is, kiegyensúlyozottabb hangzást érhetünk el. Az sem véletlen, hogy a hangszerkészítők igyekeznek a buzuki dob részét minél több darabból összeállítani, hiszen ezáltal szebb hangzás érhető el.

Megvolt az alapanyag, hogy kezdtél a munkához?

Nagyon sok utánanézés, internetről letöltött segítség, rengeteg dokumentáció, „tervrajz” előzte meg a munkát. A vizsgaművemet képező buzuki mintájául egy Athénban vásárolt buzuki szolgált. A buzuki elkészítéséhez speciális szerszámok is szükségeltetnek, amelyek a fa hajlításához, főzéséhez, gőzöléséhez kellenek, Szükség van ezenfelül speciális sablonra is, amelybe a buzuki íves formáit bele kell kényszeríteni, valamint egy tömör fából készült sablonra is, amelyre a buzuki dob részét fel kell építeni.

Mennyi idő szükséges egy buzuki elkészítéséhez?

Egy olyan buzuki elkészítéséhez, amely nem sok fafajtából áll, úgymond tanulóhangszer, átlag egy hónap szükséges, ám ha az ember minőségi, igazán jó hangszert akar készíteni, az 3-4 hónapig, de akár 1 évig is készülhet.

Elkészültél a buzukival. Milyen fogadtatásra lelt?

A családban nem okoztam meglepetést, hiszen korábban már készítettem egy baglamát és egy elektromos buzukit. A tanáraim viszont nagyon meg voltak lepődve, mert a munkámat végig kételyek kísérték, nem hitték, hogy valóban elkészül a mű és játszani is lehet majd rajta. Ám amikor látták a buzukit, és meg is szólaltattam, elmúlt minden kételyük.

Csak összehasonlításképpen: mi készül egy ilyen vizsgára?

Komódok, dohányzóasztalok, éjjeli szekrények...

...mióta végeztem, nyomon követem az iskolám történetét, s elmondhatom: a buzuki elkészítése óta nem múlt el úgy év, hogy ne készüljön valamilyen hangszer a vizsgára. Boldogsággal tölt el, hogy egyfajta hagyományt teremtettem azzal, hogy akkor és ott kiálltam az ötletem mellett.

Akkor felteszem, te voltál az első, akinek a buzuki, vagy egyáltalán egy hangszer elkészítése vizsgamunkaként egyáltalán eszébe jutott…

Ez valóban így van, ám mióta végeztem, nyomon követem az iskolám történetét, s elmondhatom: a buzuki elkészítése óta nem múlt el úgy év, hogy ne készüljön valamilyen hangszer a vizsgára. Boldogsággal tölt el, hogy egyfajta hagyományt teremtettem azzal, hogy akkor és ott kiálltam az ötletem mellett.

Ha valaki szeretne egy szép buzukit vagy baglamat, megkereshet téged?

Természetesen, örömmel várom az ilyen megkereséseket, ám akkor is szívesen segítek, ha valaki hangszert szeretne készíteni.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Nincs sok szabadidőm, ám ha mégis, fával foglalkozom.

Fiatalként milyen ma Beloianniszban élni? Mit szeretsz benne, és mi az, ami esetleg hiányzik?

Szeretem a falut, remélem ez az érzés idősebb koromra is megmarad. Hiányzik a sok görög kisgyerek, a sok görög fiatal. Olyan jó nézni a gyerekeket, amikor egy ünnepségen görögül énekelnek, táncolnak. Valahol a fiatalabb énemre emlékeztetnek, és ez jó érzés.

A XXII. kerületben görög nemzetiségi képviselő vagy. Mi az, aminek a megvalósítása képviselőként könnyebbnek tűnik számodra?

Talán az, hogy a kerületben élő görögöket jobban összekovácsoljuk. Saját zenekara is lett a kerületünknek, amit örülök, hogy képviselőként is támogathattam.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

 dr. Miliosz Nikolett