A görög húsvéti szokásokat bemutató minisorozatunk 2. része következik.
A nagyhéten nagyon sokan rendkívül komolyan veszik a böjtöt, a kenyér és a fokhagyma kombinációjában sokszor kimerül a napi menü. Nagypénteken az idős asszonyok pedig már csak ecetes vizet hajlandóak fogyasztani.
Nagycsütörtök reggelén a háziasszonyok már korán megkezdik a tojások festését. A leggyakrabban használt szín ilyenkor a piros, mely Krisztus vérét szimbolizálja. Ugyanekkor sütik a tradicionális húsvéti édes kenyeret, a koulouriát. Este megannyian a templomokba sietnek, ahol a négy evangéliumból olvasnak fel tizenkét részletet. Az első hat után egy keresztre feszített Jézust helyeznek az oltár elé - halálának napjára emlékezve-, majd folytatják a felolvasást. Sok helyen az imádkozás egész éjjel zajlik.
Nagypéntek a gyász napja, az egyedüli nap, amikor nincs liturgia. A szerzetes és a kórus ilyenkor bizánci himnuszokat kántál Krisztus virágokkal díszített sírja körül. Eközben a szerzetes az előző nap az oltár elé kihelyezett keresztet lepelbe csomagolja, majd 50 napra szentélybe helyezi, hogy aztán visszavihessék eredeti helyére. Ezt követően a férfiak vállukra helyezik Jézus sírját, az Epitafios-t, és körmenettel kiviszik a temetőbe, ahol mindannyian gyertyát gyújtanak, majd visszamennek a templomba, melynek harangjai ritmusosan kísérik a gyászolókat. Visszaérkezéskor a hívők egyenként a ravatalhoz járulnak, és megcsókolják a rá helyezett Krisztus képet.
Ezen a napon a hiedelem szerint tilos a hajmosás, mert ellenkező esetben kihullik a hajunk, illetve bármiféle házimunka végzése is szerencsétlenséget hozhat ránk. Sokan állva táplálkoznak, és mindennemű ételt már előző nap felszeletelnek, mert nagypénteken nem ajánlott semmiféle éles szerszámhoz, késhez vagy ollóhoz nyúlni.
Nagyszombaton már újra teljes üzemmódban tesznek-vesznek az asszonyok a konyhában, majd ünneplő ruháikban a templomba sietnek. Ezen a napon érkezik meg az örök láng Jeruzsálemből, melyet a papok lámpáikba helyezve továbbítanak templomaikba. Este korra és nemre való tekintet nélkül mindenki összegyűlik, hogy együtt imádkozzanak. Kicsivel éjfél előtt minden fényt eloltanak, egyedül az örök láng világít az oltár belsejében. Amint éjfélt üt az óra, a szerzetes innen gyújtja meg gyertyáját, majd „Krisztus feltámadt!” kiáltás mellett a láng továbbadására buzdít, így pár percen belül újra teljes a világosság. Éjfélkor minden életre kel: az épületek fényárban úsznak, a harangok folyamatosan kongatnak, a falusiak puskájukkal a levegőbe pirítanak, a nagyobb települések pedig tűzijátékkal színezik be az eget. A hívők piros tojással távoznak a templomból. Az emberek az utcán ünnepelnek, a levegőt a „Hristos Anesti!” (Krisztus feltámadt!) és a válaszként érkező „Alithos Anesti!” (Valóban feltámadt!) minden irányból érkező egyvelege tölti be. Hazaérve gyertyájukkal keresztet vetnek az ajtóra, mely egész évre a feltámadás szellemét költözteti a házba. A lángot az ikonosztázok előtt hagyják, de elkíséri őket a késői vacsorával megpakolt asztalhoz is. A menü magiritsa leves, tsoureki és húsvéti sültek, édességek. Ilyenkor kerül sor a tojástörésre, mikor is az összegyűltek összeütik egymással a tojásukat, akié pedig a legvégén is épségben marad, az egész évben szerencsés lesz.
A húsvét vasárnapot családi, illetve baráti körben, báránysütögetés mellett szokás tölteni. Evés, ivás, zene és tánc teszi teljessé és tökéletessé ezt a napot.
A húsvét hétfőt követő hét keddtől ugyan munkahét, viszont teljes hosszában liturgiák övezik, ilyenkor templomról templomra járva különböző szenteknek róják le a hellének a tiszteletüket. A feltámadás ünnepsége egészen péntekig tart, amikor Szűz Mária ünnepe van, és országszerte a legnagyobb ünnepségeken vehetünk részt.
Hristos Anesti!
Miliosz Katalin
Fotók: Pinterest
